Több mint tízmillió ukrán kiesett, begyűjtik, akit az utcán meglátnak: így zajlik a kegyetlen „buszifikácija”
Néhány hónapja a nemzetközi élet egyik fele még a szó alapját is tagadta, ma már elfogadott fogalommá vált az ukrajnai háborúhoz köthető „buszifikácija” – amely mindkét szemben álló nyelvén ugyanúgy hangzik. Magyarra nehéz átültetni, leginkább erőszakos kényszersorozás, az ukrán sorkötelesek buszba való tuszkolását, majd a frontra szállítását jelenti.
Ma már nyíltan beszélnek róla, hiszen tagadni sem lehetne, hogy az orosz–ukrán háború, amelynek intenzív szakasza 2022. február végén az orosz csapatok általános támadásával kezdődött, Kijev számára rosszul alakul. Ukrajna mindent megkap a Nyugattól, amire a háborúhoz szüksége van, pénzt, paripát, fegyvert.
Egy dolgot azonban a Nyugat nem tud biztosítani: katonát.
Az ukrán oldalon harcoló nyugati önkéntesek száma is bizonytalan. Zelenszkij elnök annak idején „több mint húszezerről” beszélt, amiről később kiderült, hogy néhány ezer lehet, többségükben latin-amerikai zsoldosok, kalandvágyó fiatalok – igen kétséges harcértékkel. Emellett a nyelvet, az ukrán (katonai) kultúrát sem ismerik.
Még ha elfogadjuk a Zelenszkij-féle több mint húszezer fős nyugati önkénteslétszámot, az is kevés, hogy érdemi hatást gyakoroljon az ukrajnai harcok menetére.
- A brüsszeli vezetés 800 ezres ukrán hadsereggel számol amely mintegy ötven hadosztálynyi katonát jelent.
- Ebből a nyugati önkéntesek (zsoldosok?) legfeljebb egy-másfél hadosztálynyi erők képviselnek.
Emberhiány
Ukrajna sokszoros hátrányban van a hadsereg emberutánpótlásában is.
- Az ország egyötödének az elvesztése, ha mechanikusan számolunk, ötöddel kevesebb emberrel is 10-12 millió ukrán lakos kiesését jelenti az emberutánpótlási alapból.
- Azaz a háború kezdeti szakaszában lehetséges 40 millió ukrán állampolgár (már a Krím nélkül kalkulálva) ma már legfeljebb 28-30 millió lehet.
- Az ENSZ 2025-ös becslése szerint – ami nem korrekt, mert nem tartalmazza a háború elől külföldre emigrált állampolgárok számát – 39 millió.
- Mindehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a „maradék”, Ukrajna lakóinak jelentős része idős, nyugdíjas ember.
Ehhez képest Oroszország lakóinak a száma 2024 elején – ugyanezen ENSZ-statisztika szerint – 144 millió volt. Jól látható ez alapján is a két ország különbsége. Oroszország oldalán a háborúban több ezer észak-koreai katona harcolt (oroszországi területen a kurszki ukrán behatolás felszámolásáért).
Ennek az egyenlőtlenségnek a leküzdésére Ukrajna drasztikus toborzási módszereket vezetett be – a kényszersorozást. A területileg illetékes kiegészítő parancsnokságok markos munkatársakat (katonatiszteket) válogattak össze, akik kisbuszokkal járják a városokat, településeket, és erőszakos módszerekkel gyűjtik be az általuk alkalmasnak gondolt férfiakat – felső korhatár 60 év – (több haláleset is történt, amikor a toborzók elől menekülőket halálra verték).
Elkaszálják a kényszersorozás vizsgálatát
Az eseteket Ukrajnában is fel akarták dolgozni (feltételezhetően a hasonló ügyek feltárásának szándékával), ám a CEU némely „alvállalkozása”, a Review of Democracy (RevDem) és a Democracy Institute „felfüggesztette”, de facto megtorpedózta az ukrán értelmiségi közeg első kísérletét, hogy elemezze, megtárgyalja a meghatározott előadókörrel és a meghatározott formában ezt a kényes témát. Volodimir Iscsenko ismert ukrán szociológus így jellemezte a helyzetet egy hozzászólásában, amit az alábbi linken lehet elérni.
Valószínűleg ez lett volna az első akadémikus vizsgálata annak a jelenségnek, amely közvetlenül befolyásolja a kulcskérdést, a háború kimenetelét: Ukrajna kudarcát a mozgósítás végrehajtásában
– írta hozzászólásában Iscsenko.
Tegyük hozzá, a téma roppant kényes.
Szétrombolja azt a bizonyos körök által terjesztett mítoszt, hogy Ukrajna maga a megtestesült demokrácia, és rászolgál az EU hatalmas, sok százmilliárd eurós támogatására.
A busification jelensége minden, csak nem a demokrácia megtestesítője.
Ajánlott videók
