BUX 41,906.58
+1.60%
BUMIX 3,960.45
+0.94%
CETOP20 1,960.74
+2.16%
OTP 10,580
+0.71%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
-5.33%
+2.90%
-0.20%
ZWACK 17,500
+1.74%
0.00%
ANY 1,640
+0.31%
RABA 1,165
+0.87%
0.00%
-0.49%
+1.89%
+0.46%
OPUS 193.2
-0.21%
-7.36%
+2.00%
0.00%
+4.39%
OTT1 149.2
0.00%
-1.99%
MOL 2,834
+1.21%
0.00%
ALTEO 2,390
+1.70%
+1.85%
+1.22%
EHEP 1,645
+2.81%
+1.43%
+1.67%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-1.72%
+8.53%
0.00%
SunDell 42,000
+5.53%
-2.33%
+2.65%
-4.40%
0.00%
+1.89%
+10.89%
GOPD 9,020
-27.84%
OXOTH 3,700
-2.37%
0.00%
NAP 1,226
+0.66%
-12.34%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Indulhat a globális aknakereső

Világunkban valamennyi fontos korábbi válságtényező jelen van. Kérdés, hogy a puskaporos levegőben mikor és hol pattan ki az a szikra, amely elindítja a következő krízist.

Az elmúlt hónapokban egyre gyakrabban láttak napvilágot egy közelgő globális recesszió esélyét taglaló elemzések. Pedig a világgazdaságot épp a 2008/2009-es válság óta nem látott konjunktúra jellemzi. A globális GDP bővülése az idei évben megközelítheti a 4 százalékot. Ilyen kellemes „klíma” mellett elsőre talán nehezen érthető, vajon mi az oka, hogy neves közgazdászok a közeli jövő válságának veszélyeire hívják fel a figyelmet.

A válságok a világgazdaság működésének részei. A 19. század eleje óta a világ gazdaságai több mint száz válságperiódust éltek át. A lokalizált, egy-egy országban vagy régióban zajló krízisek gyakoribbak, a szinkronizált, globális kiterjedésű válságok ritkábbak voltak.

A problémákat döntően négy tényezőre vezethetjük vissza.

  • Elsőként az emberi döntéseket jellemző pszichológiai faktorokra. A túlzott optimizmus, az eufória vagy a kockázatok alulárazása visszatérően fontos szerepet játszott a tőzsdeválságok kialakulásában.
  • A második tényező az adósságok fenntarthatatlan mértékű emelkedése, ami megjelenhet a költségvetésben és magánszereplőknél egyaránt, gyakran bankválságokba torkolva.
  • A geopolitikai konfliktusok is évszázadok óta befolyásolják a globális gazdaság fejlődését.
  • Végezetül a tőkeáramlások időről időre bekövetkező megfordulása leginkább a fejlődő gazdaságokat veszélyeztette.
  • E rövid történeti kitekintés után érdemes számba venni, hogyan teljesít a világgazdaság ezen kulcstényezők esetében. A válasz röviden: meglehetősen rosszul.

    Fotó: AFP/David Cliff/NurPhoto

    A pénzügyi eszközök és az ingatlanok árai több éve tartó emelkedést követően általánosan historikus csúcsaik közelében alakulnak. Az emelkedés mögött azonban a termelékenység javulása és új beruházások helyett sokkal inkább a jegybanki pénzpumpa felpörgetését és az eufóriát találjuk.

    A világ adósságai 2017 végén a globális GDP 217 százalékát tették ki. Ez a mutató 2007-ben 179 százalékon állt. Azaz az elmúlt tíz évben az adósságok emelkedése töretlenül folytatódott.

    Csak a szereposztás változott: az adósságciklusba egyre inkább bekapcsolódtak a feltörekvő gazdaságok, míg a lakossági eladósodás helyett a fejlett gazdaságokban az államadósság emelkedett. Nem meglepő, hogy Görögország után szinte folyamatosan fókuszban van a GDP arányában 130 százalék fölött alakuló olasz államadósság fenntarthatósága vagy épp a gyorsan növekvő kínai vállalati adósságok helyzete. A geopolitikai konfliktusok is erősödtek. Mélyebb fegyveres konfliktusok kialakulásától nem kell tartanunk, de a meghatározó erőcentrumok között a pénzügyi, a gazdasági és a kibertérben egyre nyilvánvalóbb erődemonstráció zajlik.

    A globális tőkeáramlások megváltozása leginkább a nagy jegybankok – legfőképp a Fed – monetáris ciklusai­hoz köthető. Az elmúlt negyven évben a Fednek öt kamatemelési ciklusa volt, amit négy esetben pénzügyi válság követett egy-egy feltörekvő régióban. A problémát leginkább a külső – sokszor dollárban denominált – forrásokra való erős ráutaltság okozta.

    A rövid felsorolásból is érzékelhető, hogy világunkban valamennyi fontos korábbi válságtényező jelen van. Kérdés, hogy a puskaporos levegőben mikor és hol pattan ki az a szikra, amely elindítja a következő krízist. Szintén a történelem tanulsága, hogy ennek pontos idejét nehéz előre jelezni. Mindenesetre figyelmeztető jel, hogy a Fed kamatciklusa a jövő évben már eléri a korábbi ciklusokra jellemző, átlagosan 3 százalékos kamatemelkedési mértéket, miközben a globálisan szűkülő likviditás mellett a piaci várakozások szerint az új elnök vezetésével 2019 végétől már az EKB is a kamatemelés útjára lép.

    A megváltozó globális tőkeáramlások mellett a világgazdaság most még rejtett aknái felszínre kerülhetnek, és nem lenne meglepő, ha 2020-ban a világgazdaság már borúsabb arcát mutatná. Ne úgy legyen…

    Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
    Kapcsolódó cikkek