Emberek és adatok nélkül nem lesz tiszta levegő

Az elmúlt évtizedekben az adatgyűjtési eljárások sok területen jelentős fejlődésen mentek keresztül. A gazdasági folyamatokat például korábban nem látott mértékben követik nyomon, ami lehetővé teszi a politikusok és a közvélemény számára, hogy nagyon gyorsan felismerjék, ha a gazdasági növekedés lelassul, a munkahelyteremtés a potenciális szint alá kerül vagy visszaesik a kereslet. Ezek az információk elősegíthetik az időben adandó válaszokat. Mégis, ha a szennyezésről, különösen a levegő minőségéről van szó, akkor közel sem elegendő figyelem irányul az adatok összegyűjtésére és elemzésére, főként a feltörekvő gazdaságokban, például Indiában és Kínában, ahol nyilvánvaló a levegőminőség nagymértékű romlása. Bár jelentős mennyiségű adatot gyűjtenek össze, nincs elegendő, megfelelően feldolgozott információ ahhoz, hogy egyértelmű képet kapjunk a levegőminőségre ható specifikus tényezőkről.

Az Ázsiai Fejlesztési Bank azt reméli, hogy inkluzív zöld növekedési indexe (IGGI) segíteni fog ezen a helyzeten. Az IGGI azt célozza, hogy ne csak gazdasági és társadalmi paraméterek alapján mérjék fel az egyes országok teljesítményét, hanem környezeti szempontok alapján is. Az IGGI 28 indikátort használ, beleértve a tiszta vízhez való hozzáférést és a levegőszennyezettség mértékét. Az egyes országok szintjén ki lehet emelni, hogy például a kínai kormány jelentős munkát végez a légszennyezettségi adatgyűjtés fejlesztéséért annak érdekében, hogy megfelelő módon alakítsa környezeti stratégiáját, amely többek között magában foglalja a világ legnagyobb – hét kínai tartományra kiterjedő – karbonárazási rendszerét. A folyamatos emissziómonitoring rendszer révén összegyűjtött adatok kulcsfontosságú információkkal szolgálnak a szennyezőanyagok forrásáról, ami lehetővé teszi a kormányzatnak, hogy hatékony ösztönzőket alakítson ki a vállalatok számára az emisszió csökkentése érdekében.

2013 vége óta a kínai kormányzat több mint 14 ezer szénipari vállalatnak előírja emissziós adatai óránkénti feltöltését egy nyilvános online platformra. Az ilyen adatok megfelelő információs hátterei lehetnek az emisszió csökkentését célzó új előírásoknak, szabályozásoknak. Egy friss kutatás szerint az új előírások hozzájárultak ahhoz, hogy 13,9 százalékkal csökkent a széntüzelésű erőművekből származó kén-dioxid-koncentráció. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a módszer csak akkor működik, ha – ahogy Kína esetében is – a vállalatokat súlyos bírsággal sújtják nemcsak a szennyezés, hanem az adatok meghamisítása miatt is.

A közgazdaságtan a társadalomtudományok közé tartozik, és az aggregált kimenetelekben gyakran az egyes egyének viselkedése, attitűdje is tükröződik. Ugyanez igaz a környezetvédelmi szakpolitikára is: az állami intervenciók kudarcba fúlhatnak olyan okokból, amelyeknek semmi közük az intézkedések megtervezéséhez. Ez történt Indiában, ahol új tűzhelyeket biztosítottak szegény háztartások számára a beltéri szennyezés csökkentése érdekében, ám ezek súlyos egészségügyi problémákat okoztak ezen réteg körében. A projektnek működnie kellett volna, tesztek bizonyították, hogy ezek a tűzhelyek kisebb mértékű szennyezést okoznak. A valóság azonban mást mutatott. Kezdetben a belélegzett füst valóban csökkent, aztán ez gyorsan megszűnt, mivel a háztartások nem tudták fenntartani a tűzhelyeket, tehát rendszertelenül, nem megfelelő módon és egyre ritkábban használták őket. Négy évvel később nem is lehetett kimutatni változást az egészségügyi adatokban és az emisszió mértékében.

A tanulság egyértelmű. Az egyetlen módja annak, hogy reménykedhessünk az óriási globális környezeti kihívások leküzdésében, ha minden lehetséges eszközt bevetünk az adatgyűjtés érdekében, és a megfelelő szabályozások, ösztönzők kialakításánál nem feledkezünk meg az emberi viselkedésről és a pszichológia szempontjainak figyelembevételéről sem. Ez nem lesz egyszerű feladat. Tudva azonban, hogy mi forog kockán, minden okunk megvan rá, hogy erre törekedjünk.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org

Kaushik Basu,

a Világbank volt vezető közgazdásza, a Cornell Egyetem professzora, a Brookings Intézet vezető vendégkutatója