Nő a megtakarítási torta

Elkezdődtek a találgatások, hogy milyen átrendeződést okozhat a háztartások megtakarítási szerkezetében az év közepén bevezetésre kerülő, kiemelkedően magas kamatozású új lakossági állampapír. Az állampapírok átláthatóságának megkönnyítése érdekében és természetesen a jelenlegi lakossági állampapírok versenyhátránya miatt egyúttal számos sorozat kivezetésre kerül. Az Államadósság Kezelő Központ és a kormányzat célja, hogy néhány éven belül csaknem megduplázódjon a háztartásoknál lévő állampapír-állomány, ami érdemben hozzájárul az államadósság finanszírozásának stabilitásához. Ezzel párhuzamosan kiemelt cél, hogy az állami devizaadósság a lejáratok forintalapú refinanszírozásával minimálisra csökkenjen, és a külföldi befektetők kezében lévő állomány is leépüljön.

Vajon reális cél-e, hogy a lakosságnál lévő állampapír-állomány a következő öt esztendőben évente 800-1000 milliárd forinttal bővüljön? A háztartások tavaly majdnem háromezermilliárd forinttal növelték pénzügyi vagyonukat, ami érdemi gyorsulás a korábbi évekhez képest, egyúttal történelmi rekord is.

Ezen belül 755 milliárd forinttal fordítottak többet állampapírok vásárlására, ami némi visszaesés az előző évi 851 milliárd forinthoz képest, de nagyságrendileg megfelel a kitűzött célnak.

1015 milliárd forinttal nőttek ugyanakkor a lakosság betétei, ami mintegy két és félszerese az előző évinek, míg sajnálatos módon 82 százalékkal 663 milliárd forintra ugrott a készpénzállomány is, amely így már közelíti a 4800 milliárd forintot.

Egyes aggodalmak szerint a háztartások részben a betétek terhére növelhetik az állampapír-vásárlásaikat, az optimális azonban az lenne, ha a párnacihában lévő pénzt helyeznék el az új megtakarítási formában. A betétek elapadása miatt azonban nem kell aggódni, hiszen most is igen kényelmes, sőt túlzottan alacsony szinten áll a bankok hitel-betét aránya, miközben a bérek növekedése miatt a következő években folytatódhat a megtakarítások összességének, azaz a tortának a növekedése is. A bérek emelkedését pedig a hatéves bérmegállapodás keretében csökkenő bérterhek mellett az egész régióra jellemző strukturális munkaerőhiány miatti bérrobbanás is biztosítja, a kelet-közép-európai bérek viszonylagos felzárkózása elkerülhetetlen.

Ilyen feltételek mellett még csak nem is szükséges, hogy kevesebb betétet képezzenek a háztartások amellett, hogy növelik az állampapír-befektetéseiket.

Ha érdemben felpörögnek a lakossági állampapír-értékesítések, a bankok és az intézményi befektetők könnyen abban a helyzetben találhatják magukat, hogy az adósságkezelő visszafogja a nagybani piaci eladásokat, így nem tudják teljes egészében megújítani a lejáró befektetéseiket, miközben a forrásaik tovább növekedhetnek. Különösen akkor, amikor a következő években az uniós forráslehívások felgyorsulása miatt várhatóan tetemes többletbe fordul a központi költségvetés pénzforgalmi egyenlege. Így az államadósság finanszírozásának kiszorító hatása csökkenhet, a forrás pedig a reálgazdaság számára lesz biztosítható, vagy a pénzpiacokon marad, lenyomva a bankközi és más piaci hozamokat. Másrészről az uniós lehívások várható gyorsulása a pályázati támogatások második felének utólagos elszámolása miatt a vállalati betétállományt fogja növelni, illetve a pályázatok önrészéhez felvett hitelállományt fogja csökkenteni.

Noha az állam devizaadóssága leépülhet a következő években, nem feltételezzük, hogy a külföldi befektetők kivonulnának a forintpiacról.

Egyrészt a hazai kötvények a részei több nemzetközi kötvényindexnek, így értelemszerű, hogy fenntartják pozíciójukat. Másrészt a várható további felminősítések, a kockázati feláraink várható szűkülése is vonzhat külföldi befektetőket. Így is jelentősen csökkenhet a külföldi befektetők államadósság-finanszírozásban betöltött aránya, tovább mérsékelve a hazai gazdaság sérülékenységét.

A hazai gazdaság sérülékenysége azonban úgy is csökkenthető, ha a hazai megtakarítások növekedésével külföldi eszközöket is vásárolunk, hiszen ez is csökkenti a nettó kitettséget. Várakozásunk szerint a magyar gazdaság nettó külső adóssága két éven belül amúgy is megszűnhet, attól kezdve nettó külső hitelezővé válhat az ország. Ez pedig javíthatja a jövedelemegyenleget, miután nemcsak mi fizetünk kamatot a külföldieknek, hanem külföldről is kapunk kamatot, illetve más jövedelmet. Japán példájából kiindulva: a japán gazdaság nem csupán azért biztonságos, mert az elképesztően magas, 250 százalék feletti GDP-arányos államadósságot majdnem teljesen belföldről finanszírozza, hanem a világgazdaság jelentős finanszírozója is.