Az öntözésen túl is van aszályvédelem

Az utóbbi időben ugyan megfelelő mennyiségű csapadék esett, de a tél és a tavasz eleje vészes szárazságban telt. Változtatott-e ez a gazdálkodók gondolkodásán?

Mondhatjuk, hogy az év elején és a múlt év végén tapasztalt szárazság sokkhatásként érte a mezőgazdaságot és az ágazati szereplőket, így mindenki rájöhetett, hogy valóban tenni kell valamit. Lépni kell a technológiában, mert ha nem tesszük meg, az hosszabb távon a mezőgazdaság jövedelmezőségét és versenyképességét veszélyezteti. Az 1901-es rekord óta a 2018-as volt a legmelegebb év Magyarországon, és a tíz legmelegebb évből nyolc az ezredforduló utánra esett. Erősebbek lettek a szélsőségek, erre a gazdáknak is más válaszokat kell adniuk, ami nem megy harmincéves technológiákkal. Az öntözésfejlesztés valóban elkerülhetetlen, jelentősen növelni kell az öntözött terület nagyságát, de arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a mesterséges vízpótlás nem old meg mindent. Sőt, az aszály és a klímaváltozás elleni első fokú védelmet nem is az öntözésnek kell adnia. Sok más lehetőség van, amely nem a kormányzati intézkedésektől vagy az EU-tól függ, hanem saját magunktól, a gazdálkodók munkájától.

Milyen lehetőségekre gondol?

A megelőzésnek nagy szerepe van, most kell befogadni és megőrizni a nedvességet. Ezen a téren a legnagyobb lehetőség nyilván a talajművelésben rejlik, mert azzal őrizhető meg a talajban lévő nedvesség. Magyarországon a legnagyobb víztározó nem a Balaton vagy a Duna, hanem a termőtalaj. Pazarlóan bánunk vele, pedig a jó állapotban lévő talaj egyméteres mélységig félévnyi csapadékot képes betárolni. A talajnedvesség felét elpazaroljuk, holott megőrizhetnénk a jó technológiával.

Milyen technológiai hibákat követnek el a gazdálkodók?

A hibák közé sorolható, hogy a rossz technológiai fogások miatt már a víz befogadását sem tesszük lehetővé azzal, hogy tömör rétegek vannak a talajban. Másik oldalról pedig, ha nem zárjuk le a talaj felszínét, akkor hagyjuk elpárologni a nedvességet. A tömörödést a túl nagy menetszám, illetve művelet okozza, valamint az is, ha például mindig azonos mélységben szántanak a gazdálkodók. Szintén vízpazarló hiba a nem megfelelő időben végzett szántás.

A teljes interjú a csütörtöki Világgazdaságban olvasható