Családok ünnepe
A karácsonyt a keresztény világban mindenütt megünneplik a kereszténység, a szeretet, az öröm és a békesség ünnepeként. Karácsonykor a család kerül a fókuszba. Ha tehetjük, családi körben töltjük a karácsonyt, emellett sokan meglátogatjuk rokonainkat és barátainkat is. A tavalyi év utolsó negyedében például az összes többnapos belföldi utazás több mint fele ilyen természetű volt.
A családok és a családban élők száma erősen csökkent az elmúlt évtizedekben. Az évtized közepére – a házasságkötések számának felfutásával párhuzamosan – valamelyest több családot vehettünk számba, a családok azonban kisebbek lettek, így a családban élők száma tovább csökkent.
2016-ban száz családra átlagosan 283 személy jutott, míg 1980-ban még 294.
A változást egyrészt a családok átrendeződése, másrészt a csökkenő gyermekszám magyarázza. Számos szakpolitikai intézkedés támogatja a gyermekvállalást, bizonyos támogatások pedig (például a babaváró támogatás vagy az első házasok adókedvezménye) kifejezetten a házasságkötéseket ösztönzik. Ennek eredményeként a házasságkötések számának 2010 óta tapasztalható, gyors növekedése további lendületet vett,
2019 első három negyedévében 52 079 pár lépett frigyre. Ez 20 százalékkal több az egy évvel korábbinál, s 1990 óta a legmagasabb érték.
A népesség szubjektív jóllétét elemző adatok is a párkapcsolatok, ezeken belül a házasság mellett szólnak. A 2016-os mikrocenzus szerint minden korcsoportban a házas családi állapotúak élettel való elégedettsége a legmagasabb. Legnagyobb mértékben az idősebb, 55–64 éves házasok élettel való elégedettsége haladta meg a nőtlen, hajadon családi állapotúakét.
A párkapcsolatban élők boldogabbnak és az anyagi helyzetüket illetően is elégedettebbnek mondták magukat a 2016-os mikrocenzus alkalmával, mint a párkapcsolat nélkül élők, ezen belül a gyermekes házaspárok elégedettsége meghaladta a gyermektelenekét, míg az élettársak esetében fordított volt a helyzet.
A gyermekes házaspárok 76, a gyermektelenek 66 százaléka volt mindig vagy többnyire boldog a felvétel időszakában, míg az egyedülállóknak mindössze 52 százaléka.
A háztartások életszínvonalát jellemző, legfrissebb adatok szerint a gyermekes háztartások jövedelme az utóbbi években nagyobb mértékben emelkedett, mint a gyermekteleneké, bruttó jövedelmük 2018-ban 13 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Ennek nyomán az egy főre jutó bruttó jövedelmük átlagtól való elmaradása évről évre csökken: míg 2015-ben 21 százalékkal volt kevesebb, addig 2018-ban már csak 16 százalékkal. Továbbra is számottevő azonban a különbség a két csoport fogyasztási színvonala között:
a gyermekes háztartások egy főre jutó fogyasztási kiadása 2018-ban kevesebb volt, mint a gyermektelenekének a kétharmada.
A szubjektív jóllét a háztartások anyagi helyzetével is összefügg. A jobb anyagi helyzetben levők elégedettebbek az életükkel, a személyes kapcsolataikkal, a munkájukkal, az anyagi helyzetükkel, és jobban bíznak az emberekben, valamint a saját jövőjükben, mint a kedvezőtlen jövedelmi viszonyok között élők.
A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata 2018-ban a népesség 19 százalékát érintette, ez az arány 2012-ben csaknem 35 százalék volt. Ezen belül 2012 óta mintegy másfél millióval, 28 százalékról 8,7 százalékra csökkent a súlyosan depriváltak száma.
Noha a gyermekes háztartások szegénységi kockázata továbbra is nagyobb, mint a gyermekteleneké, fokozatosan szelídül a köztük lévő különbség. Ehhez a pozitív változáshoz számos szakpolitikai intézkedés járult hozzá, melyek eredményeként egyre kevésbé differenciálja a háztartások életszínvonalát a gyermeknevelés költsége.
A legrosszabb helyzetben élők életkörülményeinek javítását a közelmúltban indult komplex, hatékony, diagnózisalapú társadalmi felzárkózási program támogatja.
Az életkörülmények kedvező alakulása és demográfiai folyamatok továbbra is meglévő kihívásai alátámasztják a családok évét követően is a középpontban lévő családpolitikai támogatások létjogosultságát. A legkiszolgáltatottabb rétegek helyzete pedig a társadalom minden szegmensét érintő társadalompolitikai programok szükségességére hívja fel a figyelmet.
