A nyár végén dőlt el, hogy államtitkári minőségben felel a kereskedelempolitikáért. Milyen főbb célokat tűzött ki maga elé?
Gazdaságpolitikánk egyik alapvető célja, hogy a magyar termékek minél nagyobb arányban jussanak el a magyar boltok polcaira, hiszen így lehet a munkahelyeket megtartani, a béreket növelni. Ugyanilyen fontos, hogy minél több hazai tulajdonú üzlet vehessen részt a kiskereskedelemben, hiszen a többségük olyan kistelepülésen működik, ahol nem pusztán gazdasági, hanem társadalompolitikai kérdés is, hogy kinyitnak-e reggelente. A megmaradásukhoz biztosítani kell a kereskedelempolitikai eszközöket, de ezt a célt segítheti a Magyar falu program is. Ne feledjük, országszerte hiába van több hazai kézben lévő bolt, mint külföldi hátterű áruház, az előbbiek értékesítési részaránya legfeljebb 47–48 százalék. Ez szorosan összefügg azzal, hogy a kistelepüléseket kiszolgáló, franchise-hálózatokhoz tartozó vagy önálló kiskereskedelmi vállalkozásokra eleve kisebb forgalom jut. Az a cél, hogy a bevételekből a valódi súlyuknak megfelelő arányban részesüljenek a magyar tulajdonú üzletek.
Fotó: Kallus György / VG
Sorra dőlnek meg a kiskereskedelmi forgalmi rekordok. A belső fogyasztás a szektor szereplőinek üzleti érdekein túl meddig táplálhatja még érdemben a GDP-növekedést?
Erre közép- és hosszú távon is lehet építeni, a két mutató ugyanis szorosan összefügg. A kiskereskedelem a bő 10 százalékát adja, és hat éve éves átlagban stabilan 5 százalékkal növekszik. Nem volt ez mindig így, a válság alatt és után, 2008 és 2012 között sokkal inkább a csökkenő, legfeljebb stagnáló forgalom volt jellemző. A kiáramló bértömeg növeli a belső fogyasztást, amelynek a 2016-ban megkötött bérmegállapodás is tartós lendületet adott, hiszen a munkáltatók jelentős részénél a és a garantált bérminimum törvényben rögzített emelkedését a magasabb fizetési kategóriák is lekövették. Idén októberig 3,2 százalékkal nőtt az élelmiszer-értékesítés, és 8,8 százalékkal a non-food kategória forgalma, ez is azt mutatja, hogy a magyar családok már nemcsak a mindennapi szükségleteikre költenek, hanem – a korábban elhalasztott vásárlásokat pótolva, jelentős megtakarításokkal – tartós fogyasztási cikkekre is. Az élelmiszerköltést jócskán meghaladta az üzemanyag-vásárlás 6,8 százalékos növekedése is, ami arra utal, hogy bár továbbra sem olcsó egy autó fenntartása, a többség már nem kényszerül rá, hogy ezen spóroljon, és egyre többet utazik belföldön.
A teljes interjú a Világgazdaság szerdai számában olvasható
