Véget érhet a magyar energiakereskedelmi csoda
Ha ez az írás egy gyors záróleltár lenne a magyar energiakereskedelem 2019-es teljesítményéről, akkor valami ilyesmi lenne a címe: Újabb rekordteljesítmény a régió legnagyobb energiapiacán. Nem üres szavak ezek: a magyar energiapiacok tényleg jól működnek.
A magyar áramtőzsde, a HUPX egymaga nagyobb, mint az összes balkáni tőzsde együtt.
A HUPX-en kialakult jegyzés a belső referenciaár Montenegróban és Albániában. A magyar áramtőzsde napi beszédtéma Kijevben.
Hasonló sikertörténet a gázkereskedelem. A magyar gáztőzsde, a CEEGEX 2019-ben megduplázta forgalmát. A Magyar Földgáztároló Zrt. (MFGT) által kiírt többéves gáztárolótender regionális szinten ismert és elismert. A magyar határkapacitás-aukciók eredményétől függ a gáz piaci ára az ukrán határtól Bulgáriáig.
Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a 2020-as záróleltár már szomorúbb lesz. Magyarország el fogja veszíteni vezető szerepét a regionális piacon, ha a döntéshozók két alapvető problémát nem oldanak meg gyorsan.
A MEKH felügyeleti díja (a 007[5]-ös ügynök)
A magyar energiakereskedelemben van egy rejtett adó. Minden kereskedő köteles az éves árbevételének 0,075 százalékát a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) felügyeleti díjként befizetni. Az eredeti ötlet jó volt: a MEKH legyen egy önálló és független szervezet, saját bevétellel. A probléma az úgynevezett korlátozott kereskedelmi engedélyes megjelenésével kezdődött. A korlátozott engedélyes egy nem magyar kereskedő, aki végső fogyasztót nem láthat el.
Klasszikus „nagybani piaci” szereplő: az áram- és gázstandardtermékeket (zsinór, csúcs, völgy) adja-veszi nagy mennyiségben, ezzel likviditást teremt a kiskereskedők és az áramszolgáltatók részére.
A probléma az, hogy a korlátozott engedélyesek nettó árbevétele (de nem a profitja) irreálisan nagy. Többször megveszik és eladják ugyanazt az áramszerződést (churning), míg egy áramszolgáltató csak egyszer adja el, a saját végső fogyasztójának. A korlátozott engedélyes így többszörösen megfizeti a „James Bond-adót”, míg az áramszolgáltató csak egyszer. Nem aprópénzről van szó: a MEKH évente körülbelül kétmilliárd forintot fizet be a költségvetésbe, aminek nagy része ebből a felügyeleti díjból származik.
A korlátozott kereskedők reklamáltak, de maradtak Magyarországon, hiszen ez az energiakereskedés regionális központja. És ekkor jött egy EU-szabályozás (köznyelven MiFID II.), amelynek alapján beindult az áram pénzügyi kereskedelme. A pénzügyi kereskedés után nem kell James Bond-adót fizetni.
Az összes korlátozott engedélyes megkezdte az átállást a pénzügyi kereskedésre, és ezzel megkezdődött a kereskedők tömeges elvándorlása Magyarországról.
Hiába indult be a HUDEX (magyar derivatív tőzsde), a kereskedők inkább az EEX-en (Németország) kereskednek a magyar pénzügyi termékkel.
Két szám mutatja, mi történt: 2019. december közepén a 2020-as zsinórszerződésből 5,123 megawatt volt a nyitott pozíció az EEX-n és 382 megawatt a HUDEX-en (13:1-es arány). A trend egyértelmű: a nagykereskedők távoznak Magyarországról, és átállnak pénzügyi kereskedésre.
A legfontosabb feladat ennek a negatív folyamatnak a megállítása. A megoldás egyszerű: német és osztrák mintára az energia-nagykereskedés ne legyen engedélyköteles. Ha ez túl radikális lépés lenne Magyarországon, akkor maximálni kell a korlátozott engedélyesekre jutó James Bond-adót (per év, per kereskedő alapon), valamint a HUPX és CEEGEX tőzsdéken kereskedett megawattórák után ne kelljen James Bond-adót fizetni.
Piacok összekapcsolása
(HUPX mint modern Frankenstein)
A magyar árampiac már évek óta össze van kapcsolva három másik országgal (Csehország, Szlovákia, Románia). A piackapcsolás elméleti szinten jó, de a magyar gyakorlat azt mutatja, hogy nem mindig működik. A magyar–román árampiac-összekapcsolás óta (2014) a HUPX volatilitása (ármozgás) megnőtt, a piac egyre kiszámíthatatlanabb lett. Hiába rendelkezik Románia az egész régió legnagyobb vízierőmű-kapacitásával (körülbelül 6000 megawatt, ami a paksi kapacitás háromszorosa), ha a román állam ezt a hatalmas és rugalmas áramforrást nem használja ki.
2019-ben ömlött ki a magyar áram Romániába a „piaci összekapcsolódás (market coupling)” jelszava alatt, hiába volt víz a román tárolókban.
Például 2019. december 7-én (szombaton) délután a HUPX-ár több órában is meghaladta a megawattóránkénti 100 eurót. A német referenciaár ugyanezekben az órákban 30 euró alatt volt. A HUPX-ból egy modern Frankenstein lett: olyan dolgokat csinál, amiket egyetlen alkotója sem akart. Magyarország esetében nem egyértelmű, hogy a piackapcsolás hogyan védi a magyar fogyasztók érdekeit, és hogyan növeli az ellátásbiztonságot.
Összefoglalva: a fenti két kérdésre adott választól függ, hogy Magyarország regionális kereskedelmi központ marad-e 2020-ban. Action time van: ha a fent említett problémák maradnak, a kereskedők mennek, és azzal vége lenne a magyar energiakereskedelmi csodának.
