Most valóban más időket élünk
Miközben a pandémiák viszonylag ritkák, és azok közül a súlyosabbak még ritkábbak, nem ismerek olyan történelmi időszakot, amely fogódzót adhatna arra vonatkozóan, hogy a koronavírus-járvány következtében zajló globális válság milyen gazdasági következményekkel jár. Most valóban más időket élünk.
A jelenlegi helyzetet a szakpolitikai intézkedések teszik egyedivé.
Világszerte a kormányok olyan intézkedéseket részesítettek előnyben, amelyek a járvány terjedésének megakadályozását és az emberek életének megmentését célozzák.
Ebbe beletartozik régiók vagy akár egész országok teljes lezárása.
Ezek az intézkedések nem is lehetnek távolabb azoktól, amelyeket a modern idők legsúlyosabb járványa, az 1918–1919-es spanyolnátha idején hoztak. Az a járvány, amely 675 ezer emberéletet követelt az Egyesült Államokban, és legalább 50 milliót világszerte, az I. világháború hátterében tört ki. Ez a tény eleve kizárja, hogy bármiféle észszerű összehasonlítást lehessen végezni a mostani koronavírus-járványnak az amerikai és a globális gazdaságot érő hatásaival kapcsolatban.
Amikor 1918-ban az influenzában elhunytak száma tetőzött Amerikában, a vállalati csődök száma kevesebb mint a fele volt a háború előtt mért szinthez képest, és alacsonyabb volt még 1919-ben is. A háborús erőfeszítésektől hajtva az amerikai reál-GDP 9 százalékkal emelkedett 1919-ben, majd mintegy 1 százalékkal a következő évben, miközben a járvány tombolt.
Ezzel szemben a koronavírus-járvány lehetséges terjedésével és a gazdaság leállásának időtartamával kapcsolatos nagy bizonytalanságok miatt igen nehéz bármit is előre jelezni. Azonban
a koronavírussokk kiterjedtsége miatt – amely egyszerre veti vissza a keresletet és erodálja a kínálatot – kijelenthető, hogy a reálgazdaságot érő kezdeti hatások valószínűleg felülmúlják majd a 2007–2009-es globális pénzügyi krízis kezdeti hatásait.
Az viszont elmondható, hogy az amerikai háztartások mérlege nem tűnik problematikusnak, ahogy az amúgy jellemző volt a pénzügyi válságot megelőző években. Továbbá a bankok tőkeellátottsága is erősebb, mint 2008-ban volt.
A cégek mérlege azonban kevésbé tűnik egészségesnek. Ahogy arra tavaly rámutattam, a hitellel fedezett kötelezvények (CLO-k) – amelyeknek a kibocsátása az elmúlt években erőteljesen emelkedett – sok hasonlóságot mutatnak a subprime jelzáloghitellel fedezett értékpapírokkal, amelyek hozzájárultak a pénzügyi válság kitöréséhez.
Mintha a koronavírussokk nem lett volna elég, a szaúdi–orosz olajháború szinte megfelezte az olajárakat, ami tovább súlyosbítja az amerikai energiaszektor helyzetét. Miután a feldolgozóipar jó részét az ellátási láncok zavarai sújtják, és a szolgáltató szektor nagy hányada többé-kevésbé lebénult, a vállalati csődök, fizetésképtelenségek száma emelkedésnek indult a kis- és közepes vállalkozások körében a fiskális és monetáris élénkítés ellenére.
Miközben az 1980-as évek pénzügyi és adósságválsága kihatott a feltörekvő piacokra, a 2007–2009 közötti globális válság a fejlett országok pénzügyi és bizonyos esetben adósságkrízise volt. Kína 2003–2013 közötti, 10 százalék feletti átlagos éves GDP-növekedési üteme megemelte a globális nyersanyagárakat, ami hajtotta a feltörekvő piacokat és a világgazdaságot. Továbbá – szemben a fejlett gazdaságokkal – a feltörekvő piacokon V alakú gazdasági kilábalás történt a globális pénzügyi válság után.
Az elmúlt öt évben azonban a feltörekvő piacok mérlege (mind az állami, mind a magánszektorban) romlott, és a növekedési ütemük is lassult.
Ha más tényezők azonosak lennének, akkor az amerikai Fed által – a járványra adott válaszlépésként – hozott mostani jelentős kamatcsökkentésnek és más intézkedéseknek könnyíteniük kellene a globális pénzügyi kondíciókat a feltörekvő piacok számára. Más tényezők azonban távolról sem azonosak.
Először is a globális válság idején megszokottnak számító menekülés az amerikai állampapírokba, valamint a VIX volatilitási index emelkedése a befektetők kockázatkerülésének erőteljes növekedését mutatja. Ezeket a fejleményeket általában az is kíséri, hogy a tőke kivonul a feltörekvő piacokról.
Emellett az olaj- és nyersanyagárak összeomlása csökkenti sok feltörekvő piaci ország exportjának értékét, és ezáltal kihat ezen országok dollárhoz való hozzájutására.
Végezetül, Kína gazdasági növekedése fontos hajtóereje volt annak a jelentős hitelezési folyamatnak, amelyet több mint száz alacsony és közepes jövedelmű fejlődő ország számára biztosított az elmúlt évtizedben. A 2020 elejére vonatkozó gyenge kínai gazdasági adat így növeli annak valószínűségét, hogy Kína jelentősen csökkenti a külföldön folyósított hiteleit.
Az 1930-as évek óta a fejlett és feltörekvő gazdaságokat nem sújtotta a világkereskedelem szétesésének, a visszaeső globális nyersanyagáraknak és a gazdaság visszaesésének a kombinációja.
Valóban, a jelenlegi sokk gyökerei teljesen mások, ahogyan a válaszul meghozott intézkedések is. Az emberéletek megmentését célzó intézkedések hatalmas gazdasági károkkal járnak együtt, az egészségügyi vészhelyzet pénzügyi válsággá alakulhat át. Egyértelmű, hogy ez egy, a gazdaságot bármi áron megmenteni kívánó pillanatnak számít a jelentős mértékű, „dobozon kívüli” jellegű fiskális és monetáris intézkedések számára.
Copyright: Project Syndicate, 2020
www.project-syndicate.org
