Régen talán egyszerűbb volt: csak az igazán nagy kérdések (vallás, lapos-e a Föld stb.) osztották meg a gondolkodókat. Ma már az oltásnak, sőt egy északi-tengeri extra gázvezetéknek (Északi Áramlat 2) is vannak aktív támogatói és hangos ellenzői. Teljesen normális ez, ha van értelmes kommunikáció a pró–kontra táborok között – ezért örültem Ilyash György úr írásának a VG június 28-i számában („Északi Áramlat 2: alternatív értelmezések”). Pontosan a címben felvillantott alternatív értelmezésekre van szükség az Északi Áramlat körül kialakult vita megértéséhez.
Ez az írás azt szeretné bemutatni, hogy a fenti alternatív értelmezéseknek is vannak még alternatívái.
Ha az Északi Áramlat 2 arról szólna, hogy valaki keletről nyugatra szeretne gázt szállítani, akkor az eredeti íráshoz nem lenne mit hozzátenni:
az Oroszország–EU közötti kölcsönös gázfüggés szempontjából a második tenger alatti vezeték megépítése egy logikus lépés. De sajnos nem erről van szó.
A keleti gázmezőket már jelenleg is több nemzetközi csővezeték köti össze az EU-val. Ha valaki tényleg csak gázt akarna szállítani keletről nyugatra, arra ott a hagyományos lengyel–ukrán irány, valamint idén januártól szintén működik a változó néven jegyzett, „minek nevezzelek” török–bolgár–szerb vezeték (ma TurkStream, korábban SouthStream). Ha a fix vezetékekhez hozzáadjuk az LNG-tankereket is, akkor úgy tűnik, szállítási kapacitás van, csak azt a keleti termelő mintha nem akarná kihasználni.
Ezt mutatja a július 5-én tartott éves határkapacitás-aukció is. Ekkor lehetett a következő gázévre (2021–22) határkapacitást lekötni, többek között keletről az EU felé. Hagyományosan az oroszok pontosan ezt az éves kapacitást vették meg, és ez volt a garancia arra, hogy a keleti gáz biztosan el fog jutni az EU-ba. Az idén először senki sem kötött le éves kapacitást a Yamal vezetékre a lengyel–német határon. Ugyanez történt az ukrán–román határon is. Mi itt az üzenet? „Nem kellenek a meglévő vezetékek, hiszen lesz másik, az Északi Áramlat 2. Ha nem készül el az idén sem? Ja, akkor nem megy annyi orosz gáz az EU-ba.”
A kereskedők persze azonnal pánikoltak:
hogy fog az orosz gáz az EU-ba eljutni, ha az oroszok nem kötöttek le éves kapacitást? A legfontosabb európai gázpiac (TTF) megugrott a hírre.
A magyar gázár is emelkedett, pedig az ukrán–magyar határon annyival jobb a helyzet, hogy ott az oroszoknak a stockholmi választottbírósági döntés értelmében 2024-ig tranzitkötelezettségük van (40 milliárd köbméter évente). De a havi orosz–ukrán kapacitás lekötésénél már itt is látható az új taktika: a havi garantált kapacitást lekötik, a megszakíthatót már nem. Mindezt egy olyan évben, amikor a magas szén-dioxid-árak miatt az európai gázos erőművek gyakorlatilag 0–24 órás üzemmódban működnek, és az európai gáztárolók, a magyart kivéve, alul-töltöttek. Egy racionális termelő a csillagok ilyen állása mellett termelne és szállítana mindent, „ami a csövön kifér”. De itt nem ez történik.
És itt kezdődik az alternatív értelmezés. Itt nem Oroszország–EU kölcsönös gázfüggésről van szó. Valójában a termelő próbálja szorongatni a felvevőpiacot azzal, hogy mesterséges hiányt gerjeszt: a fent már említett éves határkapacitásokat nem köti le, valamint a karbantartások időpontját megváltoztatja és/vagy az újraindítást kicsit késlelteti. A hatás nem marad el. Tavaly júliusban a gáz ára 10 euró alatt volt megawattóránként a magyar kereskedelmi ponton (MGP), idén ugyanez a gáz ugyanott több mint 36 euró megawattóránként. A földgáz alapanyag, és ez a 300 százalékos árrobbanás pont most gyűrűzik be a magyar elektromos piacra (tavaly júliusban 37 euró megawattóránként, idén 94 euró, és ez drágítja a magyar műtrágyát, vegyipari termelést stb.). A következményeket már mindenki érzi:
elszabadult az Sok mindennek lehet ezt a taktikát nevezni, csak kölcsönös gázfüggésnek nem.
Röviden összefoglalva:
az Északi Áramlat 2 nem csak egy tenger alatti gázvezeték. Ha valaki tényleg gázt szeretne szállítani keletről nyugatra, arra ott vannak a már meglévő csövek és az LNG-tankerek. De az Északi Áramlat 2 kapcsán mintha lenne egy rejtett menetrend, amely inkább szól függőségről, mint kölcsönösségről.
Már a 25. órában vagyunk. Ameddig ezt a cikket írtam, addig körülbelül 0,55 kilométer Északi Áramlat-csövet fektettek le, Ha marad ez a tempó, augusztusra kész lehet a vezeték. De még mindig nem késő gondolkodni: a használatbavételi engedélyezés és a kereskedelmi szabályozás kidolgozása során lesz lehetőség alternatív értelmezéseket figyelembe venni.
A termelő próbálja szorongatni a felvevőpiacot azzal, hogy mesterséges hiányt gerjeszt: az éves határkapacitásokat nem köti le, valamint a karbantartások időpontját megváltoztatja és/vagy kicsit késlelteti az újraindítást
