Nagyot emelkedtek a hazai államkötvényhozamok az elmúlt időszakban. A tendencia különösen 2021 utolsó negyedévében gyorsult fel, miközben a fejlett piacok kötvényhozamaihoz mért felárak is megugrottak.
A leginkább figyelt 10 éves magyar forintalapú államkötvény esetében a német Bund feletti hozamfelár a 450-500 bázispontos sávba emelkedett, szemben a „békeidőkre” jellemző 250-300 bázispontos sávval. Az új évtől pedig további feszültségeket okoz a hazai piacon, hogy a fejlett piacokon is nőttek a kötvényhozamok. Az USA-beli 10 éves államkötvényhozam egyre közelebb kerül a 2 százalékhoz, a német 10 éves Bund hozam pedig 0 százalékhoz (az utóbbi egy ideig a pozitív tartományban is járt).
Az emelkedő hozamok mögött álló alaptörténet továbbra is elsősorban az ami jelentősen megugrott 2021-ben.
Bár a tavalyi évet terhelő egyszeri árhatások az idei évben már kiesnek a statisztikákból, az infláció alakulása az idei évben is forró téma maradhat. Különösen az első negyedévre vonatkozóan jelentősek a felfelé mutató inflációs kockázatok: az energiaársokk, a magas nyersanyagárak és a tovább emelkedő bérek a szokásosnál erősebb átárazásokat sugallnak a gazdasági szereplők részéről az év első hónapjaiban. Inkább csak március–áprilistól indulhat lassú csökkenésnek az infláció, részben a támogatóvá váló bázishatásnak köszönhetően. Tartósabb inflációlassulást pedig leginkább a globális ellátási feszültségek enyhülésével és a beszállítói láncokban bekövetkező javulással párhuzamosan várhatunk.
A fennmaradó inflációs kockázatok azt sugallják, hogy a jegybanki kamatemelések az elkövetkező időszakban tovább folytatódnak.
A jelenlegi monetáris politikai eszköztár mellett ugyanakkor a rövid kamatpálya előrejelzése meglehetősen bizonytalan, ami óvatosabbá teheti a kötvénypiaci befektetőket. Mindeközben a kötvénypiac keresleti és kínálati helyzete folyamatosan a figyelem fókuszában van. Bár 2022-ben az államháztartás hiánya a korábban tervezettnél várhatóan kisebb lesz, s így az ÁKK számára lehetővé vált, hogy kisebb nettó finanszírozási igénnyel számoljon, az állam finanszírozási igénye régiós összehasonlításban továbbra sem tekinthető alacsonynak. Közben a jegybanki mennyiség enyhítési programok tavaly év végi befejeződésével a keresleti oldal egy stabil eleme tűnt el.
Az ÁKK-nak így meglehetősen ügyesen kell balanszíroznia annak kapcsán, hogy az állam finanszírozási igényének fedezésére mekkora mennyiségben bocsát ki forint-, illetve devizaadósságot, a forintadósságon belül pedig mennyire terhelje meg a nagybani kötvénypiacot, és mennyire törekedjen még több lakossági megtakarítás bevonására a retail papírokon keresztül. Nem meglepő, hogy döntöttek a devizaadósság arányára vonatkozó korlátok rugalmasabb kezeléséről:
a devizaadósság aránya a teljes adósságon belül átmenetileg akár 25 százalékig is felkúszhat.
Emellett a lakossági finanszírozás kapcsán új stratégiai tervei vannak az ÁKK-nak az idei évre. Összességében így a tavalyhoz képest csökkenő nettó finanszírozási igény, a rugalmasabban kezelt devizaadósság-szabály, illetve a lakossági állampapírok vonzerejének további növelésére vonatkozó törekvések lehetővé tették, hogy a tervezett nagybani forintkötvény-kibocsátás az idei évben jelentősen, mintegy 40 százalékkal csökkenjen a 2021-ben megvalósulthoz képest. Az alacsonyabb kínálat így várhatóan csillapítja a hozamemelkedési nyomást.
A keresleti-kínálati tényezők alakulása mellett hatással lesz a hozamok mozgására a globális monetáris politikai normalizáció sebessége, illetve az MNB kamatpolitikája.
A hazai fundamentumok oldaláról az infláció várt mérséklődésének, valamint a középtávon várt fiskális konszolidáció sebességének lehet meghatározó szerepe. A fentiekkel kapcsolatos bizonytalanságok fenntarthatják a hozamok magas volatilitását. A hozamfelárak alacsonyabb szinteken történő stabilizálódását így inkább 2022 második negyedévétől várjuk.
