Átrendeződés, igazodás
Azt gondolom, senki számára nem újdonság, hogy ez a két fogalom (átrendeződés és igazodás) uralja a nemzetközi, mindenekelőtt az európai és a hazai energiahelyzetet az orosz–ukrán háború következményeként – mindenekelőtt a gáz- és kőolaj-felhasználás és -beszerzés frontján. Húsba vágó kérdésekről van szó, kiváltképp, hogy Európára hamarosan ráköszönt a hűvös és a hideg évszak, és kiszámíthatatlan, hogy mekkora mínuszokat tartogat számunkra az időjárás. Azonban még egy enyhébb tél esetén is lehetnek gondok, ezért a mai helyzetet látva – ha tovább szélesítik az embargók körét – borítékolható, hogy egyre rosszabbul járhatunk. Németországban, az európai gazdaság motorjában már megszólaltak a vészcsengők, s noha talán az unió legfegyelmezettebb állampolgárai lakják a nagy országot, ott sem mindegy, hogy mennyi jut gázból és benzinből a fogyasztóknak. Jókora átrendeződések jeleit látjuk már hosszú hetek óta az energiafelhasználásban. A legfontosabb szempont az igazodás. Igazodás a megváltozott, és tegyük hozzá: igencsak megnehezedett körülményekhez – miközben egyelőre nem látszanak még a béketárgyalások körvonalai sem a háború befejezését illetően. Azonban még a fegyverek csendje sem oldaná meg egykettőre az Európai Unió, mindenekelőtt a nyugati országok problémáit.
Mert gondból ott is van elég, és a politikai játéktér szereplőit különféle szempontok vezérlik. Legutóbb például az sújtott le pörölyként, hogy a gáz- és kőolajgazdagságban kivételes helyzetben lévő Norvégia nem segít a Nyugat gondjain, és ahelyett, hogy növelnék a kitermelést és a kivitelt, épp ellenkezőleg cselekszenek, visszafogják, csökkentik. Az ország partikuláris gazdasági érdekei felülírják az összeurópai érdekeket, ezzel pedig gyöngítik az európai szolidaritást. Ezt annak ismeretében teszik, hogy tudják, Európa kevesebb orosz gázhoz jut ezekben a hónapokban, és ki látná előre, hogy a Gazprom mennyi gázt juttat majd a vezetékekbe. (Tudjuk, hogy az orosz gázfüggőség rövid időn belüli megszüntetése illúzió.) Az európai gázbeszerzés hosszabb távon majd bizonyosan átalakul, mindenekelőtt az amerikai palagáz behozatalával, továbbá a kisebb, lokális gázmezők újbóli működtetésével átrendeződik, ám az életünk egyik alapvető anyaga addig is a gáz. Ezért helytelen és káros bírálni azokat az országokat, köztük minket, magyarokat, amelyek – mindenekelőtt saját energiabiztonságukat tartva szem előtt – számítanak az orosz gázra, és teszik ezt azért, hogy a tárolóik megfelelő szintig fel legyenek töltve.
Az energia-vészhelyzethez való igazodás egyik kulcsa éppen a tárolói kapacitás optimális kihasználása, ez biztonságunk egyik záloga.
(Éppúgy ahogyan a legutóbbi cikkemben írtam a víztározókkal kapcsolatban.)
Mindezek mellett itthon is különös a mostani helyzetünk, mert beköszöntött a szélsőséges időjárás korszaka, amit a bőrünkön is érzünk: rendkívüli aszály van, olyan, amilyet 1901 óta nem tapasztalhattunk, és esőre sincs kilátásunk a közeli jövőben. Kiszáradtak kisebb felszíni vízfolyásaink, folyóink, a nagyobb állóvizeink vízszintje történelmi mélységeket ért el, a Duna medréből kibukkant Budapestnél az „Ínség-szikla” is, egymillió hektáron a termény elpusztult, megsemmisült, de a magyarok kenyere biztosított, mert hazánknak mintegy ötmillió hektár termőterülete van.
Ugyanakkor ebben az energia-vészhelyzetben úgy tűnik – kormányzatunk bölcs előrelátásának köszönhetően – kőolaj- és földgázellátásunk középtávra megoldott.
De továbbra is figyelemmel kell lennünk a fenntarthatóságra, mert a város- és településfejlesztés alapvető feltétele a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása, amelyhez elengedhetetlen az energiagazdálkodás javítása: a hazai megújuló energiaforrások hasznosítása a lehető legnagyobb mértékben, az atomenergia hosszú távú fenntartása, az energiahatékonyság fokozása.
A mérnökök célja az, hogy elősegítsék az energiával való gazdálkodás, a takarékosság, az energiahatékonyság szempontjainak előtérbe kerülését, a tervezők, a kivitelezők és a tulajdonosok szemléletét abba az irányba tereljék, hogy mindez kiemelt hangsúlyt kapjon mindennapi életünkben.
Most kicsit abba a helyzetbe kényszerültünk önhibánkon kívül, amit a közmondás úgy ír le: szegény ember vízzel főz. Ismétlem: önhibánkon kívül kerültünk ebbe a szorult helyzetbe, de pánikra, pánikrohamokra semmi ok. Igazodni azonban szükséges. És az igazodás jelszava most is az, hogy többet ésszel, mint erővel!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.