Meglepő, helyenként aggasztó eredménnyel zárult az a kutatásunk, amelyben ezer hazai vállalkozást, túlnyomórészt kis- és középvállalatokat kérdeztünk cash flow tervezési gyakorlatukról. Csökkenti ebbéli szabadságukat, hogy többségük kénytelen hosszú fizetési határidőt adni a vevőinek: a válaszadók 41 százaléka a számla kiállítását követő 30. napnál később jut csak a pénzéhez, minden negyedik kkv-nak pedig 45 napnál is többet kell várnia a kifizetésre.
Ez fokozza a likviditási gondjaikat: elsősorban a beszerzések finanszírozását vagy az új projektek indítását nehezíti meg, ráadásul – valamivel kisebb mértékben – a bérek, rezsiköltségek, adók és tartozások kifizetését is hátráltatja. A mostani, kiszámíthatatlan gazdasági helyzetben tehát a cégek növekedése a lassú kifizetések eredményeképpen igencsak megnehezül, akár teljesen leáll.
Külső finanszírozás? Kösz, nem!
Ennek ellenére a kutatásban szereplő mikro-, kis- és középvállalkozások több mint fele úgy vélte, nincs szüksége külső finanszírozásra, a megkérdezett nagyvállalatok közül viszont egy sem állította ezt. Ez a pénzügyileg kimértebben működő kategória tehát jobban számol a tervezhető finanszírozással, míg a kisebb cégek a saját dolgukat nehezítik meg azzal, hogy bizalmatlanul állnak ehhez hozzá.
Azok a vállalkozások (a teljes minta 19 százaléka), amelyek nem zárkóznak el a tőkebevonástól, legnagyobb számban a felvételében látják a megoldást. A második legnépszerűbb opció a lízing (12 százalék), és ettől alig marad el azoknak az aránya, akik rokoni, baráti kölcsönt (is) igénybe vesznek a cash flow fenntartásához (10 százalék). A teljes minta 3 százalékának még a saját ingatlan, értéktárgyak eladása, elzálogosítása is jobb opciónak tűnik (3 százalék), mint a faktoring (1 százalék).
Annak, hogy a vállalkozások egy számottevő része nem tudja kihasználni a faktoring lehetőségeit, az ismeretek hiánya a fő oka. A megkérdezett mikro-, a kis- és középvállalkozások körében csupán 31, 48, illetve 42 százalék volt azok aránya, amelyek pontosan tudták, mi is az a faktoring.
Komoly gond a hosszú fizetési határidő
Nem könnyű kisvállalkozónak lenni a jelenlegi gazdasági helyzetben, hiszen a világjárvány és az ukrajnai háború meglehetősen erősen érezteti hatásait ebben a szektorban. A szűkös tartalékokkal rendelkező kkv-k a legvédtelenebbek a beszállítói hálózatok fennakadásaival, az üzemanyagárak emelkedésével, a munkaerőhiánnyal és az inflációval szemben. A legnagyobb kitettséget azonban talán mégis saját üzleti partnereik jelentik számukra: azok a multik, amelyek bombabiztos tárgyalási helyzetükben hosszú lejáratú, akár 180 napos fizetési határidőket alkudnak ki maguknak.
Egy ilyen komplex helyzetben a faktoring a stabilitás kulcsa lehet, ha sokkal tervezhetőbbé teszi a vállalkozás bevételeit azzal, hogy a faktorcég megvásárolja a beszállító számláját, és megelőlegezi neki a vevő tartozását. A hitellel ellentétben a faktoráláshoz fedezet sem kell, hiszen maga a követelés a biztosíték; az elbírálásánál pedig nem az igénylő, hanem a vevő megbízhatósága az elsődleges kockázati tényező. Vagyis olyan kisvállalkozások számára is mentőöv lehet, amelyeknél a hitel egyáltalán nem vagy csak kedvezőtlenebb konstrukcióban jöhet szóba.
Az ódzkodást a kutatásunk részben azzal is magyarázza, hogy a megkérdezett vállalkozók 42 százaléka túl bonyolultnak, 23 százaléka pedig túl hosszadalmasnak ítélte meg a banki finanszírozási szolgáltatások igénylését – márpedig a hagyományos faktoring is ebben a ligában versenyez. Ezzel szemben a digitális faktoring lényegesen egyszerűbb, gyorsabb és átláthatóbb: online kalkulátor segíti a költségek tervezését, online felületen lehet igényelni, és az elbírálás, majd a kifizetés akár egy napon belül is megtörténhet.
Természetesen ez csak akkor igaz, ha valóban digitális faktoringot nyújtó szolgáltatóról beszélünk: a digitalizációs trend farvizén ugyanis akadnak frissen rebrandelt, digitális címke alatt, de valójában papíralapon, lassú rendszerekkel kínált hagyományos szolgáltatások is, amelyekből épp a digitalizáció valódi előnyei hiányoznak.
