Nehéz helyzetben van az ország, hiszen az alkotmány arról rendelkezik, hogy a kongresszusnak kell jóváhagynia a kormányzati kiadásokat. Az ország növekedésével együtt egyre többször volt szükség kongresszusi engedélyre az megemelésére a számlák kifizetéséhez. A folyamat leegyszerűsítésére az 1917-es második Liberty-kötvénytörvény feljogosította a Pénzügyminisztériumot, hogy nagyobb rugalmassága legyen az adósságkibocsátáshoz és a szövetségi pénzügyek kezeléséhez. Az adósságplafon 1939-ben kezdte felvenni jelenlegi formáját, amikor a kongresszus a különböző típusú kötvényekre meghatározott különböző limiteket egyetlen hitelfelvételi plafonba foglalta össze. Akkoriban 45 milliárd dollárban határozták meg ezt a határt. Azóta több mint 95 alkalommal emelték meg a plafont. Sőt, 2013 óta egyre gyakrabban fel is függesztik a törvényt és korlátozó mivoltát.
Onnan is tudni lehet, hogy csak politikai csatározásról van szó, hogy Trump 48 hónapos elnöksége alatt 34 hónapon át fel volt függesztve a plafon.
Így könnyű volt a jelentős adócsökkentéssel járó gazdasági csomagot elfogadni, ami három év (2017–2019) alatt több mint 16 százalékkal, 3,2 ezermilliárd dollárral növelte az ország adósságát. Elnökségének utolsó évében a koronavírus-járvány negatív következményeit ellensúlyozó fiskális beavatkozás önmagában közel 20 százalékkal dobta meg az adósságot. A republikánus többségű kongresszussal könnyen el lehetett érni a felfüggesztést, de a demokraták a jogi akadályoztatás lehetőségével sem éltek. Persze most a republikánus ellenzék pontosan evvel fenyegetőzik.
Az adósságplafon, amelybe már január 19-én beleütközött az ország, jelenleg 31 381 milliárd dolláron áll.
Azóta a kormány kötelezettségeinek folytatására és a nemteljesítés elkerülésére rendkívüli intézkedéseknek nevezett számviteli manővereket alkalmaz a pénzügyminisztérium, például az adósságkibocsátás felfüggesztését. Ezek az intézkedések átmenetileg visszafognak bizonyos állami beruházásokat, hogy továbbra is ki lehessen fizetni a számlákat. A kormányzati számlán rendelkezésre álló körülbelül 155 milliárd dollár június legelejéig lehet elegendő. Azaz ha nem születik megállapodás két héten belül, akkor „csődbe” juthat Amerika. Ebben az esetben a pénzügyminisztériumnak vagy nem kell fizetnie a kötvénytulajdonosoknak, vagy azonnal le kellene csökkentenie a kongresszus által megbízott, de nem teljes mértékben finanszírozott különböző vállalatoknak és magánszemélyeknek járó pénzeszközök kifizetését. Mindkét helyzet globális gazdasági összeomláshoz vezethet.
A dollár világvaluta-szerepe az ország gazdasági és katonai ereje mellett azért is tudott létrejönni, mert az ország első pénzügyminisztere, Alexander Hamilton, 1789-ben úgy döntött, hogy Amerika a függetlenségi háborúban felhalmozott adósságát a kötvénytulajdonosoknak teljes névértékben egyenlíti ki. Így az új ország azonnal jó hiteles szerepébe került. Hivatalosan az ország fennállása óta még egyetlenegyszer sem került csődbe, de mégis volt négy technikai nemfizetés. Először 1862-ben a polgárháború során a követelési papírok esetében, majd 1933-ban az aranyra válható kötvények esetében. 1968-ban az ezüstbizonyítványt nem engedték ezüstdollárra átváltani. Végül az 1971-es Bretton Woods-egyezmény (fix dollár-arany átváltás) felmondása is ide sorolandó.
Mindenesetre látható, hogy föderális dolláradósság esetében nem volt példa nemfizetésre.
Legutóbb 2011-ben került nagyon közel a plafonhoz az ország, háromnapnyira, aminek a tökéletes hitelbesorolása lett az áldozata, miután az S&P egy fokozattal AA+-ra minősítette le az országot.
Most is hasonló szoros helyzetre számítunk. Ahogy tizenkét évvel korábban, úgy most is az alsóházban többségbe kerülő republikánusok akasztják meg a folyamatot. Demokrata elnök alatt, pláne, ha bármelyik házban többségbe kerülnek, hirtelen az óvatos fiskális politika lesz a legfontosabb számukra. Követeléseik is ugyanazok, az ellenzék jelentős kiadáscsökkentést szeretne elérni, nem utolsósorban az inflációcsökkentési törvényben foglalt társadalmi és gazdasági támogatásokat visszavonni. Eddig mindig a republikánusok húzták a rövidebbet az adósságplafon-vitában, néha jelentős politikai támogatottságot veszítve. Azonban most mindkét fél tisztában van a kompromisszum szükségességével. A két politikai párt távol áll egymástól a részleteket illetően, de például egy védelmet figyelmen kívül hagyó költekezési felső határ kulcsfontosságú eleme lehet a végső megállapodásnak. Ez szigorúan tartja majd a fiskális politikát, ami korlátozza a gazdaság mozgásterét, pont akkor, amikor amúgy is 2007 óta nem látott magas alapkamat-környezettel szembesül. Szinte biztos, hogy a végső csomag része lesz a világjárvány idején el nem költött segélyek visszaigénylése. De van néhány „vörös vonal”, amelyet a Fehér Ház nem léphet át semmilyen körülmények között, ilyen a tisztaenergia-ellátás megszigorítása, a diákhitel-támogatás eltörlése vagy az adóhivatal magasabb finanszírozásának visszavonása.
A legvalószínűbb forgatókönyv az átmeneti megoldás, amellyel a költségvetési év végéig (szeptember 30.) lélegzethez juthatna az ország. Egy átfogó kompromisszumos megoldás is csak maximum egy-két évre nyújtana nyugalmat. Bármilyen forgatókönyv valósul is meg, egyvalami biztos, hogy Amerikába rendszeres időközönként megérkezik az adósságplafon-cirkusz.
