Az számára kiemelkedően fontos, hogy a zöldmegállapodás keretében kitűzött célokat fenntartható finanszírozással támogassa. Az elmúlt években ugyanis ez az ösztönző bizonyított: egyértelművé vált, hogy a fenntartható módon működő vállalatok körében kisebb a kötvényesek és a bankok hitelezési kockázata, ami úgy tesz lehetővé olcsóbb forrásbevonást az érintett cégeknek, hogy közben a hitelezők hozamvárakozásai is javulnak. Ez tette lehetővé, hogy a zöldfinanszírozás mára egyértelműen a fenntarthatósági törekvések leghatásosabb piaci alapú ösztönzőjévé vált.
A zöldkötvény-kibocsátók számára ez idáig két keretrendszer (ICMA – Green Bond Principles és CBI – Climate Bonds Standard) nyújtott iránymutatást. A kibocsátók által előszeretettel alkalmazott sztenderd a 2014-ben kiadott Green Bond Principles (GBP) zöldkötvény-kibocsátási keretelvre épül. Ennek a fókuszában a pozitív környezeti hatású tevékenységek állnak, amelyeket a kibocsátó határozhat meg. Noha az ajánlás szerint az egyes tevékenységek zöldminősítésének összhangban kell állnia a meglévő taxonómiákkal, a minősítés bármiféle tanúsítási kötelezettség nélkül megkapható. A Climate Bond Standard (CBS) keretrendszer szerinti minősítés már szigorúbb ennél, elnyerése tanúsításához van kötve. A CBS az ágazatspecifikus zölddefiníciók meghatározásával az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásra összpontosít, amihez a párizsi klímaegyezmény céljaira kidolgozott taxonómiáját veszi alapul.
Egyik sem hibátlan megoldás, és már a két keretrendszer egymás mellett élése is túl komplex volt a piacon, ezért az EU most egy ideiglenes megállapodás keretében döntést hozott az európai zöldkötvények egységes keretrendszerének kialakításáról.
A korábbi sztenderdekkel szemben az uniós zöldkötvény-keretrendszer igyekszik összhangot teremteni a fenntartható tevékenységek uniós taxonómiájával, így ösztönözve a piaci szereplőket az EU-n belüli fenntartható befektetésekre.
Az ideiglenes megállapodás értelmében, ha az EU-taxonómia már kiterjed az érintett ágazatokra, akkor az uniós zöldkötvény-keretrendszer szerinti kibocsátóknak a kibocsátással bevont forrásokat azzal összhangban kell befektetniük.
Azokra az ágazatokra, amelyekre az EU-taxonómia még nem terjedt ki, valamint olyan tevékenységekre, amelyek jól és egyértelműen körülhatárolhatók, egy 15 százalékos rugalmassági keretet lehet alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátók a befolyó összeg 15 százalékát olyan – megítélésük szerint zöld – célok elérésére használhatják fel, amelyekről az EU-taxonómia rendelete még nem mondta ki egyértelműen, hogy azok zöldberuházásnak tekinthetők.
Az Európai Unió a taxonómiarendelet kibocsátásával a zöldtevékenységek meghatározására már fontos iránymutatást adott az európai pénzügyi piacnak. A globális kibocsátások mintegy harmadát kitevő európai zöldkötvényekre az EU GBS (Európai Zöld Kötvény Standard) kidolgozásával pedig egy új, a globális pénzügyi piacokon is meghatározó zöldkötvény-kibocsátási keretrendszert hozhat létre.
Az új európai keretrendszerben a tanúsítás is kötelező elem lesz.
A nyilvántartásban szereplő hitelesítők a kibocsátást megelőzően, valamint a bevételek teljes allokálása után is felülvizsgálják, hogy a meghatározott célok a taxonómia szerinti szigorú értelemeben zöldek-e, illetve hogy a kötvény értékesítéséből befolyó pénzt valóban ezeknek a céloknak a megvalósítására használta fel a kibocsátó.
Az ideiglenes megállapodás mérföldkőnek számít az unióbeli befektetések piacán, köszönhetően az átlátható struktúrájának, amely horizontálisan is jól illeszkedik más uniós jogszabályokhoz. Az uniós zöldkötvény-keretrendszer kulcsfontosságú a zöldrefestés („greenwashing”) elkerülésének érdekében is, hiszen konkrét és egyértelmű iránymutatásokkal definiálja, hogy milyen tevékenységek minősülnek zöldnek, valamint a kapcsolódó bevételekről milyen formában szükséges közzétenni információkat. Mindemellett, a külső értékelés módjának és az értékelők munkájának szabványosítására is törekszik, így növelve a felülvizsgálati folyamatba vetett bizalmat.
