A francia anyaország területének több mint 50 százaléka mezőgazdasági hasznosítás alatt van, ez szám szerint 27,5 millió hektárt jelent (Magyarországon 5 millió hektár van művelés alatt). Jelentős még az erdőterületek aránya is, ez az ország területének további 30 százalékát fedi le. Franciaországban több mint félmillió mezőgazdasági vállalkozás működik (Magyarországon a gazdálkodók száma 196 ezer, tehát területarányosan jóval koncentráltabb a francia agrárium). A legfontosabb eredményeik:
A francia állattenyésztés már kevésbé büszkélkedhet ilyen eredményekkel, hiszen az általuk kibocsátott húsmennyiség a 90-es évek közepétől folyamatosan csökken és mára csupán a sertéshús előállítása haladja meg a belső fogyasztást – annak ellenére, hogy a franciák húsfogyasztása évtizedek óta csökkenő tendenciát mutat. Míg 2001-ben még átlagosan évi 90 kilogramm húst fogyasztottak a franciák, addig 2021-ben már csak 85 kilót, de például
marhahúsból még így is a franciák számítanak a legnagyobb fogyasztóknak Európában.
A termelés csökkenésének okai között első helyen állnak az uniós „zöld” előírások és a magas termelési költségek, így nem meglepő, hogy a nagyobb francia agrárcégek a termelésük kiszervezését tervezik (vagy már meg is tették). Jó példa erre a baromfitenyésztés, melynek Franciaország a 2000-es évekig a legnagyobb európai szereplője volt, azóta viszont Lengyelország viszonylag rövid idő alatt az élre ugrott, Franciaország a 4. helyre szorult vissza, a piacot pedig alapjaiban rengette meg az ukrán baromfi importja.
Danone, Bonduelle , Lactalis – csak néhányat kiemelve a legnagyobb francia élelmiszeripari érdekeltségek közül. A hivatalos adatok szerint évente több mint 6 milliárd euró kereskedelmi többlettel rendelkeznek a francia élelmiszeripari cégek, de érdekes módon Magyarország kereskedelmi partnerei között csak a 10. helyen állnak mind az export, mind az import vonatkozásában, ez azonban nem veszi figyelembe a hazánkban működő francia leányvállalatok kibocsátását.
A jelenlegi földforgalmi szabályozás a második világháború végéig vezethető vissza, az utóbbi 10 évben azonban komoly reformot hajtottak végre a szabályozásban. A magyar törvényi rendszerhez hasonlóan a franciák is korlátozzák a megszerezhető földterület maximális mértékét és ott is előnyben részesítik a helyben lakó gazdálkodókat. Velünk ellentétben viszont lehetőség van a jogi személyek tulajdonszerzésére is, amely azonban nemrégiben a kritikák kereszttüzébe került azok után, hogy a kínai tőke megjelent a francia földpiacon (többek között Jack Ma, az alibaba.com alapítója is a francia szőlőbirtokosok közé tartozik).
Az biztos, hogy a francia földügynökségek, az ún. SAFER-ek (melyek feladata a földpiac torzulásainak kivédése, ennek érdekében pedig elővásárlási jogot is biztosítanak számukra) egyre kevésbé tudják megvédeni a családi gazdasági modellt, hiszen a vételárak egyes régiókban az egekbe emelkedtek. Szintén kritika érte a földek művelésből történő kivonását is, amely ugyan jelentős bevételt generált a helyi önkormányzatok számára, de nem kis mértékben csökkentette a gazdák számára rendelkezésre álló termőföldek területét.
A magyar öröklési jog szabályaival szemben (ami eddig az osztatlan közös tulajdon folyamatos termelődését okozta) Franciaországban nem automatikus az örökösök tulajdonszerzése az üzem tekintetében, hanem a bíróság utalja ki annak az örökösnek, aki már az örökhagyó életében részt vett a gazdálkodásban. Ennek az örökösnek természetesen el kell számolnia többi örökössel, amit egy elnyújtott elszámolási idővel könnyít meg a jogszabály. Amennyiben az örökös mégsem kívánja átvenni a gazdaságot, úgy átadhatja azt más örökösnek vagy más vállalkozásnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.