Sok érv szól a forint további gyengülése ellen

Tavaly ősz óta rájárt a rúd a forintra. Donald Trump győzelmi esélyeinek növekedésével, majd a számára győzelemmel végződő elnökválasztást követően a dollár erősödésnek indult. Ez a feltörekvő piaci devizáknak nem tett jót, hiszen a tőke inkább az Egyesült Államok felé kezdett vándorolni, ahogy a növekvő tengerentúli kamatkilátások, a gazdaság várható élénkítése és az amerikai részvénypiacokba vetett hit erősödése egyre több befektetőt vonzott az Atlanti-óceán túloldalára. Másfelől az európai gazdaság (különösen a német) gyengélkedése az EKB előtt továbbra is széles teret hagy a kamatcsökkentésre. 

Ez a kamatdivergencia, ami az amerikai és az európai kamatkilátások között kialakult, jelentősen tovább erősítette a dollárt. Azaz, ahogyan az lenni szokott, a piacok előre beárazták a számukra legvalószínűbbnek tűnő intézkedéseket. Ennek következtében a dollár az euró ellenében a szeptember–októberi 1,11 feletti szintekről a paritáshoz nagyon közeli szinteket ért el január közepére, egy időre 1,02 alá is benézve. Eközben a kétéves amerikai és euróövezeti swapráták közötti különbözet 1 százalékpont alatti szintekről közel megduplázódott, azaz jóval magasabbra nőtt a várható dollárkamatok mértéke az eurókamatokénál. Mindezek mellett a forint a 400 alatti szintekről 415 fölé gyengült az idei év elejére az euróval szemben, és a hazai fizetőeszköz árfolyama a dollár ellenében is meghaladta a 400-as szintet.

Most, hogy Donald Trump megkezdte elnöki tevékenységét, mindenki árgus szemekkel figyeli, hogy az ígéreteiből mit fog végrehajtani. A belengetett intézkedések számos területet foglalnak magukban, de ami a magyar gazdaság számára igazán fontos, az a vámok kérdése. Ezzel kapcsolatban pedig – egyelőre! – az új elnök nem jelentett be annyira durva lépéseket, amelyektől a piac korábban tartott, különösen nem az európai árukkal szemben. Természetesen ez még változhat (Donald Trumpról beszélünk), ugyanakkor az eddigi nyilatkozatok alapján az USA közvetlen szomszédsága (Mexikó, Kanada), illetve Kína lehet elsősorban célkeresztben, és csak másodsorban Európa.

Ha pedig így lesz, akkor elképzelhető, hogy az elmúlt hónapokban a piaci szereplők kicsit előreszaladtak a dollárerősödéssel és a tengerentúli kamatszintek átárazásával.

Eközben dollár is kissé gyengülni kezdett a napokban. Mindez pedig a forintot is stabilizálta valamelyest, hiszen a 415-416 körüli szintektől kissé el tudott távolodni a hazai fizetőeszköz az euró ellenében.

Persze felmerülhet, hogy mi történik, ha mégis hatalmas vámemelések lesznek: gondolhatnánk, hogy a forint ebben az esetben nem úszhatja meg a méretes gyengülést. Csakhogy vannak magyarspecifikus tényezők is, amelyek ez ellen szólnak.

Az első ilyen tényező egy egyébként önmagában nem túl kedvező fejlemény. Az elmúlt egy-két hónapban ugyanis elkezdett elromlani az inflációs kép idehaza.

Nem is feltétlenül a 4,6 százalékos árindex volt meglepő (az élelmiszerek drágulása miatt mi ekkora értékre számítottunk), de aggasztóbb, hogy sajnos figyelemre méltóan sokat, 0,6 százalékot emelkedett egyetlen hónap alatt a tartós cikkek ára, ami a forintgyengülés erőteljes begyűrűzésére utal. Eközben januárban a jövedékiadó-emelések és a forint gyengülése miatt is tovább dráguló üzemanyagárak miatt a decemberinél is magasabb éves index várható. Azaz úgy tűnik, hogy hiába teljesített a vártnál jóval gyengébben a gazdaság a tavalyi év közepétől kezdve, mivel ez nem a fogyasztás gyengesége miatt következett be, az inflációs nyomás sem mérséklődött ezzel párhuzamosan. Azaz a cégek úgy érzik, lehet mozgásterük a költségek emelkedését áthárítani – ezek közül a legfontosabbat, a bérek várhatóan 8 százalék feletti emelkedését ráadásul még nem is említettük. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a 3,8 százalékos éves átlagos infláció, amellyel november óta számoltunk, nem lesz tartható, és ennél valamivel magasabb lehet átlagban idén, ami akár az MNB inflációs célsávján kívül is eshet.

Ilyen inflációs kilátások mellett az MNB nem igazán engedheti meg a forint további gyengülését. Nagyjából ennek megfelelő üzenetet küldött a napokban a jegybank alelnöke, Virág Barnabás is, aki szerint rövid távon a „devizapiaci fejlemények” megfelelő kezelése lehet a megoldás. Ami azt jelenti, hogy az MNB erősebb forintot szeretne látni.

Ráadásul nem csak az inflációs kép miatt lenne szükség a forint stabilizálására. Bár a kormány számára mindig vonzó lehet a gyengébb valuta esetleges gazdaságélénkítő hatása, a devizaadósság utóbbi időben ismét 30 százalék körüli szintre emelkedő aránya csökkenti ennek a vonzerejét. Sőt, van talán egy még erőteljesebb tényező is: az év első hónapjaiban ugyanis elég sok lakossági állampapír fizet kamatot, valamint csökken le drasztikusan az általa kínált kamat, így ezermilliárd forint feletti összegű megtakarítás keresheti a helyét. Ilyen helyzetben pedig nem túl jó, ha a forint nagyobb mértékben gyengül, hiszen a lakossági befektetők ennek a tetemes az összegnek egy jelentősebb részét akár devizára is válthatnák, ami az állam finanszírozása szempontjából nem lenne jó hír.

A fenti helyzetet véleményünk szerint az MNB új vezetése sem fogja drasztikusan máshogy érzékelni, ezért arra számítunk, hogy prudens maradhat a monetáris politika, és nem fogja a piac által vártnál alacsonyabbra vinni a kamatokat.

Ha mégis elkezdene nyomás helyeződni a forintra, akkor valószínűbbnek látjuk a kamatkilátások emelkedését idehaza, akár annak az árán is, hogy az idei évre a piacon még várt, mérsékelt kamatcsökkentési kilátások teljesen kiárazódnak, vagy akár kamatemelést kezdjen el árazni ismét a piac.

Amennyiben azonban a nemzetközi hatások támogatóak lesznek (amire, mint ahogy a cikk első felében kifejtettem, ugyancsak bőven van esély), akkor a forint piacán elkezdhetnek jobban érvényesülni a fizetőeszközt támogató fundamentális tényezők: a folyó fizetési mérleg többlete, az érdemben csökkenő költségvetési hiány, illetve a továbbra is meglévő pozitív kamatkülönbözet a forint javára.

A fentiek miatt a következő hónapokban további forintgyengülésre nem számítok, sőt: jelen pillanatban az tűnik valószínűbbnek, hogy a tavaszi hónapokra az idei évkezdetnél erősebb árfolyamszintek alakuljanak ki a forintban.