BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
minimálbér bér

Változnak az idők: nem nehézséget okoz, hanem kihúz a bajból a minimálbér jelentős emelése

A bérvezérelt modell alapvetése, hogy a bérek növekedése nagyobb hatással van a fogyasztásra, mint a profité, mivel a háztartások többnyire a jövedelmük nagyobb részét költik el, szemben a profitból származó megtakarításokkal. A magyar kormány 2028-ig gyorsabban szeretné növelni az átlagbéreket, miközben a minimálbért is felzárkóztatja.
Szerző képe
Oláh Dániel
Junior Prima díjas közgazdász
2025.01.18., szombat 10:00

Növekvő bér, növekvő versenyképesség

Káldor Miklós neves magyar közgazdász 1978-ban megfigyelte, hogy a gyorsan növekvő gazdaságok gyakran a legnagyobb munkaköltség-növekedéssel járnak, amit róla Káldor-paradoxonnak neveztek el. Ez a jelenség ma is látható az adatokból: a magasabb bérnövekedés általában hosszú távon nagyobb gazdasági növekedéssel jár együtt. Káldor kutatásai azt is kimutatták, hogy a magas bérnövekedés gyakran jobb exportteljesítményhez társul, amire egyébként elemzésünk alapján Magyarország is kiváló példa. További kutatások szerint az export terén a sikerességet nem az olcsó munkaerő, hanem a technológia, a kapacitások és az ezeket megalapozó beruházások befolyásolják.

Money,Business,Financial,Graph,Diagram,Of,Coin.,Financial,Growth,Data
Nem nehézséget okoz, hanem kihúz a bajból a minimálbér jelentős emelése / Fotó: Shutterstock

Úgy tűnik tehát, hogy kialakulhat egy olyan pozitív visszacsatolási kör, amelyben a bérnövekedés és a gazdasági növekedés egymást húzza. A bérvezérelt, más néven fogyasztásvezérelt növekedési modell lényege (lásd bővebben tanulmányunkat), hogy a gazdasági növekedést elsősorban a bérek növekedése hajtja, ami a fogyasztás bővülésén keresztül serkenti a beruházásokat és a termelékenységet. A bérvezérelt modell alapvetése, hogy a bérek növekedése nagyobb hatással van a fogyasztásra, mint a profité, mivel a háztartások többnyire a jövedelmük nagyobb részét költik el, szemben a profitból származó megtakarításokkal. Egyes kutatók szerint a bér- és profitvezérelt gazdaságok között nincs is merev határvonal, mivel a jövedelemelosztás megváltoztatása képes átalakítani a gazdasági működés logikáját. Több kutatás alátámasztja, hogy a magasabb bérhányad (munkajövedelem részesedése a nemzeti jövedelemből) nem csupán a fogyasztást élénkíti, hanem a beruházásokra és a profitokra is pozitív hatással van. A második világháborút követő időszakban a nyugati országok gazdasági sikerei is azt mutatták, hogy a magasabb bérek és a belső kereslet erősítése növeli a gazdasági kapacitáskihasználtságot és a termelékenységet.

Közép-Európában, például Magyarországon a kétezres években jellemzően adósságvezérelt volt a növekedés, ami a külső eladósodottság és függőség jelentős növekedéséhez és gazdasági instabilitáshoz vezetett a szakértők szerint. A 2008-as válság után a magyar gazdaságpolitika felismerte a bérvezérelt modell előnyeit, és 2010-től egy új irányt vett. A teljes foglalkoztatottság elérése érdekében tett lépések célja az volt, hogy a bérek növelése ösztönözze a fogyasztást és a gazdasági növekedést. Ennek eredményeként csökkent a külső sérülékenység, miközben a belső kereslet megerősödött. A modell sikeres működését a teljes foglalkoztatás megvalósítása alapozza meg, és ahhoz elengedhetetlen a fogyasztói bizalom erősítése is.

A minimálbér emelésével is beindítható a pozitív folyamat

A minimálbér emelése hatékony eszköz a bérarány növelésére, amelynek révén a kormányzat kiegyensúlyozhatja a kevésbé mobil munkaerő és a globálisan mozgó tőke erőfölényét. Ez a stratégia nemcsak méltányosabb jövedelemelosztást eredményez, hanem a termelékenységet is javíthatja többek között négy fontos módon – mutattunk rá 2017-es írásunkban.

Először is, a bérek növekedése fokozza a legszegényebbek fogyasztását, ami növekvő vásárlóerőt és piaci keresletet jelez a vállalatok számára. Ez beruházásokra ösztönzi őket, mivel új kapacitásokat hoznak létre a bővülő piac kiszolgálására.

Másodszor, a magasabb fizetések nagyobb adóbevételt generálnak, amelyből a kormányzat erősítheti a munkaerő helyzetét, több juthat az emberi tőke megerősítésére, ami tovább növeli a termelékenységet. Harmadik szempontunk szerint a magasabb bérek a nagyvállalatokat arra késztetik, hogy az itthon előállított termékeket magasabb áron exportálják anyavállalataik számára. Ez automatikusan növeli a hazai munkatermelékenységet, hiszen az azonos munkaidő alatt előállított kibocsátás értéke nő. Emellett csökkenti a belső elszámolási trükkökkel külföldre juttatott extraprofitok mértékét. Negyedszer arra mutattunk rá, hogy a magasabb bérnyomás a vállalatokat arra kényszeríti, hogy hatékonyabbá tegyék folyamataikat. Ez a munkafolyamatok átszervezését és innovációt eredményezhet, ami hosszú távon fenntarthatóbb növekedést biztosít. 

A magas nyomású gazdaság modellje nyert megerősítést

Az eddig körülírt mechanizmusok állnak a magas nyomású gazdaság mögött. Ez egy makrogazdasági stratégia, amely a teljes foglalkoztatásra és a gazdaság teljes kapacitásának kihasználására törekszik. A stratégia lényege, hogy a gazdasági szereplőket ösztönözze az alkalmazkodásra és az innovációra. A növekvő bérek és a magasabb inputköltségek kényszere a vállalkozásokat arra sarkallja, hogy új megoldásokat keressenek, technológiát fejlesszenek és hatékonyabb működést alakítsanak ki. Az emelkedő bérek, mint piaci jelzések, megváltoztatják a gazdaság logikáját: az olcsó munkaerő helyett a magas hozzáadott érték és a tudásintenzív tevékenységek válnak a növekedés motorjává. 

A magyar modell esetében a magas nyomású gazdaság egyik kiemelt előnye, hogy szélesebb társadalmi rétegeket von be a gazdasági folyamatokba, ezáltal inkluzívabb növekedést eredményez. 

Jelenleg is kimutatható a legalacsonyabb keresetűek reáljövedelmének jelentős növekedése. Az általunk munkaalapú mobilitásnak nevezett lehetőség erősítheti a társadalmi kohéziót, miközben az adóbevételek növekedéséhez és a költségvetési stabilitás javulásához is hozzájárul.

A termelékenység növelésében kulcsszerepet játszik a tudás, amely az egyik legkevésbé korlátos erőforrás. A magas nyomású gazdaságban a vállalatok rákényszerülnek, hogy hagyományos versenyképességi előnyeik megingásával a tudástőke felé forduljanak, a verseny és a költségek nyomása ugyanis innovációra és új megoldások keresésére készteti őket. Ha egy vállalkozás nem tud megfelelni ezeknek a kihívásoknak, akkor gyakran fúziók, erőforrás-összevonások vagy új technológiák átvétele révén válik fenntarthatóbbá. Az így átalakuló gazdasági szerkezet a nagyobb vállalatokat versenyképesebbé, termelékenyebbé teszi, miközben minőségi munkahelyeket teremt. A vállalati megszűnések növekedése (a működő társas vállalkozások száma 11 ezerrel csökkent 2024 végére az Opten szerint) stabil munkapiac és rekord-bérnövekedés mellett épp ezekre a kedvező hatású folyamatokra engedhet következtetni. Mint többször kifejtettük, az alacsony béreknek lehet szerepük a fejlődés korai szakaszában, de Magyarország már túllépett ezen, hiszen mára a japán gazdaság szintjét is megközelítette. A gazdaságpolitika feladata, hogy kövesse ezt a fejlődési váltást, a kilépést az alacsony bérre építő versenyképesség korából. A jövő iparágainak nagyberuházásai és az idei évre várható üzemnyitási hullám azt mutatják, hogy az ország vonzó marad a magas hozzáadott értéket képviselő befektetők számára, különösen az erős oktatási és kutatási háttér miatt.

Elhárultak az akadályok, most minden a minimálbér emelésének irányába mutat

Lindner Attila közgazdász kutatásai szerint Magyarországon a 2000-es évek elején az Orbán-kormány által végrehajtott minimálbér-duplázás minimális hatással volt a foglalkoztatottságra, miközben jelentősen növelte a béreket. A megemelkedett bérek költségeinek 20 százalékát a vállalatok, 80 százalékát pedig a fogyasztók fedezték az árak emelkedése révén. A költségek arányosan oszlottak el a társadalom különböző jövedelmi csoportjai között, így a minimálbér-emelés redisztributív hatást váltott ki, javítva az alacsony keresetűek helyzetét anélkül, hogy jelentős munkahelyvesztést okozott volna.

Németországban a 2015-ben bevezetett minimálbér hasonló eredményeket hozott: a bérek nőttek, a foglalkoztatottság pedig még kissé emelkedett is, miközben a termelékenység javult. A kevésbé termelékeny kisebb vállalatok visszaszorulása, illetve a termelékenyebb közepes és nagyobb cégek növekedése pozitív átrendeződést eredményezett a gazdaságban. Ez az empirikusan alátámasztott eredmény megerősíti, hogy a jól megtervezett minimálbér-emelés nemcsak az alacsonyabb keresetűek helyzetét javítja, hanem a gazdaság hatékonyságát is növelheti, különösen, ha a lépés megfelelő időzítéssel és körültekintéssel történik.

Lindner szerint bár kevés tapasztalat áll rendelkezésre az átlagkereset 50 százaléka feletti minimálbérről, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes kipróbálni. Jelenleg hazánkban komoly lehetőség van arra, hogy a minimálbér számottevően emelkedjen anélkül, hogy a foglalkoztatottság csökkenésével járna, és ez további jelentős segítséget nyújtana az alacsonyabb keresetűek számára.

Female,Customer,Buying,Groceries,At,The,Supermarket,,She,Is,Pushing
A bérek növekedése fokozza a fogyasztást, ami növekvő vásárlóerőt és piaci keresletet jelez / Fotó: Shutterstock

A kutató úgy véli, három fő forrásból származhat a bértömeg, azaz a minimálbér növekedése. Az egyik lehet a vállalatok profitjának csökkenése, a másik a fogyasztói árak emelkedése (ekkor a vásárlók fizetik meg), míg harmadikként a cégek hatékonyságának növekedése is fedezheti. Hozzáteszi, hogy általánosságban a bértömeg növekedésének körülbelül 50 százaléka az árnövekedésből, 30 százaléka a hatékonyságnövekedésből és 20 százaléka a profitcsökkenésből ered.

A magyar kormány 2028-ig gyorsabban szeretné növelni az átlagbéreket, miközben a minimálbért is felzárkóztatja. Lindner szerint ezek a célok nem zárják ki egymást. A legújabb kutatások alapján úgy véli, hogy egy bizonyos szintű minimálbér valószínűleg kedvező hatással van a gazdaságra, különösen az alacsony keresetűek számára. 

Elmélet és gyakorlat is a bérrobbanás mellett szól

Különleges helyzetnek tekinthető, hogy a tudományos ismeretek, a hosszú távú makrogazdasági körülmények és még a ciklikus feltételek is egy irányba, a dinamikus béremelkedés szükségessége felé mutatnak. A közgazdaságtanban egy módszertani váltásnak köszönhetően jelentős empirikus-gazdaságtörténeti tapasztalat (például épp az Orbán-kormány nagy minimálbér-emelése vagy a korábbi hároméves bérmegállapodás) cáfolta meg a minimálbér (és a bérszínvonal) emelésével kapcsolatos elméleti-ideológiai aggodalmakat.

A magyar gazdaság hosszú távú felzárkózási, érési folyamatát a gazdaságpolitika nagyon ambiciózus vállalással ösztönözte, kialakítva egy olyan teljes foglalkoztatási állapotot,

ahol a munkaerő már szűkössé válik (ennek megvalósításához egymillió új munkahelyet kellett teremteni, amit az ideológiákra túlzottan fogékony közgazdászok szintén lehetetlen vagy értelmetlen vállalásnak tartottak). Emellett persze a gazdaság szerkezete is kedvezően változott az innováció és a versenyképesség tekintetében. Sőt, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minapi jelentése szerint tavaly és idén még globális tekintetben is rekordalacsony munkanélküliséggel lehet számolni. 

De ezeken túl most egy harmadik szempont is teret nyit a béremelkedésnek, mégpedig az, hogy – miután a hazai sajtóban tudomásunk szerint elsőként vetettük fel, hogy részben a profitok emelkedése hajtja az inflációs megugrást – mára beigazolódott: ez valóban így történt, így az elmúlt években a tőketulajdonosok nyertek nagyot a válságsorozatokon a munkavállaló családokkal szemben. 

A minimálbér növelése ma valóban emelheti a bérarányt, most van honnan visszaadni a családoknak, ami a gazdaságunkat bérvezérelt vagy fogyasztás húzta növekedési módba állíthatja, ez pedig a magas nyomású gazdaságpolitika megvalósulásán keresztül egyszerre erősíti fel a növekedés bevonó jellegét, miközben hatékonysági ugrást idéz elő.

Végleg érdemes tehát leszámolnunk azzal a gyengülőben lévő neoliberális érveléssel, amely minden esetben azt hangoztatja, hogy a gazdaságunk nem (elég) versenyképes a bérnövekedéshez, először minden esetben a termelékenység növekedését követeli, de sosem tartja azt elegendőnek, így általában a bérnövekedés ellen érvel annak állítólagos negatív hatásait sorolva. Csodavárás helyett ösztönözni érdemes a fent leírt folyamatok beindulását, és kísérni a gazdaságot a folyamatos szintlépések közepette.

Szerző: Oláh Dániel közgazdász

 

A szerző további cikkei

Továbbiak

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.