Gyártói jótállás – érdekellentétben a szervizek és a kereskedők

Amikor terméket vásárolunk, az ár mellett döntő szempont az is, hány év gyártói jótállást kapunk. Átlagfogyasztói feltételezés szerint ugyanis, amíg „garanciális” a meghibásodott termék, addig térítésmentesen meg kell hogy javítsák, vagy ki kell hogy cseréljék azt nekünk, és ha egyik sem, visszajár a vételár. Ezen a ponton pedig máris „zanzásítja” fejben a legtöbb fogyasztó a kötelező és a gyártói jótállást, ami azért sem szerencsés, mert ha nem tudjuk, pontosan mire jogosítanak, akkor a jogérvényesítésünk hatékonysága csorbát szenvedhet. Józan paraszti ész elég persze ahhoz, hogy vételár-visszatérítési igénnyel a gyártónál ne, csak az eladó félnél kopogtasson az ember, de megeshet, hogy a kiválasztott szerviz elirányít minket, alaptalanul. Gondoljunk arra, amikor a gyártói szerviz által hagyjuk magunkat átirányítani a kereskedőhöz, akitől a terméket vettük, vagy annak szervizéhez, pedig a gyártói garancianyilatkozatban kilistázott javítószolgálatnál próbálkozunk, és otthonról még úgy indultunk el, milyen jó, hogy nem selejteztük le a kapott gyártói garanciadokumenációt. 

Valóban jó, főleg, ha azzal is tisztában vagyunk, hogy a gyártói jótállás feltételrendszerét bemutató gyártói jótállási nyilatkozatban megadott egyik vagy másik szerviz jogszerűen nem küldheti el ilyenkor az embert, nem mondhatja, hogy tessék a javítást vagy a cserét az eladó féltől igényelni, kötelező jótállás keretében. Tény, hogy javítást vagy termékcserét – ha itthon kötelező jótállásos az adott termék, és tart még a kötelező jótállási idő, ami legfeljebb is csak három év – akkor az eladó félnél is igényelhetünk, de érthető fogyasztói döntés, hogy ha már egyszer a jó sok évre szóló gyártói garancia ígérete miatt vásároltuk meg a terméket, akkor annak meghibásodása esetében a gyártó álljon bele a felelősségbe, magyarul a szervizei ne utasítsák el az embert. 

A gyártói jótállás és a kereskedő által viselt kötelező jótállás

Lépjünk hátra kettőt, tudatosítsuk, hogy a gyártói és a kereskedő által viselt kötelező jótállás két különböző jótállás, és míg az előbbi feltételeit a gyártói jótállási nyilatkozatban rögzíti a gyártó, addig az utóbbi feltételrendszerét jogszabály határozza meg, amelyet az eladó fél köteles jótállási jegyben – online vagy papíralapon – a fogyasztónak prezentálni. A gyártói garancianyilatkozatban kilistázott egyes gyártói szervizek azonban gyakran semmilyen szerződéses relációban nem állnak az eladó féllel, akinek saját javítószolgálatait a jótállási jegy tünteti fel, de nem is mindig, lévén nem kötelező. Sok kiskereskedő inkább kicseréli a meghibásodott terméket, vagy visszaadja a vételárát, de nem bíbelődik javítószolgálat üzemeltetésével, mindamellett, hogy itthon a legtöbb tartós fogyasztási cikkre jogszabály alapján eleve „jár” az ún. kötelező jótállás, tehát még akkor is, ha történtetesen nem kaptunk jótállási jegyet. Feltűnhetett az olvasónak, hogy a gyártó jótállási „nyilatkozatot”, míg a kereskedő jótállási „jegyet” kell hogy biztosítson. És miért gond, ha kukába dobjuk őket? 

A legtöbb háztartási, műszaki cikk érintett, így ha azok a két vagy három év kötelező jótállási határidőn belül a rendeltetésszerű használat ellenére meghibásodnak, fordulhatunk az eladó céghez, és igényelhetünk tőle javítást vagy cserét, illetve végső esetben vételár-visszatérítést. Emellett is a gyártók többsége a saját termékére – a magyar kötelező jótállástól teljesen függetlenül, arról gyakran nem is tudva – biztosít valahány hónapra vagy évre ún. tartóssági jótállást, vagyis gyártói jótállást. Optimális esetben tehát kétféle garancia is vonatkozhat a termékünkre, és garanciaidőn belüli meghibásodáskor választhatunk, kivel szemben és milyen igénnyel lépünk fel. Dönthetünk úgy, hogy javításra vagy cserére szóló igénnyel közvetlenül a gyártóhoz, annak szakszervizéhez fordulunk, amelynek az elérhetőségét a gyártói jótállási nyilatkozat tartalmazza, az utóbbi elvesztésével viszont bukhatjuk a gyártói jótállást.

Ami a kiskereskedőket illeti, sajnos tapasztalni olyan fogyasztóvédelmi hatósági joggyakorlatot, amely teljességgel méltánytalan rájuk nézve: amikor is a vidéki vármegyei kormányhivatal az eladó vállalkozást bünteti meg, úgy bő félmillió forint bírsággal, mert a fogyasztó – miután hiába várt több hetet a gyártói szerviznél bejelentett reklamációjának az intézésére – dühében az eladót panaszolja be a hatóságnál, amely – ahogyan a fogyasztó is – sajnos egy kalap alá veszi, magyarul egy entitásnak tekinti a kiskereskedőt és a gyártói szervizt. Az eladó fél ilyenkor persze mehet a bíróságra, vitathatja a határozat jogszerűségét, bár ehhez a legtöbb kkv cégnek se ideje, se pénze, se szakértelme nincs. A fogyasztó gondja sem igazán oldódik meg, hiszen a kiskereskedő által a Magyar Álllamkincstárnak befizetésre kerülő fogyasztóvédelmi bírság nem jelent automatikusan megjavított vagy kicserélt terméket. Nyertese az említett esetnek azonban mégis akad: a gyártó és annak szervize, hiszen nem kellett a gyártói jótállás teljesítésébe beleállni, nem a gyártónak jelentett költséget a fogyasztó irányában történő javítás vagy csere teljesítése. Márpedig ez utóbbi a hatóságok figyelmére is érdemes körülmény, főleg, mivel a reklámok szintjén is gyakran igen impozáns gyártói jótállási feltételekkel népszerűsítik a gyártók a termékeiket. 

Mert minden esetben szét kellene tudni választani, hogy egyik másik vállalkozás és szervize mire köteles. Kiemelt jelentőségű, hogy kinek az érdekkörében eljáró szervizhez fordul adott esetben a fogyasztó, és azt a jótállási jegy avagy a gyártói garanciafeltételek tüntették-e fel. Hatékonyabb szabályozás és egységes, a tényállás tisztázása körében pontosabb hatósági eljárások viszont segíthetnének visszaszorítani a renitens gyártói szervizek aggályos eljárásait, amelyek nem mellesleg a gyártói jótállást korrekten teljesítő gyártókra sem vetnek jó fényt, miközben az átlagfogyasztó nem is sejti, hogy a háttérben az eladó cég érdekével akár ellentétes érdekei lehetnek a gyártói jótállás teljesítésére hivatott egyes gyártói szervizeknek.