Nyílt levél a divatiparnak
Bár a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos reklámok aránya a ruházati szektorban a háztartásicikk- vagy az élelmiszerszektorhoz viszonyítva alacsony, az utóbbi években rendre találunk „fenntartható forrásból származó” ágyneműt, „karbonsemleges”, „újrahasznosított”, „újrafeldolgozott” farmernadrágot, pulóvert, egyéb textilterméket. Más kérdés, hiszünk-e a címkének, a reklámnak. Viszont kutatásokkal alátámasztott tény, hogy a zöldállítások termékcsomagolásokon való megjelenítése igenis hatással van a fogyasztók adott termékről kialakított képére és vásárlási szándékára. A környezetvédelmi szempontokra igényes vásárló hiába tudja, hogy a textilipar, beleértve a divatkiskereskedelmi ágazatot is, a becslések szerint mintegy 8 százalékban felelős az üvegházhatású gázok globális kibocsátásáért, és a globális szennyvíz 20 százalékáért, mert egy-egy frappáns környezeti állításnak igenis bedőlhet. Még akkor is, ha tudatos fogyasztóként a textiltermékek és a ruházati cikkek vásárlásakor számára az ár mellett döntő szempont az is, hogy a termék – amennyire lehetséges – „környezetbarát” is legyen.
A valóban fenntartható fogyasztói döntés meghozatalához azonban elengedhetetlen, hogy a fogyasztó valós, pontos tájékoztatást kapjon arról, hogy miben is áll a ruházati cikken, a textilterméken a címke által kommunikált környezetbarát jellemvonása az adott terméknek.
A világ fogyasztóvédelmi hatóságait tömörítő, 1992-ben Londonban megalapított Nemzetközi Fogyasztóvédelmi Jogérvényesítési Hálózat (International Consumer Protection and Enforcement Network – „ICPEN”) legutóbb a divat- és textilipar szereplőinek üzente meg nyílt levelében, hogy mit tegyenek az iparágban használt fenntarthatósági és zöldállítások fogyasztók általi jobb átláthatósága érdekében. Vagyis azért, hogy javuljon a fogyasztók érdemi tájékoztatása.
Az ICPEN amúgy rendszeres fórumot biztosít az egyes nemzeti versenyhatóságok közötti szakmai párbeszédhez, és tagja a magyar Gazdasági Versenyhivatal is. A zöldállítások megfogalmazásával és alkalmazásával kapcsolatosan az említett nyílt levél több alapelvet is deklarál. Ilyen alapelv, hogy biztosítani kell: igaz, világos és pontos legyen a fogyasztó irányában tett környezeti állítás, amely megfelelő mennyiségű és minőségű – megbízható és tudományosan megalapozott – bizonyítékkal is alátámasztható. El kell kerülni a túlzottan általános megfogalmazást, mint amilyen többek között a „környezetbarát”, a „zöld”, a „fenntartható” stb.
Ezen a ponton tegyünk egy kis kitérőt, mert ugyanezen elvárást a 2026. március 27-ig valamennyi európai uniós tagállam jogrendjébe átültetendő, a „zöldátállásról” szóló 2024/825 számú EU irányelv is megfogalmazza. Az említett irányelv elsősorban a marketingért és a compliance területért felelősök figyelmére lehet már most is érdemes, különösen, mert nem akármilyen, hanem „feketelistásan” tilalmazott tényállást fog megvalósítani a környezetbarát jellegre vonatkozó olyan általános állítás megfogalmazása, amikor is a kereskedő nem képes igazolni az állításra vonatkozó elismert kiváló környezetvédelmi teljesítményt. Úgyszintén feketelistás lesz, ha a környezetbarát jellegre vonatkozó állítást az egész termék vagy a kereskedő üzleti tevékenységének egésze tekintetében alkalmazzák, annak ellenére, hogy az ténylegesen csak a terméknek egy adott aspektusára vagy a kereskedő egy konkrét, nem reprezentatív tevékenységére vonatkozik. Példa az utóbbira, ha az adott terméket úgy címkézik, hogy „újrafeldolgozott anyagokból készült”, miközben valójában csak a csomagolása készült abból, vagy amikor a vállalkozás azt a benyomást kelti, hogy kizárólag megújuló energiaforrásokat használ, miközben a valóságban több üzleti létesítménye még fosszilis tüzelőanyaggal működik.
Persze az említett kereskedelmi gyakorlatok a jelenlegi hazai és uniós jogi keretek között is szankcionálhatók, de a 2005/29-es UCP irányelv és a 2008. évi XLVII. Fttv. – a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvényünk – feketelistájára való felkerüléssel, mint a feladott „magas labda”, igen könnyen leüthetővé válnak a fogyasztók megtévesztésén őrködő hatóságok – a kormányhivatalok, mint fogyasztóvédelmi hatóságok és a Gazdasági Versenyhivatal – által. Az említett listára kerülnek továbbá mindazon fogyasztói tájékoztatások, reklámok is, amelyek kijelentik, hogy egy termék vagy szolgáltatás az üvegházhatásúgáz-kibocsátás szempontjából semleges, mérsékelt vagy pozitív hatással van a környezetre.
Magyarul jobb elkerülni a „karbonsemleges”, „karbonpozitív”, „csökkentett szén-dioxid-lábnyom”, „klímakompenzált” állításokat, mert az ilyenek kizárólag akkor megengedettek, ha a szóban forgó termék életciklusára gyakorolt tényleges hatásokon alapulnak, és nem pedig a termék értékláncán kívüli üvegházhatásúgáz-kibocsátás ellentételezésén.
Visszatérve a divat és a környezetvédelem együttes szerelmeseire, nincsenek könnyű helyzetben, ami a termékcímkéken közreadott információk közötti eligazodást illeti. Sőt, az online értékesített ruházati termékekre tett „zöld”-állítások kapcsán megfigyelhető, hogy a fenntarthatóság mint külön menüpont több vállalkozás honlapján önállóan is megjelenik, miközben csupán üzletpolitikaként értelmezhető, lévén a fenntarthatóságba az adott vállalkozás az alkalmazottai számára kialakított megfelelő munkakörnyezetet is beleérti, és nem csak a termékei előállításakori környezeti szempontokat. Magyarul keverednek a fenntarthatóság társadalmi és egyéb aspektusai, aminek következménye, hogy a vásárló nem kap pontos tájékoztatást, tehát fennáll a fogyasztó megtévesztésének lehetősége. A téma iránt érdeklődők igen jó hasznát vehetik a Gazdasági Versenyhivatal által készített és a weboldalán publikált, ún. zöldmarketing-útmutatónak és a zöldállításokat vizsgáló piacelemzésnek, ahogyan az NKFH (Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság) is ad a honlapján értékes tippeket a „greenwashing”, vagyis röviden az alaptalan környezeti, fenntarthatósági állítások elkerüléséhez. Mindenkinek megéri tájékozódni.
