Zöldflotta, zöldáram
Az elektromos járművek további térnyerését vetíti előre mindenekelőtt a globális autóipar átrendeződése, főként azoknak a kínai gyártóknak az előretörése, amelyek egyértelműen az e-mobilitásra tették a tétjeiket – elég megnézni a Sanghaji Autószalonról készített videókat – és ebben a nagy európai gyártók sem akarnak lemaradni. Ez bennünket igen közelről érint, hiszen nemcsak a BYD szegedi gyára, de a BMW és a Mercedes új beruházásai is az elektromosjármű-gyártást célozzák.
A változás szelét ráadásul érzik a fosszilis ipar „klasszikus” szereplői is, az üzemanyag-hálózatok, valamint az energiaszolgáltatók is, akik folytatják milliárd euró nagyságrendű e-mobilitási projektjeiket. Továbbá robbanásszerű fejlődés előtt állnak az olyan technológiák is – mint például a drónok vagy az önvezető járművek –, amelyeknek „természetes közege” az e-mobilitás.
Az elektromos járművek mellett szólnak végül a klímavédelmi szempontok is. A városok jelentős része csak úgy maradhat versenyképes és zöld, ha előnyben részesíti a klímabarát közlekedési eszközöket és korlátozza a „kipufogós” járműveket, és melyből persze a vállalatok és a magánemberek is kiveszik a részüket. Eddig összesen közel 120 ezer jármű kapott zöld rendszámot hazánkban.
Mindezeket figyelembe véve egyértelmű, hogy közép vagy hosszabb távon a technológiaváltás elkerülhetetlen, és idővel a forrást és a megfelelő ösztönzőket is meg fogják találni a változás felgyorsítására.
Hazánkban ilyen ösztönző (többek között) a vállalati e-autó program, amelyben az igénylések összege már elérte a teljes, 30 milliárd forintos keretösszeget, a vállalkozások/vállalkozók több mint 6000 ezer személygépkocsihoz és több mint 1600 kisteherautóhoz kértek támogatást.
A magyarországi e-mobilitásban a céges flották súlya sokkal nagyobb, mint más európai országokban.
Emiatt egyre több cégvezetőben merül fel a kérdés: miképpen lehet úgy lépést tartani a korral, hogy közben más, hasonlóan fontos „versenyszámokban” – például hatékonyság, megtérülés – ne kerüljön hátrányba. Az e-mobilitás ugyanis nem korlátozódik az elektromos gépjárműflotta megvásárlására: szükség van töltő-infrastruktúrára, felügyeleti IT-rendszerre, automatizálásra is, és mindehhez biztosítani kell az energiaellátást és -menedzsmentet is. Mindezt egyetlen, önálló ökoszisztémaként kell felfogni, amelynek elemei közül egyik sem hanyagolható el, ha biztonságosan és megtérüléssel kívánják működtetni.
A töltők beszerzése, installációja, használata költséggel jár. A hazai adottságokat figyelembe véve nyilvánvaló, merre kell keresni az optimális megoldást. Magyarországon globális összevetésben is kimagasló a napelemek hozzájárulása a teljes áramtermeléshez (a tavalyi 25 százalékos arány a világon a legmagasabb volt, igaz, ha csak rövid időre is). A napelemek közül nagyon sok működik az ipari parkokban, amelyek viszonylag sűrűn helyezkednek el szerte az országban. A napelemek által termelt energia csúcsidőben nagyon alacsony áron táplálható vissza a rendszerbe, kézenfekvőnek tűnik tehát, hogy a céges flották akkumulátorait a vállalat napelemei által termelt árammal töltsük fel.
Ez a hatótávolság szempontjából is ideális megoldás, hiszen a kkv-k, amelyekre elsősorban gondolunk, jellemzően nem távolodnak el több száz kilométerre a telephelytől. Az elektromos töltés infrastruktúrája itt már méretgazdaságosan kiépíthető. Nyilvánvaló ugyanis, hogy 10–15 falra szerelt töltő még nem jelent megoldást: szükség van az állandóan rendelkezésre álló szervizre, amely szükség esetén gyorsan el tudja hárítani a hibákat, meg kell teremteni a technikai (és jogi/számviteli) kereteit annak, hogy a fölös kapacitást értékesíteni tudjuk a „szomszédos” vállalkozásnak, és nem utolsósorban: pontos információkkal kell rendelkezni – akár egy mobil applikáció segítségével – valamennyi releváns információról, a járművek töltöttségi állapotától kezdve a költségek elszámolásáig. Az ilyen „külön bejáratú” energiarendszerek kiépítése egyáltalán nem lehetetlen, ráadásul tökéletesen illeszkedik ahhoz a globális trendhez is, amelyben a nagy, központosított energetikai infrastruktúrákat kisebb, összekapcsolt lokális rendszerek egyre bonyolultabb hálózata váltja fel.
Ahhoz, hogy az e-mobilitás a magyar gazdaság húzóágazatává váljon – aminek az esélyei továbbra is jók – egy nagy kirakós sok-sok elemének kell a helyére kerülnie. Ezek közé tartozik a vállalati e-flották töltésének megoldása is. Ha pedig a fenti érvek megállják a helyüket, akkor úgy tűnik: a vállalati zöld rendszámhoz a céges zöldáram lehet az ideális választás.
