Az Egerben megrendezett 61. Közgazdász-vándorgyűlésen többször is szóba került a nemzetközi hitelminősítők szerepe. Varga Mihály pénzügyminiszter példaként hivatkozott a hitelminősítők közelmúltban megfogalmazott véleményére, miszerint javul az ország makrogazdasági helyzete, és elmondta, hogy a magyar gazdaság megítélésekor számos pozitív tényre mutattak rá. Egyebek mellett arra, hogy
- erős a magyarországi bankrendszer,
- feszes a
- az államadósság csökken,
- a monetáris és fiskális politika pedig együttműködik, ami egyébként is csökkenti az inflációt.
A minősítők ugyanakkor három veszélyre, kockázatra is rávilágítottak. Szerintük bekövetkezhet, hogy elzárják az energiacsapokat az orosz–ukrán háború miatt, ezért tovább kell csökkenteni az energiafüggőséget, miközben az is kockázatot jelent, ha eszkalálódik, vagy lokális marad. Ezenkívül az Európai Unióval fennálló vitáink is gondot okoznak, főleg, hogy ez a polémia már bő egy éve tart.
Fotó: Cem Ozdel / AFP
A hitelminősítők szerepe leginkább egy tükörhöz hasonlítható: egyrészt az adott ország képet kap arról, hogy milyennek látják a működését, gazdasági állapotát, mennyire ítélik kockázatosnak az államadósságát. Fontos ugyanis, hogy a pénz- és tőkepiacok kitüntetett figyelemmel kísérik ezen intézetek értékeléseit. A globális minősítők piacát három nagy cég dominálja: a Standard & Poors, a Moody’s és a Fitch Ratings. Mindegyiknek megvan a maga módszertana a jelentés elkészítésére.
Ezért van még mindig szükség a hitelminősítőkre
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője úgy érvelt, hogy egy adott ország (az úgynevezett szuverén adós) vagy vállalat hitelminősítése meghatározó az adott adós hitelköltségeinek szempontjából. Minél magasabb besorolású a hitelminősítés, annál jobb az adós hitel-visszafizetési képessége, így jellemzően arányosan olcsóbb az eladósodás költsége, alacsonyabb kamatot kell utána fizetni. Ha változik a hitelminősítés, az adóssal kapcsolatos piaci kockázatok, az úgynevezett kockázati felárak is elmozdulnak. Jelentős különbség azonban, hogy miközben a hitelminősítést évente legfeljebb néhány alkalommal vizsgálják felül, addig a pénzügyi piacok folyamatosan, napi 24 órán keresztül mondanak ítéletet az árazásukkal. Akkor mégis miért van szükség a hitelminősítőkre? A képlet egyszerű: aki kölcsön ad (egy országnak, intézménynek, vállalatnak), csak korlátozott ismeretekkel rendelkezik arról, hogy a hitelt felvevő milyen pénzügyi helyzetben van, és még ennél is fontosabb, hogy miként alakulhat a visszafizetésére vonatkozó képessége a jövőben. Minden hitelminősítőnek megvan a maga módszertana a hitelminősítés elkészítésére.
A szuverén adósok esetében kitüntetett szerepe van a közpénzügyek állapotának és az ezzel kapcsolatos várakozásoknak, a külső egyensúlyi mutatók alakulásának, a gazdaság szerkezeti minőségének és a növekedési kilátásoknak, de a politikai és a különböző intézményi tényezőknek is.
A különböző hitelminősítők különböző szemüvegen keresztül vizsgálódnak, a minősítések pedig olyanok, mint az osztályzatok az iskolában, csak sokkal több fokozattal (nagyjából 25-tel) rendelkeznek. A legjobb minősítés a tripla A, amely mellé még egy, a kilátásokra vonatkozó jelző is társul – ez lehet pozitív, stabil vagy negatív, arra utalva, hogy a következő változtatás milyen irányú lehet. Az első vízválasztó az, hogy a befektetésre ajánlott kategóriába tartozik-e egy adós, vagy a spekulatívba. A befektetésin belül is megkülönböztetünk három csoportot: a nagyon magas, a magas és a jó besorolásokat.
Ma már nincs akkora jelentősége a hitelminősítésnek
Magyarország adósbesorolása mind a három nagy hitelminősítőnél a befektetésre ajánlott kategóriában van, igaz, annak az alsó harmadában. A Standard and Poorsnál a magyar adósságbesorolás még éppen a befektetői kategória határán van, hat fokozattal a cseh, öttel a szlovák és hárommal a lengyel alatt, egy szinten a románnal, de eggyel a szerb fölött. A Moody’s és a Fitch Ratings ennél egy fokozattal jobbra értékeli a magyar adósságkockázatot.
Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza szerint a 2007–2008-as válság során kiderültek a tükör hibái: a hitelminősítők kockázatmentesnek ítélték meg a valóságban egyébként kockázatos amerikai eszközöket. Felmerül a kérdés, ki tudja megítélni, hogy görbe-e a tükör. Nos, ez legfeljebb utólag derül ki, mint az a 2007–2008-as gazdasági krízis példáján is bebizonyosodott.
Ma már nincs akkora jelentősége a hitelminősítésnek, mint régebben. Ugyanakkor elemzői és médiaoldalról mindig van érdeklődés, és ezért a befektetők is figyelik a minősítéseket.
Egyes befektetési alapok szabályzata tiltja, hogy bizonyos szintnél rosszabb (például úgynevezett bóvliban lévő) eszközöket vegyenek. A hitelminősítés befolyásolhatja egy-egy eszköz vagy éppen az adott ország valutájának árfolyamát is. Gond, hogy a hitelminősítők sokszor csak késve reagálnak a kockázatosság változására: akkor minősítenek le, amikor már fel kellene minősíteni – erre is láttunk már példát, akár Magyarország esetében is.
