Verhetetlen fizetés és 120 ezer hiányzó ember – mozgásban a hazai munkaerőpiac

„Ha azt gondoljuk, hogy ha a munkavállalót letesszük valahova, ott is marad, mint Samu gatyája, akkor nagyon tévedünk” – közölte Baja Sándor, a Randstad regionális ügyvezető igazgatója a nemzetközi munkaerőpiaci trendekről tartott előadásában az OTP Fáy Alapítvány és az Egyensúly Intézet közös meghívásos konferenciáján.

A jövő kompetenciái – a jövő oktatása című rendezvény köszöntőjét Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa tartotta, majd Boros Tamás, az Egyensúly Intézet ügyvezetője adott elő az oktatás és a diplomaszerzés fontosságáról. A Magyarország mellett Csehország és Románia területéért is felelős Baja Sándor már a munkaerőpiacról prezentált. Hozzátette, hogy a Randstad a világ legnagyobb HR-szolgáltatója, és a 27,6 milliárd eurós éves árbevétele nagyobb, mint amit a Mol produkál.

A tudományos alapokra áttérve jelezte: Magyarország népessége nemcsak fogy, hanem öregszik is, akárcsak az Európai Unió korfája. 

Régiós összevetésben hívta fel a figyelmet, hogy nem állunk jól a digitális képességek terén, Csehország viszont az EU-átlag felet teljesít e tekintetben.

Hogy lehet előcsalogatni 120 ezer munkakeresőt?

Baja Sándor szerint megváltozott a világ, mert már nem, vagy nem teljesen úgy igaz, hogy sokkal-sokkal több IT-sra van szükség, mint ahogy az elmúlt években lehetett hallani. Szerinte egyrészt lecsökkentek az állami megrendelések, másrészt a Szilikon-völgybeli, mesterséges intelligencia (MI) által kiváltott átrendeződések nyomán a hozzájuk kapcsolódó magyar IT-középvállalatok lehetőségei is beszűkültek. Eközben a cég által végzett felmérés szerint továbbra is keresnek IT-sokat és mérnököket a cégek, de egyre inkább az MI-hez kapcsolódó tudással. 

Kitért a digitális játékokra is, mivel a világon 3,1 milliárd ember játszik számítógépen, mobiltelefonon és konzolon. Mindezt pedig buta dolog tiltani, főleg végletesen, mert e játékok számos képességet fejlesztenek is, amik hasznosíthatóak a munkavállalás tekintetében is.

Innen továbblépve elemezte, hogy 140 ezer ember van jelenleg a Randstad adatbázisában, akik közül nagyjából 20 ezret tudnak bemutatni a cégeknek, és közülük elhelyezkedik 2-3000. Ezek után a kérdés, hogy hol van a többi 120 ezer ember és őket miként lehetne munkához juttatni? Baja Sándor szerint erre a válasz, hogy némi tovább- és átképzéssel, amik révén a fizetésük is nagyobb lehet. Ezért megkeresik az állami és magánszervezeteket, akik ilyen továbbképzést végeznek, és a folyamatnak a remélt végeredménye, hogy a GDP is ütemesebben nőhet.

A Z-generáció tagjai sem könnyen váltanak munkahelyet

Mindezek után tért át a munkaadókról a munkavállalók igényeire, konkrétan, hogy utóbbiak miként választanak munkahelyet?

– felelte nevetve Baja Sándor, majd hozzátette, hogy két ország kivétel, Norvégia és Németország, ahol hagyományosan magasak a fizetések.

A kutatás alapján a munkahelyválasztásnál a legfontosabb tényezők sorrendben a következőek:

1. fizetés,
2. munkakörnyezet, amit a vezetőség alakít ki.
3. Pénzügyileg mennyire stabil a cég?
4. Mennyire garantál biztonságot?
5. Munka-magánélet egyensúlya

Ehhez annyi megjegyzést tett, hogy a Z-generáció tagjainál is a fizetés az első, ugyanakkor a munka-magánélet egyensúlya kevésbé fontos, hiszen a pályafutásuk elején járnak. További alaptétel, hogy a telekommunikációs cégek a legkedveltebbek, ugyanakkor a nyelvtanulás, különösen az angol színvonalas tudása nélkülözhetetlen a jól fizető állásokhoz.

Ugyanakkor a fontosabb adat Baja Sándor szerint az, hogy 29 százalék gondolkodik a váltáson – erre mondta el a felütésben szereplő mondatát, miszerint igenis törődni kell a munkavállalókkal.

Hat perc a felmondási rekord

A Z-generációval folytatta a napot Guld Ádám, egyetemi docens, médiakutató, valamint Bacher János, az Impetus Research ügyvezető igazgatója és Steigervald Krisztián generációkutató panelbeszélgetése. 

Ezt felvezetve Guld Ádám kifejtette, hogy jelenleg hat generáció él, ezek a következők:

• Építők (1946 előtt születettek)
• Boomerek (1946–1964)
• X (1965–1979)
• Y (1980–1994)
• Z (1995–2010)
• Alfa (2011–)

Közülük négy van jelen a munkaerőpiacon, és a Z-generáció tagjai sem feltétlenül rosszabbak bármelyik korábbinál, csak mások. Velük szemben a legfőbb kritikák az előadás alapján, hogy „lusták, narcisztikusak, szétszórtak, tiszteletlenek, felszínesek, türelmetlenek és megbízhatatlanok”. Steigervald Krisztián ehhez azzal a történettel szólt hozzá, hogy a rekord felmondási idő hat perc: 

Ellenben a generációs előnyök közé tartozik, hogy „jó a digitális érzékük, kreatívak, intelligensek, nyitottak, realisták, tervezik a jövőt és rugalmasak” is. Mindezek okán hozzájuk is meg lehet találni az utat, például a fordított tudástranszferrel, hiszen a pandémia idején sokszor kiderült: a gyermekek digitális tudása nagyobb, mint a szülőké. „A 21. század nem a gyereknevelésről, hanem a szülőnevelésről fog szólni” – összegzett Steigervald Krisztián.