„A diploma mindennél többet ér egy egyén és az ország életében” – mondta Boros Tamás, az Egyensúly Intézet ügyvezetője a OTP Fáy Alapítvánnyal közös, A jövő kompetenciái – a jövő oktatása című meghívásos konferencián. Hozzátette, hogy az ország jövője nemcsak az első helyezetteken múlik, hanem sokkal inkább a másodikokon és harmadikokon, úgyhogy
ne csak egy főre jutó Nobel-díjasokban legyünk világelsők, hanem egy főre jutó diplomásokban!
Hasonló szellemben adott elő Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa, aki az oktatás, a tanulás és a művelődés szabadságáról beszélt, feltéve a kérdést, hogy élünk-e, és jól élünk-e ezen lehetőségekkel.
Boros Tamás négy fő kérdés köré építette fel előadását, ezek az alábbiak voltak:
- Miért fontos az oktatás?
- Miért fontos adatokról beszélni, és hogyan mérjünk?
- Hogyan állunk most?
- Mit kellene tennünk?
Olyan alapvetésektől indult, hogy jobb hetven évig élni, mint húsz évig, és jobb egészségben, mint betegségben, továbbá az emberek jobb szeretnek jólétben élni, és nem szegénységben. Érdekességként említette meg, hogy a szegény országok kénytelenek a természettel összhangban élni, ezért amikor fenntarthatósági számokat nézünk, sokszor csodás számokat produkálnak. Ám ez kényszer és nem választás – az utóbbihoz pedig az oktatás vezet szerinte.
GDP-arányosan keveset költünk az oktatásra
Kiemelte, hogy amikor a jövőről, modern technikáról és oktatásról beszélünk, akkor három plusz egy országot szokás említeni. Ezek közül a három Finnország, Dél-Korea és Szingapúr, a plusz egy pedig természetesen Magyarország, hiszen számunkra a fő kérdés, hogy mi miként tudunk csatlakozni.
Boros Tamás a prezentációjában nyolcvanéves időtávot tekintett át, és közös elemként detektálta, hogy az említett oktatási nagyhatalmakban az állam nagymértékben fektetett a humán erőforrásba és fejlesztésébe. Továbbá, meglátása szerint
két tényező képes a közepes jövedelmű országok közül kiemelni bármelyiket: az egyik az olaj, a másik az oktatás, és mivel az előbbivel nem állunk jól, az utóbbi a mi egyértelműen követendő irányunk.
Az Egyensúly Intézet ügyvezetője fejezetcímként tette fel a kérdést, hogy kikről mondunk le. Ennek kifejtésekor jó pár statisztikai számot említett, amelyek vegyes képet festenek Magyarországról és az oktatásunkról:
- 12,4 százalék a korai iskolaelhagyóink aránya, amivel az EU-ban hátulról a harmadikak vagyunk.
- 25,3 százalék az alulteljesítő 15 éveseink aránya a szövegértésben és MTMI- (matematikai, természettudományi, műszaki és informatikai) tárgyakban.
- 29 százalék a felsőfokú végzettséggel rendelkezők hányada (20 éve még csak 14 százalék volt), amivel azonban még mindig csak az EU utolsó harmadának elején járunk.
- 3,8 százalékot költünk GDP-arányosan az oktatásra, ami önmagában nem perdöntő adat, mert van ország, amely többet költ, de rosszabbak az eredményei.
Miként élünk a művelődés szabadságával?
Oda futtatta ki gondolatmenetét, hogy a „diplomástúlképzés” mítosza helytelen, mert az EU-n belül Magyarországon a második legnagyobb a bérprémium, amelyet egy diplomás a középfokú vagy még rosszabb képesítéssel rendelkezővel szemben kaphat.
Ha az a célunk, hogy többet keressünk és jobban éljünk, ahhoz Magyarországon a legjobb út, ha egyetemi diplomát szerzünk
– összegzett Boros Tamás. Hozzátette: a velünk összevethető gazdaságú országokkal összehasonlítva nálunk az 5G hasít, az autópályáink remek állapotban vannak – ahol még mindig alulteljesítünk, az nem az infrastruktúra, hanem a humán erőforrás.
Fotó: Shutterstock
Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa ugyancsak az ember felől közelített napjaink kihívásaihoz. Szerinte a fő kérdés: képesek vagyunk-e élni a tanulás, a művelődés szabadságával, és miként tudjuk megtölteni tartalommal? Megjegyezte, hogy a magyar törvényi szabályozás sokkal segítőbb, mint ahogy a köztudatban él, ugyanakkor idehaza, sőt, kicsit nagyobb perspektívával nem vagyunk ügyesek a lehetőségek kiaknázásában.
A mesterséges intelligencia mi vagyunk!
Érdekes hasonlattal hangsúlyozta, hogy mindennek a középpontjában az ember és a döntései állnak. Elmondta, hogy a Földön azért vannak még egyáltalán oroszlánok, mert úgy döntöttünk, nem irtjuk ki őket teljesen. Ám a rezervátumban élő vadállatok sem szabadok igazán, ennek kapcsán érdemes elgondolkodni az oktatásunkon, hogy ténylegesen szabadok vagyunk, vagy mi is csak rezervátumban élünk.
Továbblépve a mesterséges intelligenciáról szólt, amelyet szerinte sokan rohamosan közelítő fekete felhőként élnek meg, és számos jogos kérdés vetődik fel a megbízhatósága, az elszámoltathatósága, a jogok tiszteletben tartása, a méltányossága és a diverzitás támogatása terén. Szerinte, ha nem figyelünk a szabadságunkra és demokratikus értékeinkre, akkor okkal tartunk attól, hogy ezeket elveszítjük a mesterséges intelligenciával.
A mesterséges intelligencia tükröt tart elénk, és azt kérdezi: mi legyen? Ha bambák vagyunk, és nem adunk jó választ, meg fog vezetni minket. A mesterséges intelligencia tehát mi vagyunk!
– foglalta össze előadását Aáry-Tamás Lajos.
Címlapkép: Shutterstock
