Más szakemberekre és hatékonyabb cégekre lesz szüksége az építőiparnak

Erős az életösztönük az építési vállalkozóknak, amire szükség van, mert 35-45 százalékkal kevesebb megrendelés mellett a túlélés az elsődleges cél. Emellett elsősorban a hatékonyság javításáról kell szólnia az új évnek, különben a 2025-től várt felpörgést kapacitáshiány fékezheti – nyilatkozta a Világgazdaságnak Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elnöke.

Körültekintően kell szerződni

Ilyen helyzetben össze kell foglalni, hogy mire figyeljenek oda kiemelten a cégek, amit békeidőben hajlamosak vagyunk felületesen kezelni. A szakmai szövetség már ki is adott egy ajánlást a szerződéskötésekhez, rámutatva a hangsúlyos részletekre.

Most felértékelődik a műszaki, fizetési garancia, a pénzügyi ütemezés, a visszatartások kérdése, és az előre nem látható folyamatok szerződésbe való beépítése is szükséges lépés. Emiatt körültekintőbben kell szerződni, oda kell figyelni a műszaki és pénzügyi tartalom összhangjára.

A parlament elfogadta az építészeti törvényt és az állami beruházásokról szóló kerettörvényt. Ezekkel együtt bejött a mindennapokba a kötelező felelősségbiztosítás és a műszaki egyenértékűség kérdése, a két új törvényt az ÉVOSZ a szerződéskötési ajánlásánál már figyelembe vette. 

Új korszak kezdődik

Az új korszakot a szűkülő piaci körülmények alapozzák meg, ezért lesz muszáj a hatékonyságot javítani. Teret nyer a digitalizáció, és egyre inkább az iparosított termékek tervezése és kivitelezése. Fel kell készülni, és elindulni a helyszíni szerelés irányába, a legmodernebb technológiák és termékek, új technológiák alkalmazására.

Az új korszak nem működik az értékláncszemlélet nélkül: egy vállalkozás önmagában nem tud hatékony lenni, ahhoz a környezetének is változnia kell. Akinek van tartaléka, most erőteljesen próbál digitalizálni és a kollégáit képezni. Akinek kevesebb pénze van, próbál jobban szervezni, jobban együttműködni az értéklánc többi szereplőjével.

Más szakemberekre lesz szükség

Most még kőműveseket, festő-mázolókat és burkolókat képeznek, miközben négy-öt év múlva nem belőlük, hanem a helyszíni szerelést, a késztermékek moduláris beépítését végezni tudó kollégákra lesz szükség. Az új korszak nemcsak a tervező és a kivitelező iparosok körében, hanem az egész értékláncban érezhető lesz.

Új készségek, képességek kellenek majd, ez a szakmunkások szintjén, az informatikusokok és mérnökök szintjén, valamint a piacfelügyelők szintjén egyaránt kihívás.

Nem munkaerőhiány, hanem szakemberhiány van és lesz, ráadásul 

Szakmai tartalmában a képzés még az új világ küszöbén áll – összegezte az ÉVOSZ elnöke.

A hatékonyságjavításról szóljon az év

„A következő év az intenzív piaci jelenlétről fog szólni. Van egy jó másfél évünk, hogy összekapjuk magunkat” – mondta az ágazatról a szakmai szövetség elnöke, akinek meggyőződése, hogy 

az idén és jövőre elmaradó, későbbre halasztott munkák megjönnek, amitől megint kapacitás- és készségproblémák jöhetnek elő.

Az lesz a nagy kihívás, hogy a hullámszerűen, ciklikusan érkező kihívásoknak hogyan lehet majd megfelelni, ezért nagyon fontos, hogy a hatékonyságjavításról szóljon a 2024-es év.

Idén folyó áron meglesz a 7 ezermilliárd forintos építőipari teljesítmény, miután a tavalyinál összehasonlítható áron 4,5 százalékkal kisebb termelési értékre számítanak. Vagyis az idei évet jól viseli a szektor, Koji László aggodalmai egyértelműen 2024-ről szólnak.

Több tízezer nem működő cég

Az elmúlt 30 évben legalább hét-nyolc beruházási ciklus volt, de ezek sose hozták el tartósan az építésgazdaság elaprózott szervezeti struktúrájának észszerűsítését.

– fogalmazott Koji. 

Jelenleg 148 ezer vállalkozás van az építőiparban, nagy részük egyetlen létesítményre létrejött projektcég, másik részük magára hagyott, nem működő vagy bedöntésre szánt vállalkozás. Kamarai jelzőszáma 120 ezer vállalkozásnak van, tehát 20-25 ezer lehet a rendezetlen helyzetűek száma.

Várhatóan az alvállalkozói láncok hossza sem fog érdemben csökkenni, ráadásul 

Számítások szerint 700 milliárd forint értékű megrendelés nincs időre kifizetve, ennek 25 százaléka, azaz 170-180 milliárd forint az, amihez csak peres úton tudnak hozzájutni  a cégek. Ez olyan hatalmas összeg, amennyiből 700 ezer forintos négyzetméterenkénti kivitelezési költséggel számolva is 2500 új lakóingatlant lehet megépíteni. 

Jön a pénz, de ki is megy

– figyelmeztet immár sokadszorra az ÉVOSZ elnöke.

Hozzáteszi, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium partnersége kellene, hogy az állami támogatások fejében a hazai építésgazdasági erőforrások, a hazai alapanyagok és munkaerő igénybevételére legalább 70 százalékban kötelezzék a külföldi beruházókat. 

Önmagában ez sem elég, ha senki nem ellenőrzi a tényleges helyzetet.

Továbbra sincs kellően ellenőrizve, hogy az Európai Unión kívüli építési termékek forgalomba hozatali engedélyei rendben vannak-e, vagy hogy a foglalkoztatás a magyar munkatörvénykönyvben előírtak szerint történik-e. Ilyen ellenőrzésekről és ezek tapasztalatairól semmit sem tudnak az építőiparban, miközben párhuzamos külföldi építőipari zónák alakulnak ki.

– mutat rá a következményekre Koji.

Nincs érdemi versenyeztetés sem

Hiányolják a magyar cégek az érdemi versenyeztetést a külföldi beruházások többségénél. Ahol van, az is nagyon sokszor csak látszateljárás, ahol rendre nem a magyarok nyernek, jellemzően a túl magas árra hivatkozva.

A magyar építőipar nem exportorientált, az itteni cégeknek a saját piacukon kellene megélniük, a hazai pályáról kiszorulni ezért is fájdalmas.