A beindítása és a fogyasztói bizalom helyreállítása lesz a következő hónapok legnagyobb kihívása, állították egybehangzóan a Világgazdaságnak nyilatkozó elemzők, akiket az idei kilátásokkal kapcsolatban kérdeztünk. Novemberben 7,9 százalék volt a fogyasztói áremelkedések üteme, azaz bőven egy számjegyű tartományba került, tehát ez a probléma megoldódni látszik. Jött helyette egy másik, a növekedés fékeződése.
Ugyan a tavalyi harmadik negyedévben már negyedéves alapon bővült a amivel egy év után kikerültünk a technikai recesszióból, vélhetően ez sem volt elég ahhoz, hogy megmentse az egész éves növekedést, így szinte biztos, hogy enyhe recesszióban vészelte át 2023-at a magyar gazdaság. Ezt csak február 14-én fogjuk megtudni, akkor teszi közzé a Központi Statisztikai Hivatal négy negyedév adatait.
Vissza kell állítani a lakossági bizalmat
„A legnagyobb kihívásnak idén a gazdasági növekedés beindítását látom, ehhez kapcsolódnak talán a legfontosabb kockázati tényezők is, mint a fogyasztói bizalom helyreállítása” – mondta a Világgazdaságnak Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője, aki az óvatossági motívum oldását emelte ki, azaz, hogy a növekvő rendelkezésre álló jövedelemből tényleg legyen fogyasztásbővülés.
A szakértő ezzel arra utalt, hogy hiába emelkednek szeptember óta a reálbérek, továbbra is visszafogott kereslet jellemző a magyar gazdaságban, ami mind a beruházások, mind a fogyasztás terén a növekedés gátjává vált, és ez csapódik le hónapról hónapra a termelési (kiskereskedelem, ipar, építőipar) és felhasználási (szolgáltatások, beruházások) adatokban is. Nem véletlenül támogatta a kormány, hogy tavaly novemberben, idő előtt állapodtak meg és a munkaadók és a szakszervezetek az idei 15 százalékos és 10 százalékos garantált bérminimum emeléséről, amely garantálja, hogy a bérdinamika idén két számjegyű maradjon. Talán a bérmegállapodásnak is köszönhető, hogy mintha valami múlt év végén megmozdult volna, decemberben másfél éves csúcsára emelkedett a GKI fogyasztói bizalmi indexe, amely nagyon mélyről próbál visszakapaszkodni.
Ahhoz, hogy a gazdaság magára találjon, elengedhetetlen a lakossági fogyasztás beindulása, amit egyelőre nem láttunk még. Itt áttörésre van szükség
– hangsúlyozta Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője, aki szerint ez jelentős bérkiáramláson keresztül érhető el, hogy érezzék az emberek, hogy van miből fogyasztaniuk. „Ez a könnyebb. A nehezebb, hogy lélekben is rá kell készülnie a lakosságnak, hogy vége van ennek a nehéz időszaknak és bátrabban lehet fogyasztani és beruházni”, magyarázta a közgazdász, aki a piaci hitelezés terén viszont nem vár nagy fordulatot, ezért továbbra is támogatott hitelek tarthatják életben a hitelpiacot. Állami oldalról mindenesetre a beruházások felpörgetésére lenne szükség, ami az elemző szerint nem könnyű feladat, amikor a költségvetés hiányára is oda kell figyelnie a kormányzatnak.
Kiegyensúlyozott szerkezetű növekedés várható idén
A tavalyi hektikus év után – amelyben a nemzetgazdasági ágak túlnyomó többsége finoman szólva se teljesített fényesen, és aminek meg is lett az eredménye, hiszen jó eséllyel recesszióban töltötte a gazdaság – idén egy kiegyensúlyozott szerkezetű növekedés várható. Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője úgy látja, a belső keresletben, így a fogyasztás és a beruházások terén is lesz növekedés, ami pozitívan fog hozzájárulni a GDP-hez, ez a másik oldalról viszont azt jelenti, hogy a nettó hozzájárulása kisebb lesz, bár export oldalon igy is kedvező számokat látunk a feldolgozóipari kapacitásoknak beépülésének hála.
Az építőipar nekem nagyon nagy kérdőjel
– mondta az elemző, aki szerint egyáltalán nem biztos, hogy idén érdemi pluszba át fog fordulni. A megrendelésállományoknál lehet a fordulat, de teljesen bizonytalan, hogy abból ténylegesen mennyi fog termőre fordulni. Mindenesetre a szolgáltatások, a logisztika és az ipar területén bővülésre számít az elemző.
Regős Gábor úgy vélekedett, hogy a legnagyobb növekedési hozzájárulása, a magas súlya miatt, a fogyasztásnak lehet, több mint 2 százalékponttal. Ezzel szemben a nettó export hozzájárulása 1 százalékpont alatt alakulhat, tekintettel az emelkedő belső kereslet nyomán bővülő importra.
Összességében a tavalyi, kismértékű visszaesést követően 3,6 százalékos növekedésre számítunk
– mondta a Makronóm elemzője.
Ez egyébként megegyezik a kormány éppen aktuális növekedési várakozásával. A december végén közzétett makrogazdasági és költségvetési előrejelzésében a korábbi 4 százalékról húzta le erre a szintre. Ettől pesszimistább Németh Dávid, aki 2,8-3 százalék közé teszi az idei növekedést.
A külső kockázatok ellenére is bővülhet a magyar export
Regős Gábor a külső kereslet esetében szolid bővülésére számít: az Európai Bizottság tavaly őszi előrejelzése alapján az gazdasága az idén 1,3 százalékkal bővülhet, míg hazánk legfontosabb külkereskedelmi partnere, Németország ennél is kisebb mértékben, 0,8 százalékkal gyarapodhat. Az ázsiai piacon várhatóan idén is megvalósul az ennél nagyobb növekedés, de itt még az export bővülését sokkal inkább az határozza meg, hogy sikerül-e betörni a piacokra, növelni a piaci jelenlétünket.
Németh Dávid nem túl optimista a külső környezetet illetően, szerinte az nem lesz támogató a magyar kivitel számára, ettől függetlenül nem reménytelen a helyzetünk. „Ami nekünk pozitív, hogy rendkívül sok működőtőke érkezett Magyarországra az elmúlt időszakban, ami vagy még a beruházási szakaszban van, és azon keresztül tolja a GDP-t, vagy valami már bekapcsolódott a termelésbe” – mondta.
Török Zoltán ennél is tovább ment, szerinte
a folyamatban lévő exportkapacitások kiépülésének köszönhetően az exportunk bővülését az sem tudja visszavetni, hogy a nyugat-európai és fő piacainkon a kilátások nem a legjobbak.
Az idei évtől egyre inkább belépnek a termelésbe az elmúlt idősszak ipari nagyberuházásai, mint az SK Innovation iváncsai üzeme, vagy a BMW debreceni gyára, amely próbaüzemének elindítását 2024 szeptemberére ígéri a német vállalat. Az elemzők viszont inkább 2025-re várják a nagyobb növekedést a GDP-ben és az exportban, ugyanis akkora már az összes nagyobb kapacitás termelni fog.
Az év elején jöhetnek az átárazások, ekkora lehet az infláció
Bár az leküzdése kevésbé lesz hangsúlyos a kormány prioritásai között, azonban így is nagy kérdés, hogy mi várható, főként év elején, amikor az átárazásokat végrehajtják a cégek. Regős Gábor szerint ugyan fontos mérföldkő lehet a magasabb fizetések kézhez kapása januárban és februárban, ami esetleg felfelé hajthatná az árakat, ám a cégek átárazási hajlandóságát biztosan visszafogja, hogy sok esetben azt látni, továbbra is meggondolják a fogyasztók, hogy kifizetik-e ezt az árat, ha amúgy megtehetnék.
Az év elején számítunk egy jelentősebb átárazásra, ennek mértéke határozhatja meg az év egészének inflációját, később nagyobb árkorrekciót már nem valószínűsítünk, hacsak nem történik ismét valamilyen váratlan esemény
– mondta a közgazdász, hozzátéve, hogy az év eleji átárazásokhoz hozzájárulhatnak többek között a béremelések, valamint a jövedéki emelése is. Januárban szerinte az infláció valamivel 6 százalék felett alakulhat, míg az év egészét tekintve 5,6 százalékot tehet ki.
Az év második felét illetően azonban az elemzők sem látnak tisztán, van aki gyengülő dezinflációt és újra magasabb inflációt vár. Török Zoltán éves átlagban 5,5 százalékos inflációt jósol, ami a kormány várakozása fölött van, amely most 5,2 százalék.
Forint árfolyama tarthatja magát, maradhat az óvatos jegybanki politika
A Makronóm elemzője szerint a forintárfolyam kapcsán mindig nehéz előrejelzést adni. A folyó fizetési mérleg egyenlegének javulása, az uniós források beérkezése, továbbá az inflációs környezet javulása egyaránt elősegíthetik az árfolyam erősödését, míg a csökkenő kamatkülönbözet gyengítheti azt. Szerinte az optimális az lenne, ha az árfolyam nem változna, pláne nem gyengülne. „Ha tehát optimista akarok lenni, akkor egy 375-380 körüli árfolyamot várok, ha pesszimista, akkor ennél gyengébbet” – mondta a közgazdász.
Ami a Magyar Nemzeti Bankot illeti, Németh Dávid nem zárja ki, hogy a jegybank most januárban meglepetést okoz és nem 75, hanem 100 bázisponttal csökkenti az alapkamatot, ami így egy hónappal korábban, már januárban egy számjegyű lehetne. Ehhez azonban az is kell, hogy a forint tartsa magát, a külső környezet ne romoljon tovább, és az infláció is csökkenjen. Az alapforgatókönyve ugyanakkor a 75 bázispontos csökkentés, majd egészen márciusig ezt a tempót várja, így csak ezután lassíthat a kamatcsökkentési cikluson a jegybank, előbb 50 bázispontos, majd június után 25 bázispontos vágásokkal, amivel év végén valahol 6 százalék körül állhat meg. Egyedül az nyithatná ki az MNB mozgásterét, ha a FED mellett az EKB is elindítaná a kamatcsökkentési ciklust, amit most a piac is vár. Abban viszont nem vár változást, továbbra is tartani kívánja a pozitív reálkamatot a jegybank.
