Vidéken létesül az ipari-logisztikai szektorban az épületállomány immár több mint 30 százaléka, korábban ez a szektor is egyértelműen Budapest-centrikus volt – mondta Takács Ernő, az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület (IFK) elnöke a VG Négyzetméter podcast friss epizódjában.
Fotó: Kiss Annamarie / Hajdú-Bihari Napló
A fókuszeltolódásnak köszönhetően a körülbelül ötmillió négyzetméteres, illetve azt meghaladó ipari-logisztikai épületállományból 1,5 millió négyzetméter most már vidéken található, ami jelentős szám, és ez a tendencia még tovább folytatódik.
A vidéki projektekben nagyobb a potenciál, ott nagyobb a kereslet a jól fizető munkahelyek iránt, főleg az egyetemi városokban, ahol van egy jelentős fiatalszakember-kibocsátás is a munkaerőpiacra. Miután viszonylag kevés volt helyben a minőségi szakembereknek kínált munkahely, ezért ez egy win-win történet lehet, és segít abban, hogy ezek a vidéki nagyvárosi régiók megerősödjenek, és önálló gazdasági térségként meg tudjanak jelenni a magyar nemzetgazdaságban a szakember szerint.
Előnyben a hazaiak?
Nem mindegy, hogy az a cement, amit bedolgoznak egy debreceni vagy szegedi gyárba, Ukrajnából jön, vagy Franciaországból utazik, hogy Szlovákiából vagy Magyarországról érkezik, tehát ezek a fenntarthatósági szempontok nemcsak a projekt üzemeltetésében, hanem már a létrehozásában is fontosak.
Az ingatlanbefektetők is nézik, hogy milyen ökológiai lábnyoma van a beruházásnak.
Fotó: Vémi Zoltán / Világgazdaság
Nyilvánvaló, hogy a világ minden országában a helyi építőanyag, a helyi kivitelezői tudás elsőséget élvez, vannak azonban olyan technológiák, amelyek nem feltétlenül elérhetők hazai vállalatoknál, és ezt adott esetben külföldről kell beszerezni. Ezek azonban csak töredék számok.
A piacvédelem és a verseny mindig harcol egymással.
Nyilván a politikának piacvédelmi célkitűzései szoktak lenni, a versenyszférának pedig a verseny élesítése, fokozása a célja, hiszen így tud versenyképes áron megrendelni beruházásokat. A kettő közötti egyensúlyt kell megtalálni. Ne legyen árkartell, legyen éles verseny egy-egy kivitelezői tenderen, legyen elérhető a legmagasabb szintű technológiai tudás, amely egy épület megvalósításához szükséges.
Ha mindez úgy sikerülhet, hogy legnagyobb részt hazai anyagokból, hazai szakemberek munkája révén történik, hazai vállalkozásoktól való megrendelés útján, akkor mindenki boldog.
Élen az ipar, de vége az irodapiaci aranykornak?
Az európai irodapiacon valóban volt egy-két kényszerértékesítés, elsősorban a tőzsdei cégek körében, amelyeknek figyelniük kell a részvényeik árfolyamára és a likviditásuk megőrzésére is – összegezte Takács Ernő.
De a piacon nem ez jellemző, a többség inkább kivár. Lehetőleg tartják a tulajdonosok a pozíciójukat, nem értékesítenek, azt mondják, megvárják a hozamcsökkenést, megvárják, hogy jobb áron tudják eladni a kereskedelmi ingatlanjaikat, és ezért van a piacon egy stagnálás – magyarázta a szakember.
Ehhez még hozzájárult, hogy a Covid elbizonytalanította az irodahasználó vállalatokat, melyek elkezdték felülvizsgálni az ingatlanhasználati szokásaikat, különféle megoldásokkal kísérleteztek.
Sok olyan kísérletet láttunk itt az elmúlt másfél évben, aminek aztán az lett az eredője, hogy valahogy mégiscsak visszatérnek az irodába a munkavállalók, és marad egy közvetlenül a vezetővel egyeztetett home office nap, amit bizonyos típusú feladatok elvégzéséhez hatékonyabban tud biztosítani a munkahely, és ettől a munkavállaló komfortosabban nézi magát
– mondta az IFK elnöke.
Korábban sokan azt mondták, hogy soha többé nem kell ennyi irodaház, teljesen fölösleges, nem kell munkába járni, nem kell tömegközlekedés, mindenki otthonról fog dolgozni, de ezek a fajta jóslatok – mint az már kiderült – nem váltak be.
Ugyanakkor sokkal precízebb területhasználati igénnyel jelentek meg az irodabérlők a piacon, és ennek megfelelően próbálnak szerződni. Ez viszont lelassította a fejlesztések ütemét a szektorban – hangzott el.
Az ingatlanfejlesztési piac minden területére kiterjedő beszélgetést itt hallgathatja meg:
