BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Keleti nyitás ide vagy oda, még mindig a Nyugaton múlik a magyar növekedés, és most pont ez a legnagyobb bajunk

Bármennyire is elkötelezett a magyar kormány a külkereskedelmi kapcsolatok erősítése érdekében Kína és a fejlődő országok felé, valójában továbbra is a nyugati országoknak vagyunk kiszolgáltatva. Ez az, ami most problémát okoz, ugyanis hiába magasabb a potenciális növekedés, mint tíz éve, hiába épültek ki új ipari kapacitások, ha közben a fő felvevőpiacunk egyszerűen nem talál magára.

Rögtön a 2010-es kormányváltás után hirdette meg a keleti nyitás politikáját Orbán Viktor miniszterelnök, mondván „Nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban”. Azóta rengeteg minden történt a világban, elég csak a kibontakozó vámháborúra, izolációs törekvésekre vagy Kínára gondolni. A távol-keleti ország vitatatlanul a világgazdaság növekedési motorjává és a folyamatban lévő technológiai átállás úttörőjévé vált ez idő alatt, megdöntve azt a paradigmát, hogy kizárólag a nyugati berendezkedések képesek a fejlődésre és az innovációra.

2024 H1 New Energy Vehicles Export Growth
Fotó: AFP

Egy dolog azonban biztosan nem változott: a magyar gazdaság még mindig ezer szálon kötődik az európai gazdaságokhoz. Noha a kormány keleti szövetségkeresését számtalan kritika éri, az erőfeszítések dacára 2023-ban is az exportunk 77 százaléka irányult az EU országaiba, sőt, ez az arány még rosszabb, ha hozzáadjuk az unión kívüli európai országokat, ami akárcsak bő évtizede továbbra is 88-90 százalék körül mozog. Tehát a teljes magyar külkereskedelmen belül alig több mint 10-12 százalékos arányt képviselnek a nem európai piacok, ami egyértelműen kényszerpályát jelent Magyarország számára. Ugyanis ha az európai kereslet bezuhan, azt a magyar külkereskedelem és ipar azonnal megérzi.

Ezt látjuk visszaköszönni az év eleje óta: bármennyire is a jobbak között vagyunk az 1,3 százalékos második negyedéves GDP-növekedési adattal, és a nehézségek ellenére sem szűnt meg a tőkebeáramlás, valójában a gyenge európai konjunktúra esélyét sem adja meg, hogy felpörögjön a növekedésünk.

Emiatt történhetett, hogy idén két hónap után feladta a kormány a 4 százalékos növekedési célját, amelyet azóta még tovább faragott. A gyenge belső és külső kereslet miatt sokkal reálisabb az 1,5 és 2 százalék közötti éves GDP-növekedés, mint a márciusban várt 2,5 százalék. Ez persze nem független a fő exportpartnerünk, Németország gondjaitól, ahonnan szinte heti rendszerességgel érkeznek hírek elbocsátásokról és gyárbezárásokról. Az európai gazdaság vezetőjének ereje jól láthatóan megszenvedi az orosz–ukrán háború óta megváltozott gazdasági környezetet és a folyamatban lévő technológiai átállás okozta kihívásokat.

Marad a kiszolgáltatottságunk az európai piacok felé

Ez egy természetes adottság, amin nem tudunk változtatni a közeljövőben az EU tagjaként ezt mondta a Világgazdaságnak Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője a magyar gazdaság egyoldalú függőségéről. A szakértő szerint a 90-es évek közepére alakult ki a mostani gazdasági szerkezet, amelyben a magyarországi cégek már rögtön a rendszerváltás után beszállítóivá váltak a nyugat-európai országokban működő vállalatoknak.

Török Zoltán szerint időről időre más választ lehet adni arra, hogy baj-e, hogy ennyire ki vagyunk-e szolgáltatva az európai piacoknak. Jelenleg azért aktuális a kérdés, mert Németország és az európai gazdaság gyengén muzsikál, ennek ellenére úgy véli, ideiglenes a kereslet visszaesése, arra pedig szerinte nem lehet apellálni, hogy éppen a leggyorsabban növekvő gazdaságok felé exportáljunk többet. Azonban ennél is lényegesebb, hogy mit termel a magyar gazdaság, autóalkatrészeket ugyanis nem fogunk tudni küldeni fejlődő országokba.

Egyáltalán nem jó az egyoldalú függőség, de nehéz betörni a vilápiacra

Bármilyen típusú erős függésünk is legyen, az mindenképpen káros, ugyanis felerősíti a ciklikus változásokat. De ez egy olyan adottság, amivel együtt kell élnünk

– mondta lapunknak Virovácz Péter, az ING Bank vezetője, aki szerint teljesen mindegy, hogy kizárólag a belső gazdaságnak, a kormányzati költéseknek vagy az exportpiacoknak vagyunk kitéve, egyik függőség sem jobb a másiknál. Ezért amennyire lehet, a befektetőiportfólió-szemléletet érdemes makrogazdasági szinten is megvalósítani, azaz több lábon kell állni. Erről is szólt a keleti nyitás, hogy ne legyünk kitéve a nyugat-európai keresletnek, hanem Keletre is tudjunk exportálni

Virovácz szerint nem lehet egy gazdaságot azonban az egyik pillanatról a másik átállítani, erre tökéletes példa Kína. A távol-keleti országban évek óta próbálják a gazdaságot átállítani egy belső kereslet vezérelte modellre, de most beleütköztek egy falba, a fogyasztás ugyanis nem akar beindulni.

Szerinte kicsit hasonló cipőben járnak, mint a magyar gazdaság, mindenesetre úgy véli, ha a kínai gazdaság nehezen tudja levetkőzni magáról az exportfüggőséget, akkor a magyar gazdaságtól sem várható ugyanez.

Nagyon kellene a német gazdaság magára találása

Ugyanakkor kulcskérdés Magyarország számára, hogy Németország problémái minél előbb megoldódjanak. Ugyan vannak ciklikus okai a német visszaesésnek, amelyek ha rendeződnek, előbb-utóbb segíthetik a magyar gazdaságot is. Török Zoltán szerint az korábban sem volt várható, hogy 2024 végéig helyreállna a német gazdaság, de a jeleket látva elképzelhető, hogy ez később bekövetkezik.

A ciklikus tényezők egy év múlva vélhetően már támogatni tudják a magyar külkereskedelmet, addigra talán a német gazdaság is magához tér

mondta az elemző, hozzátéve, hogy ezenfelül ott vannak még a strukturális problémák, azok viszont továbbra sem szűnnek meg, ilyenek a magas energiaárak és a munkaerőköltség, vagy az állami beruházások hiánya. Tehát ha meg is történik a fordulat, az nem azt fogja eredményezni, hogy belátható időn belül a német gazdaság visszatér a korábbi termelési színvonalához. A magyar külkereskedelem mindenesetre Török Zoltán szerint a nearshoring jelensége miatt nagyobb eséllyel pöröghet fel Németország irányába. 

Virovácz Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy ha jövőre élénkítésbe kezd a német kormány, azt például az állami beruházások felfutásával kezdi-e. Az ugyanis a magyar gazdaságon nem feltétlen segít, ha mondjuk emiatt 3 százalékra felpörög a gazdasági növekedés, de a járművek iránti kereslet meg alig mozdul.

A tőkebefektetések már Keletről jönnek, de a globális kereslet a lényeg 

Virovácz szerint amit látunk keleti nyitás címén, az nem más, mint hogy ázsiai befektetők érkeznek Magyarországra, akik a nap végén ugyanúgy a nyugat-európai, illetve a globális keresletet próbálják meg kielégíteni, tehát teljesen mindegy, hogy milyen zászló alatt van a befektető, végeredményben ugyanazt a globális értékláncot szolgáljuk ki. A magyar gazdaság számára is ez a lényeg szerinte, ha ugyanis a globális kereslet is megnő az új autók iránt, akkor tudunk ebből profitálni. 

Arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a keleti nyitás az exportfüggőségünket nem tudta mérsékelni, azt mondta, hogy a magyar piac egyszerűen nem tud olyan mennyiségben és minőségben termékeket előállítani, amelyek a nyugat-európai termékekkel szemben versenyképesek lennének. Tehát réspiacot lehet legfeljebb megcélozni, így egy-egy vállalat szintjén lehetnek sikertörténetek, de makrogazdasági szinten ez már nehezebb ügy.

Ezt hozta eddig a keleti nyitás Magyarországnak

Ahogy korábban írtunk róla, egyértelműen sikeresek a keleti nyitás szempontjából a külföldi tőkebefektetések, ott már évek óta a keleti dominancia ismerhető fel. A Magyarországon megtelepült cégek teljesítményében egyértelműen látható: 2010-ben az Eurostat adatai szerint

  • a kínai (és hongkongi),
  • a japán, valamint
  • a dél-koreai vállalatok Magyarországon 1,07 milliárd euró (nagyságrendileg 295 milliárd forint) hozzáadott érték létrehozásában vettek részt. 2021-re a gazdasági hozzájárulásuk már elérte a 4,6 milliárd eurót (akkori árfolyamon több mint 1600 milliárd forint). 

Vagyis 2021-ben ezen három ország cégei adták a vállalati szektor által előállított jövedelem 5,0 százalékát (2010-ben ez az arány még csupán 2,3 százalék volt, és az azóta megtörtént bejelentések alapján [CATL, BYD] vélhetően még tovább nőtt).

Ahogy azt sem szabad elfelejteni, hogy világgazdaság működése hihetetlenül komplex, a termékek több országot érintő termelési láncokon keresztül jutnak el általában a fogyasztókhoz. Tehát a kérdés sokkal inkább az, hogy a magyar vállalatok mennyire tudtak bekapcsolódni ezekbe a láncokba a Keleten rejlő lehetőségeket kihasználva. Az utóbbit a legkönnyebben a Magyarországon jelen lévő német vállalatokon keresztül tudták eddig megvalósítani. 

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.