Túl jó a magyar infláció a forint árfolyama számára

Jó hír érkezett kedden, még régiós összehasonlításban is alig emelkednek a fogyasztói árak belföldön, alacsony a magyar infláció. Sokan értetlenkedhetnek, hogy akkor miért zuhan a forint árfolyama. Elmagyarázzuk, mi történik, indítva azzal az állítással: az egy hete tartott, Donald Trump győzelmét hozó amerikai elnökválasztás óta sokan kapkodják a fejüket a világban, beleértve a pénzügyi piacokat, és kiemelten a jegybankokat – vélhetően a Magyar Nemzeti Bankot (MNB) is.

Manipulálták-e az utolsó pillanatokban is Kamala Harris demokrata párti jelölt győzelmét mutató közvélemény-kutatásokat, vagy nem: annyi biztos, hogy a világban messze nem teljes mértékben árazták be” a volt elnök Trump visszaérkeztét. Most veszett újrahelyezkedés folyik politikában, gazdaságban és a piacokon. Ami a devizákat illeti, a fő fejlemény: a dollár úthengerre ült.

Miért ezzel kezdjük egy inflációról szóló anyagban? Mert normális helyzetben a devizák árfolyamát alapvetően befolyásolják az inflációs adatok és a rájuk adott jegybanki reakciók. A jelen helyzet azonban messze van a normálistól, sőt van, akik szerint a piacokon új összefüggéseket kell megtanulnunk a következő években. 

Ami a rövid távot illeti: a fenti infláció-devizaárfolyam korrelációból annyi maradt, hogy nagyjából már csak egy helyen számít, viszont ott az egész világ számára: az Egyesült Államokban. 

A mindenki életét összekavaró friss összefüggés Trump jegyében: az új elnöktől magasabb amerikai inflációt várnak, ami a korábban feltételezettnél magasabb Federal Reserve kamatokat feltételez. Ez pedig beindította a dollár motorjait gyakorlatilag minden más deviza ellenében. Köztük van a közép-európaiak számára irányadó euró is. Ide visszatérünk, de előbb kanyarodjunk rá fő témánkra: igen jó a magyar infláció.

Magyar infláció: szinte a legalacsonyabb a régióban

Rossz hírnek is felfoghatnánk, hogy a friss adatok szerint októberben 3,2 százalékra nőtt az éves inflációs ráta a szeptemberi 3 százalékról Magyarországon. Még sincs ok a kesergésre, legalább három okból.

• Visszatértünk a hatalmas inflációs sokkot okozó Covid világjárvány előtti évek drágulási ütemére, és bőven az MNB 3 százalék, plusz/mínusz egy százalékpontos célsávján belül vagyunk.
• Európa gazdasága a holtponton van, és az emelkedés az inflációban az elmozdulás jele lehet: bár tudjuk, jóból is megárt a sok, a 0,2 százalékpontos plusz még nem számít soknak, főleg ha gazdasági élénkülés van mögötte.
• A magyar infláció az egyik legalacsonyabb a legnagyobb keleti európai uniós tagok között. Ezt szemlélteti grafikonunk: egy év alatt hatalmas elmozdulás történt, nem igaz?

Mit olvashat ki ebből forintgyengülés közben a jegybank

Már Trump elnök visszaérkezte előtt is általános várakozás volt Európában, hogy a Covid-sokkban meglódult infláció mérséklődése után, a fogyasztás helyreállásával egy újabb emelkedés indulhat meg. Ami előbb-utóbb, itt is, ott is véget vet a világjárvány közben feltornázott jegybanki kamatok csökkentésének.

Egy deviza árfolyamának gyengülését a jegybank az általános összefügés szerint jó eséllyel úgy tudja megfordítani, ha kamatot emel, vagy jelzi, hogy a kamatok a vártnál magasabbak lesznek. Megpróbálhat a piacon devizát is eladni, de 

ezzel próbálkozott a múlt héten Törökország, azonban körülbelül egy napra sikerült csak (500 millió dollár árán) kivonni a lírát a zuhanó devizák csapatából, és aztán a törököket is elnáspángolta a zöldhasú.

Ales Michl jegybankelnök úgy nyilatkozott a múlt hét végén, a bank újabb negyed százalékpontos kamatcsökkentése után, hogy ők már azt vitatják, mikor legyen vége a kamatcsökkentésnek. Ezt jó néven vették a piacok, hétfőn a korona egy ideig ellenállt a többi régiós deviza gyengülésének – majd szépen visszaállt a sorba. (Megjegyzés: a cseh infláció ugyan alacsonyabb a magyarnál, de alig, miközben a CNB inflációs célja egy teljes százalékponttal van az MNB-é alatt, tehát ők már a határ közvetlen közelében járnak.) 

Amit mindebből tanulhattunk – és az MNB döntéshozói számára is lényeges információt jelenthet –, hogy jelenleg a nemzetközi piacokon akkora ellenszelet jelent a dollár berobbanása, hogy más jegybankoknak nincs igazán módja harcolni ellene. Legfeljebb talán jöhetnek pillanatok, amikor megfelelő kommunikációval mérsékelhető a devizákra helyezkedő nyomás. Ami, ugye, azért sem mindegy, mert a gyengébb árfolyam plusz inflációs nyomást gerjeszt, eltekinteni tőle tehát nem tud a jegybank. 

Nem kizárt tehát, hogy az MNB pozícionálni próbálja majd magát, arra utalva, hogy az infláció ugyan messze a célsávban maradt, de vannak aggasztó jelek, mint a forint gyengülése. A régiós jegybankok – akihez csendesebb időkben mérhetnek majd minket a devizapiacokon –, jelen pillanatban így „állnak”.

• Prága: a jegybank kamatot csökkentett, de jelezte, hogy közel a leállás. A korona kedd déli állás szerint 0,1 százalékot gyengült az euróval szemben az elmúlt 10 napban, és törékeny.
• Varsó: Adam Glapinski jegybankelnök szerint a Trump-hatás nem számít, Lengyelországban gyors inflációcsökkenés jöhet jövőre, ami márciustól megnyithatja az utat a kamatcsökkentések előtt. (Ezt erősíti, hogy Donald Tusk miniszterelnök azóta jelezte: az energiaárak befagyasztva maradnak jövőre.) A zloty egynegyed százalékpontot gyengült, és törékeny.
• Budapest: a jegybank már korábban jelezte, hogy hosszabb szünet következhet a kamatcsökkentéséhez, és ehhez hasonló vagy még erősebb üzenet érkezhet az MNB-től, ha értelmét látják szembeszállni a devizákra helyeződő nyomásnak. A régióban általában a legmozdíthatóbb forint  1,1 százalékot gyengült. 
• Bukarest: friss, hétfői fejlemény – a román jegybank 4-ről 4,9 százalékra emelte év végi inflációs előrejelzését, mert nagy aszály volt, és szellős az állami büdzsé. Jelzéseiből és a keddi inflációs adatokból azt olvassák ki az elemzők, hogy ebből legalább egy évig nem lesz kamatcsökkentés. De nem ezért stabil a lej: ez egy más árfolyamrendszer, és egy viszonylag kisforgalmú deviza, sokat nyerni nem lehet rajta spekulációs ügyletekkel.

Kedden újabb nemzetközi pofon érkezett, ezúttal az EKB irányából

Kétségessé teszi, lehet-e befolyásolni a devizaárfolyam-nyomást, hogy kívülről sorban jönnek a pofonok. 

A vártnál is alacsonyabb októberi infláció azért negatív hír, mert sokan azt feltételezik: enyhülhet miatta az MNB drágulás elleni szigora (pedig a dollár rémuralma idején ez aligha valószínű, de majd meglátjuk). Ugyanakkor egyértelműen leginkább annak tudható be az újabb keddi feszültség, ami a globális szintéren, az euró/dollár árfolyamban történt. 

Az euró egyéves mélypontra szakadt, 1,06 közelébe. A háttér: az euró támaszát többek közt az gyengíti, hogy Olli Rehn, az Európai Központi Bank (EKB) döntéshozója azt nyilatkozta a Bloomberg TV-nek: valószínű a decemberi kamatcsökkentés, majd aztán óvatosan még tovább lehet haladni, mivel az eurózóna inflációjának csökkenése rendben halad. 

Az éves infláció ugyan a szeptemberi 1,7-ről októberben 2 százalékra emelkedett, de a trendek az értékelés szerint rendben vannak. Ez pedig a dollár további raliját jelentheti. 

Ami a forintot illeti, természetesen továbbra is figyelik a piacokon, hogyan reagál az MNB a friss inflációs adatokra és esetleg a hétfőn benyújtott 2025-ös költségvetésre (egy hét múlva döntenek a kamatokról), de a szemek most inkább más irányokba szegeződnek. A dollár az úr.