Idénymunka és alkalmi munkavállalás tehernövekedés után: ki szedi le a termést?

A mezőgazdasági idénymunka napi közterhei február 1-jétől 1300 forintról 2200 forintra emelkednek, az alkalmi munkavállalásé pedig 2700 forintról 4400 forintra – hívta fel a figyelmet a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. A hatás széles körű: a termelő üzemek, valamint a friss zöldség-gyümölcs csomagolását végző „posztharveszt” vállalkozások (csomagolóházak) mezőgazdasági idénymunkásokat foglalkoztatnak, míg az élelmiszeripar elsősorban alkalmi munkavállalókat.

A FruitVeB számításai szerint önmagában a közterhek ilyen mértékű növelése

• a mezőgazdasági idénymunka költségeit 5–8,
• az alkalmi munkavállalás költségeit pedig 10–15 százalékkal emeli.

Erre jön rá az, hogy ezenfelül a minimálbér és a garantált bérminimum 7–9 százalékos megemelését le kell követnie az EFO keretében foglalkoztatottak munkabérének is, különben nem kapunk munkaerőt, következésképpen körülbelül 10 százalékkal szükséges emelni a munkásoknak kifizetett nettó bért is. Mindezekkel együtt értelemszerűen nagyon érzékenyen érinti a zöldség-gyümölcs termelést és feldolgozóipart az EFO közterheinek ilyen hirtelen és nagymértékű emelése.

Létkérdés az idénymunka

A FriuitVeB egy gyakorlati példán keresztül vezette le a változást. Az almatermésű és csonthéjas gyümölcsültetvények éves munkaerőigénye korszerűbb ültetvények esetén ültetvénytípusól és a termelés céljától (frisspiaci vagy ipari célú ültetvény) függően 500–2000 munkaóra/hektár, vagyis 60–250 munkanap/hektár. A hektáronkénti költségek tehát 54–225 ezer forinttal növekednek csak az EFO közterheinek emelése miatt. A napi nettó munkabér (napszám) legalább 7-9 százalékkal, azaz 1000–1500 forinttal növekszik naponta, ami egy hektárra vetítve újabb 60–375 ezer forint közötti költségnövekedés. Vagyis a bérköltségek emelkedése 100–600 ezer forint között fog mozogni hektáronként. A termelés összes költsége pedig (megint csak gyümölcsfajtól, ültetvénytípustól függően) egy hektárra vetítve jellemzően 1,5–7 millió forint között alakul. Egy szamócaültetvényben azonban éves szinten már 2–4 ezer óra (250–500 munkanap) a hektáronkénti foglalkoztatás, tehát egy ilyen

és még ennél is egy nagyságrenddel magasabb a hajtatott (fóliás vagy üvegházi) termesztés 10–20 ezer munkaóra/hektár/év élőmunkaigénye, azaz az elszenvedett bérköltség-növekedés mértéke is.

Egy korszerű, magas színvonalon gazdálkodó vállalkozásban ezt nyilván ki fogják gazdálkodni, mert nincs más lehetőség. Értelemszerűen azonban a profit rovására kell ezeket a pluszterheket viselni, amiből egyébként a fejlesztéseket, beruházásokat lehetne végezni.

Kérdés, hogy a többlettermelési költségeket az ágazat át tudja-e hárítani a vevőire, illetve a fogyasztókra. A FruitVeB szerint erre azért nincs egyértelmű válasz, mert a piacot egyáltalán nem érdeklik a zöldség- és gyümölcstermelők termelési költségei. Az ár a kereslethez mért „rövid távú” kínálat alapján képződik: ha a kereslethez mérten bőséges a kínálat, akkor alacsonyak az árak; ha szűkös a kínálat, akkor pedig magasabbak. A zöldség-gyümölcs ágazatban a kereslet jobban kiszámítható, rövid távon hellyel-közel stabil, míg a kínálatot egy szezonban vagy a szezonon belül, illetve európai és hazai szinten is az időjárási tényezők mozgatják a leginkább. Így a termelőtől nagyobbrészt függetlenül kialakuló „valamilyen árakból” kell majd finanszírozniuk a többletköltségeket.

A vándorló munkaerő

A szakmaközi szervezet szerint „120 napos szabály” módosítása még az EFO közteher drasztikus emelésénél is jobban fájhat. Eddig ugyanis egy munkavállaló munkáltatónként tudott 120 napot dolgozni EFO keretében. Most pedig egy munkavállaló összesen tud maximum 120 napot dolgozni ilyen keretek között. Az adott munkavállaló 120 napja nyilván nem az év első felében fog elfogyni, vagyis a gondok jellemzően a második fél évben kezdenek egyre fokozottabban jelentkezni. A kertészeti ágazatban pedig ez pont a zöldségek, de még inkább a gyümölcsök intenzív betakarítási időszaka, továbbá a feldolgozóiparunk számára is a gyártás, működés periódusa.

– vetették fel. A zöldségek és gyümölcsök jó részénél a betakarítás időszaka 1–3 hónap. Ilyen rövid időre állandó munkaerőt felvenni borzalmas plusz adminisztrációs és költségteher. Ráadásul a zöldség-gyümölcs termelésben, valamint a feldolgozóiparban döntően az a munkaerőréteg dolgozik, amelynek körében nagyon nagy a fluktuáció és az elvándorlás. Ilyen viszonyok mellett állandó foglalkoztatásra felvenni munkaerőt óriási kockázat, egyben további költség- és adminisztrációs teher.

Az állandó foglalkoztatás nem megoldás

A FruitVeB szerint ezért volt eddig az ágazat számára kiváló keret az EFO, mert a zöldség-gyümölcs ágazatban felmerülő, erősen szezonális jellegű munkavégzést szinte csak így tudták kezelni, az állandó munkavállalás keretében nem. Így az már csak „másodlagos” kérdés, hogy mennyivel emelkedik a bérteher, ha az adott dolgozót EFO helyett állandó munkaerőként foglalkoztatják.

De ha mégis ez az eset állna fent, egy egyszerű esetben a következő történne: az idénymunka vagy alkalmi munka napi nettó bére (napszám) országrésztől, munkától, ágazattól függően 12–20 ezer forint között alakul. Ha ezek alapján napi nettó 16 ezer forint bérrel számolnak, erre februártól 2200 vagy 4400 forint közterhet fizetnek, amelynek a nettó bérre vetítve 14–28 százalékos a járulékterhe. Összehasonlításképp: az állandó foglalkoztatás esetén a nettó bérre vetített adó- és járulékteher 70 százalék körül alakul, vagyis látszik, milyen mértékű költségemelkedéssel jár az EFO helyett az állandó foglalkoztatás. A FruitVeB egyeztetést és jogszabály-módosításokat kezdeményez, hogy ne lehetetlenüljön el a zöldség-gyümölcs szektor – egyébként is nehéz – munkaerő-ellátása.