Kincsvadászok: mit lehet venni és mit lehet eladni a vidéki nagyvárosokban?

Nagy csodák ritkán bukkannak fel, de előkerülhetnek érdekes tárgyak, amelyek új életre kelhetnek egy másik tulajdonosnál. Mert az lenne a cél, hogy vérátömlesztést kapjon az évek óta csendesen pangó műtárgypiac, hogy a fenntarthatóság, újrahasznosítás a régi bútorokra, műtárgyakra is vonatkozzon. Vidéki városokban működő galériatulajdonosok arról mesélte, hogyan megy az üzlet, kik a vásárlók, és kik az eladók manapság, vannak-e még kincsvadászok. 

A debreceni Orosz Emese gyerekkora óta a régiségek között él – édesapja is ebben a szakmában dolgozott, így a régiségek szerves részét képezték a család életének – írja a haon.hu.  A debreceni régiségbolt tulajdonosa már több mint 15 éve foglalkozik antik tárgyak adásvételével.  Elmondta, az árukészlete főként költözésekből, hagyatékokból származik. 

Azt is megemlítette, hogy az eladók néha irreális árakkal érkeznek. „Sokan az online piactereken látott árak alapján értékelik saját tárgyaikat, viszont ez félrevezető lehet. Van, hogy bejönnek azzal, hogy látták az interneten ugyanezt a tárgyat 70 ezer forintért, de az általában csak egy meghirdetett ár. Az nem jelenti azt, hogy végül annyiért el is kelt a tárgy”– hívta fel a figyelmet Orosz Emese.

Milyen régiségeket keresnek a kincsvadászok?

A vásárlói igények folyamatosan változnak: míg régebben a nagy márkákat, mint a Herendi vagy a Zsolnay porcelánokat keresték, ma már más a helyzet – magyarázta a szakember. A fiatalokat nem érdeklik a régi tárgyak, minimál stílusú lakásokban élnek, bár néha azért megveszek egy-egy érdekes tárgyak. Orosz Emese szerint népszerűek mostanában: 

• az orosz porcelánfigurák, 
• a színes üvegpohár készletek, 
• a rézmozsarak, 
• de a háborús dolgokat mindig keresik. 

Mit lehet eladni Szolnokon? 

Berta Istvánnak Szolnokon van galériája, debreceni kollégájához hasonlóan családi hagyományként folytatta a gyűjtést – nyilatkozta a Szoljon.hu portálnak. A fő profilja a festmény és a műtárgyak, de például bélyegekkel és a szőnyegekkel nem foglalkozik, mert a kereskedők többség szakosodik bizonyos területekre. 

Arról mesélt, hogy a tárgyakat általában behozzák az üzletbe, persze, ő is szokott komplett hagyatékot vásárolni. „De vannak „helyeim”, például bolhapiacok, aukciók – ezeknél inkább az eladás, mintsem vétel a szándék. Ha behoznak ide valamit, akkor megegyezünk egy összegben, és vételi jeggyel megveszem. Ha kimegyek egy hagyatékra, akkor inkább csak mazsolázok. Sok mindent otthagyok, hiszen nem mindenben látok fantáziát” – részletezte. 

Berta István úgy fogalmaz: az üzletmenet kiszámíthatatlan. „Van, hogy három-négy napig nullás, utána meg egy nap alatt eladok két festményt.” Úgy fogalmazott: zömében idősek jönnek a boltba, ötvenes, hatvanak, hetvenes korosztály. Ők jellemzően eladnának – mondja –, hiszen sokszor tele a lakásuk, nincs már hely. Ugyanazt mondta, mint Orosz Emese, a fiatalokat Szolnokon sem érintette meg a dolog, ha néha vesznek valamit, akkor leginkább egy porcelánfigurát ajándékba a szülőknek, vagy a minimalista lakásokba illő alkotásokat. Szolnokon és a megyében is ritkának számít ez a foglalkozás, a műfaj fellegvára egyértelműen Budapest – tette hozzá. 

Ahogy a Világgazdaságnak Katona Szandra, a Tv2 Kincsvadászok című műsorának kereskedője mondta: „Szinte kizárólag azt lehet eladni, ami lakáskész, be kell vinni, és lehet használni. Rohanó világban érünk, senki nem akar hónapokat várni egy restaurálásra, minden azonnal kell. Persze hozzájárul ehhez az is, hogy nagyjából kihalt a restaurátor szakma, a kárpitos nem ért a régi rugózáshoz, illetve a fuvarozás is nagyon drága lett. Az internet világában mindenki megszokta, hogy megrendeli a tárgyat és az két nap múlva ott van.”