Olyan együttműködést indított nemrég a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. (RHK) és az Andra (francia radioaktívhulladék-kezelő társaság), amelynek van előzménye: már 2011 és 2016 között is megosztották a tapasztalataikat. A most elstartolt partnerségben részterületenként egyedi megállapodásokat kötnek.
A megállapodás öt évig lesz érvényes, és lehetővé teszi a két ügynökség számára, hogy a kölcsönös visszajelzések alapján cseréljék ki a radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos
ismereteiket.
A szerteágazó szakterületen belül a két társaság kiemelten a nagyon kis radioaktivitású hulladékra és a kiégett paksi fűtőelemre összpontosít. Az első azért kap nagy figyelmet, mert a szabályozás szempontjából egy nagyon fiatal, 2015 óra létező, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 2009-es ajánlása alapján bevezetett kategóriáról van szó. Ilyen hulladék döntően az atomerőművek üzemidő-hosszabbítása és leszerelése során keletkezik. Az ilyen hulladék ugyanis biztonságosan és véglegesen elhelyezhető földfelszíni tárolóban is, ami jóval olcsóbb megoldás a mostaninál, amikor e hulladék a kis aktivitású hulladékokkal együtt a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóba kerül.
E hulladékokban jellemzően csak 30 évnél rövidebb felezési idejű izotópok vannak, amelyek aktivitása legfeljebb 100-200 év alatt olyan alacsony szintre ér, hogy kikerülhet a sugárvédelmi hatósági felügyelet alól.
Mivel a nagyon kis aktivitású hulladék jelentős részben a Paksi Atomerőműben keletkezik, a majdani tároló telephelyét is érdemes először Paks közelében keresni az RHK azon tavaly februári tájékoztatása szerint, amelyben a kft. hírt adott a kutatás előkészületeiről.
Az RHK akkori várakozásai szerint az új tároló 2035-től üzemelhet.
Létesítésében az RKH tehát már számíthat a francia partnercége tapasztalataira is. Az Andra 2003 óta üzemelteti az ilyen hulladékokat csoportosító, válogató, feldolgozó, ártalmatlanító és tárolóját, a CIRES-t (Le Centre Industriel de Regroupement, d'Entreposage et de Stockage) Morvilliers-ben.
A budapesti francia nagykövetségen aláírt megállapodás másik fókusza a kiégett paksi fűtőelemeket érinti. E fűtőelemeket a hatályos szabályozás szerint – adott idejű pihentetés és átmeneti tárolás után – a Magyarországon kialakítandó végleges tárolóban kell elhelyezni. A tároló helyének kutatása több éve elkezdődött és még további évekig tart is a Mecsekben. Ám miközben egyelőre az sem biztos, hogy megtalálják a nagy radioaktivitású hulladék végső helyének megfelelő hazai helyet és megoldást, az elmúlt években előtérbe került a kiégett fűtőelemek újrahasznosításának, az üzemanyagciklus zárásának lehetősége is. (Persze, a végső tárolás ez esetben sem kerülhető meg.) Paks esetében az újrahasznosítás történhet az üzemanyag gyártójánál, az oroszországi TVEL-nél, de erről még nem született megállapodás. A most indult magyar–francia együttműködés a francia fél tájékoztatása szerint nem az üzemanyagciklus zárására, hanem a hulladék mélygeológiai elhelyezésére összpontosít.
A megállapodás aláírása után a két szervezet és a nagykövetség képviselői, valamint a visegrádi országok (Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország) nukleáris tanácsadói felkeresték a bátaapáti kis és közepes aktivitású hulladéktárolót.
A tároló kristályos kőzetben, 250 méter mélyen, 2012 óta működik. Fogadja a nukleáris termelésből származó üzemi hulladékot, beleértve
Végső hasznos alapterülete 20 ezer köbméter lesz. Ekkor hat nagy méretű, teljes hosszúságú tárolócellából fog állni, amelyeket hat kilométernyi alagút szolgál ki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.