Nem úttörő a Mol a holdinggá darabolással, de előnyök sorát hozhatja az átalakulás – mutatjuk, mely tevékenységek járhatnak legjobban

A Mol Nyrt. megkapta a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) előzetes hozzájárulását ahhoz, hogy leválás útján három új vállalatot hozzon létre. A cél a Mol tavaly novemberi közgyűlési határozata szerint az, hogy az eddigi integrált vállalati működést a már előnyösebbnek ígérkező holding forma váltsa fel.

Nem kerül át minden eszköz és tevékenység a holding leányvállalataihoz

A változáshoz azért van szükség a hivatal hozzájárulására, mert a Mol több olyan engedéllyel is rendelkezik, amelyeket a hivatal ad ki, és amelyek érintettek az induló átalakulásban. Ezek például a villamosenergia-kereskedelmi működési engedély, a kiserőművi összevont engedély, az elektromos töltőberendezések üzemeltetési engedélye és az elektromobilitási szolgáltatói engedély. A szétválás révén  

• a Mol Upstream Zrt.,
• a Mol Downstream Zrt.
• és a Mol Retail Zrt.

jön létre. Egyedüli részvényesük a Mol lesz. Jogutódként megkapják a Mol Nyrt. szétválási tervében rögzített vagyonelemeit, míg a vagyon leválásban nem érintett része a Molban mint jogelőd fennmaradó társaságban marad. A Mol közgyűlése 2026. március 31-ét határozta meg a leválás napjaként. Ez a nap az átalakulás időpontja. 

Ekkortól a leválással hozzájuk kerülő vagyonrészek általános jogutódainak minősülnek.

A Mol Nyrt.-ben mint szétváló, de fennmaradó jogelődben a leválásban nem érintett vagyonelemek mellett ott maradnak a leválásban szintén nem érintett munkavállalók, jogok és kötelezettségek, társasági részesedések, engedélyek, ingatlanok, értékpapírok és ingó dolgok, továbbá minden más, amit nem határoztak meg leváló vagyonrészként.

A feldolgozás és finomítás (downstream) üzletághoz tartozó engedélyeket, közöttük a villamosenergia-kereskedelmi engedélyt is a Mol Downstream Zrt. fogja megszerezni.

Előnyök sorát ígéri az átalakulás

Egy vállalati működés központi irányítása bizonyos vállalati méret, illetve tevékenységi komplexitás felett már inkább hátrány, mint előny. Romlik az átláthatóság, az egyes üzletágak kevésbé élvezhetik a sikeres tevékenységük hasznát. Ugyanakkor a külső megítélésüket – például, ha hitelre van szükségük, vagy mérlegre kerül a fenntartható működésük – ronthatja, ha csak a nagyvállalat egészének egy részeként kerülnek mérlegre.

Áprilistól jobban járhat a Mol jelenlegi termelő, finomító és feldolgozó, valamint kiskereskedelmi tevékenysége közül az, amelyik jobban szerepel, továbbá leányvállalatként működve már egy másik leánycég vesztesége nem húzza vissza. Maga a holdingszintű kockázat is jobban elosztható a leánycégek között.

Lehetőség nyílik az adóoptimalizálására is úgy, hogy az eltérő adózású tevékenységeket más-más adózású szervezetbe terelik, így kisebb lehet a holding szintjén kifizetendő adó teljes nagysága. 

Ezzel szemben egy integrált vállalat esetében a hitelező az egész társaság hitelképességét vizsgálja, a kapott eredmény pedig ronthatja a meghitelezendő fejlesztés hitelhez jutási lehetőségét.

Minden más lépés szempontjából is jobban lehet manőverezni, egy külön leányvállalatban működő tevékenységgel kapcsolatban. Könnyebben – mert más tevékenységektől függetlenül és átláthatóbb gazdasági működés mellett – lehet dönteni például

• a beruházásokról,
• területekről való kivonulásról,
• egyszerűbb a külső befektető bevonása
• vagy magának a teljes tevékenységnek az eladása is.  

Egy holdingon belül a források könnyebben átcsoportosíthatók, és optimalizálhatók belső hitelezéssel. Ez akár csökkentheti is a külső finanszírozási igényt.

Kikövezett utat választott a Mol

A Mol is számíthat az említett (és további) előnyök kiélvezésére, korábbi közlései szerint ugyanis hasonló profilú külföldi nagyvállalatok (Shell, Total Energies, BP) kedvező példája alapján döntött a holdinggá alakulásról. Az átalakulás kapcsán nem merül fel az eszközök esetleges eladásának lehetősége, a társaság ezt már októberben leszögezte a Világgazdaság érdeklődésére. Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője a Világgazdaság megkeresésére akkor azt mondta, hogy a holdingstruktúra elsősorban a feltörekvő piacokon jellemző, olyan gazdaságokban, amelyekben nehéz tőkéhez jutni, a vállalatok tőkeköltsége magas, és a holding létrehozása megkönnyíti a forrásokhoz jutást. A Molnál azonban szerinte ilyen körülmény nem áll fenn.