Iráni konfliktus: alig van szabad kapacitása, de így is növeli a termelést az olajkartell – Putyin örülhet, az oroszok malmára hajtják a vizet
A tervezettél nagyobb olajtermelés 206 ezer hordóval történő növeléséről állapodtak meg az olajkartell tagjai, miután az Irán elleni amerikai–izraeli támadás és Teherán válaszlépései szállítási zavarokhoz vezettek a Közel-Keleten.
A szakértők szerint a csoportnak kevés szabad kapacitása van a kínálat bővítésére, kivéve vezetőjét, Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket, amelyek szintén nehézségekbe ütköznek az olajexport terén, amíg az öbölbeli hajózás vissza nem tér a normális kerékvágásba – írja a Reuters.
Emlékezetes, hogy Rijád már az elmúlt hetekben növelte olajtermelését és -exportját, felkészülve az Irán elleni amerikai csapásokra.
Szombaton leálltak az olaj-, gáz- és egyéb szállítmányok a Közel-Keletről a Hormuzi-szoroson keresztül, miután a hajótulajdonosok figyelmeztetést kaptak Irántól, hogy a területet lezárták a hajózás elől.
Az olaj ára pénteken hordónként 73 dollárra ugrott, július óta ez a legmagasabb szint. A Brent típusú nyersolaj hordónkénti ára 1,73 dollárral, azaz 2,45 százalékkal 72,48 dollárra emelkedett zárásra. Az amerikai West Texas Intermediate (WTI) jegyzése 1,81 dolláros, 2,78 százalékos pluszban, 67,02 dolláron fejezte be a kereskedést.
A Hormuzi-szoros a világ legfontosabb olajszállítási útvonala, a globális olajtranzit több mint 20 százaléka áthalad itt.
A közel-keleti vezetők figyelmeztették Washingtont, hogy egy Irán elleni háború az olajárak hordónkénti 100 dollár fölé emelkedéséhez vezethet – mondta Helima Croft, az RBC veterán OPEC-elemzője. A Barclays elemzői szintén azt mondták, hogy az árak akár 100 dollárig is emelkedhetnek. Croft szerint az OPEC+ termelésének bármilyen jelentős növekedéséből adódó piaci hatás korlátozott lesz a Szaúd-Arábián kívüli tényleges termelési kapacitások hiánya miatt.
Hétfőn szabadulhat el igazán a pokol Irán miatt: rettegnek a kereskedők, a „megtorlás mértéke nagyobb, mint amire számítottunk”
Hétfőn újraindul a kereskedés, a piacok az iráni konfliktus hatásait árazzák. Az átrendeződés előjelei már most mutatkoznak, a szakértők az olajár meglódulását várják, nőhet az arany, a svájci frank és bizonyos államkötvények iránti kereslet. A befektetők a biztonságra mennek majd, mint minden konfliktus idején.
A vasárnapi találkozón mindössze nyolc OPEC +-tagállam – Szaúd-Arábia, Oroszország, az Egyesült Arab Emírségek, Kazahsztán, Kuvait, Irak, Algéria és Omán – vett részt. Az OPEC + a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét (OPEC) és szövetségeseit, például Oroszországot tömöríti, de az elmúlt években a termelési változtatások nagy részét a nyolc tag hajtotta végre, 2025 áprilisa és decembere között napi 2,9 millió hordóval emelte a termelési kvótákat, ami a globális kereslet nagyjából 3 százaléka.
Olaj: az oroszoknak jöhet jól a konfliktus
Az orosz miniszterelnök-helyettes a március 1-jei ülés előtt már utalt arra, hogy Oroszország kész lehet növelni kitermelését és exportját, ha az aktuális árszint ezt indokolttá teszi. Alekszandr Novak február 25-én Moszkvában újságírói kérdésre válaszolva elmondta: Oroszországnak előnyös lehet az olajtermelés és az export növelése a jelenlegi árkörnyezetben. Hangsúlyozta, hogy az ország nemcsak a belföldi piac és a finomítók ellátására termel, hanem exportra is,
ami többletbevételt biztosít a költségvetésnek, és támogatja az ágazat, illetve a vállalatok fejlődését.
Novak akkor jelezte: a március 1-jére összehívott OPEC+-ülésen tárgyalnak az áprilisi tervekről, de „nem akar az események elé menni”. A termelési kvóták módosítása kulcskérdés, mivel az olajárak alakulása jelentős hatással van az orosz költségvetés bevételeire, különösen a szankciók és az árplafonok miatt átalakult exportstruktúra mellett.
Az OPEC+ összesített kitermelése decemberben és januárban egyaránt napi 600–800 ezer hordóval maradt el a megállapodásban rögzített szinttől. Oroszország például mintegy napi 300 ezer hordóval termelt a számára engedélyezett mennyiség alatt.
Emellett több országnak az év első felében kompenzálnia kell a korábbi túllépéseket, vagyis a megengedettnél alacsonyabb termelést kell vállalnia.
Orosz szempontból a termelés bővítése rövid távon növelheti a költségvetési mozgásteret, különösen, ha az árak a geopolitikai feszültségek miatt magasan maradnak. Ugyanakkor a globális kereslet alakulása, a kínai gazdaság teljesítménye, valamint az amerikai palaolaj-termelés is befolyásolja a döntések hatását.
Hogyan reagálhat Irán, és ez miként érintheti az olajpiacot?
A Barron’s cikke szerint
az olaj szempontjából Irán válaszlépése akár fontosabb is lehet, mint maga a csapás.
Már a Hormuzi-szoros hajózási útvonalát érintő korlátozott fenyegetések is emelhetik az árakat azáltal, hogy növelik a tankerek biztosítási költségeit és lassítják a szállításokat, ami tényleges termeléskiesés nélkül is szűkíti a kínálatot.
Irán eddig soha nem zárta le teljesen a szorost, és ez jelentős önkárosítással járna: Kína – amely az iráni export több mint 80 százalékát vásárolja, valamint jelentős mennyiséget importál Szaúd-Arábiából és más öböl menti országokból – szintén érintett lenne.
Ugyanakkor Irán többször zaklatott, fenyegetett vagy lefoglalt hajókat a térségben, legagresszívebben 2019-ben, amikor feltartóztatta a brit zászló alatt hajózó Stena Impero tankert, és több más hajót is megtámadt.
Egy másik kockázati csatorna Irán regionális szövetségesein keresztül vezet. A jemeni húszik 2023 óta bizonyítják, hogy képesek érdemben megzavarni a vörös-tengeri hajózást, amely a globális kereskedelem mintegy 12 százalékát bonyolítja le. A csoport korábban megtorlást helyezett kilátásba az Egyesült Államokkal szemben.
Mit jelentene mindez az olajárakra?
A Wall Street forgatókönyv-elemzései nagyjából három lehetséges kimenetel köré csoportosulnak. Az alapforgatókönyv korlátozott csapással számol, amely nem érinti a szállítást és az exportot. Ebben az esetben az olajárak valószínűleg rövid időre megugranának, majd stabilizálódnának, ahogy a geopolitikai prémium leépül.
Tartósabb áremelkedéshez az iráni export tartós kiesésére vagy a konfliktus regionális infrastruktúrára való átterjedésére lenne szükség. A Goldman Sachs becslése szerint napi egymillió hordó iráni export egyéves kiesése körülbelül nyolc dollárral emelné a hordónkénti árat.
A legnagyobb kockázat a Hormuzi-szoros zavara. Egy szélsőséges forgatókönyv esetén az OPEC+ rendelkezik némi tartalékkapacitással a kiesések ellensúlyozására: a Saudi Aramco gyorsan mozgósítható tartaléka a gyakorlatban napi 2-3 millió hordó lehet.
A Rystad Energy szerint egy szélesebb konfliktus esetén az árak 10–15 dollárral is emelkedhetnek hordónként, míg a Tortoise Capital elemzői a Hormuz-forgatókönyvben 100 dollár feletti olajárat sem zárnak ki.
