Ezt is megértük: 2016 óta nem történt ilyen a magyar gazdaságban, de Varga Mihály nagyon nem lehet nyugodt
Habár árnyékként vetülnek a közel-keleti események a hazai inflációs folyamatokra, ebből az év elején még semmi nem érződött a fogyasztói árakban. A Központi Statisztikai Hivatal kedden teszi közzé a februári adatokat, a Világgazdaság ez alkalomból készített elemzői konszenzusa szerint a fogyasztói árak az előző év azonos időszakához képest 1,6 százalékkal, havi alapon pedig 0,3 százalékkal emelkedhettek. Ilyen alacsony éves dinamikára utoljára 2016 októberében, közel tíz éve volt példa Magyarországon, pedig már a januári 2,1 százalékos infláció is sokéves mélypontnak felelt meg.
Ezt is megértük: 2016 óta nem történt ilyen a magyar gazdaságban, de Varga Mihály nagyon nem lehet nyugodt
„Mivel még nyoma sincsen az inflációban a közel-keleti háború okozta energiaársokknak, meglehetősen pozitív képet látunk majd. Az ING Bank várakozása szerint a februári éves bázisú infláció 1,5 százalékra süllyedhetett” – mondta a Világgazdaságnak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője, aki szerint ez még mindig a magas bázis következménye, ugyanakkor a havi átárazás is alacsony maradhatott. A csupán 0,2 százalékos hó per hó infláció, hasonlóan a januárihoz, rendkívül alacsonynak számít az év első hónapjaiban. Emögött a globális élelmiszerár-változás húzódik, amely továbbra is kedvezően befolyásolja a hazai árfolyamatokat, és még a szezonális átárazások is a szokottnál csekélyebbek lehettek ebben a termékkörben.
A kilátások azonban az elemző szerint borúsak.
„A közel-keleti háború kitörése óta másról sem beszélgetünk, csak az inflációs kilátásokról, pontosabban azok változásáról. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy ezek a diskurzusok bizony inkább aggodalmat keltőek”
– mondta az ING Bank vezető elemzője.
Az iráni háború kitörése után a feje tetejére állt az energiapiac, az európai piacon mérvadó Brent ára március 2-án, a hétfő tőzsdenyitást követően azonnal 80 dollár fölé ugrott, és ahelyett, hogy korrigált volna, egy héttel később, március 9-én hétfő reggel már 110 dollár fölött is járt az árfolyam, miközben a forint 400-as eurószintet karcolta. Ez a legrosszabb forgatókönyv, ugyanakkor nem teljesen váratlan. A Hormuzi-szoros lezárása előtt a piac eleve 100 dollár fölötti olajárral számolt, miután a szűk, 40 kilométeres tengeri kijáraton halad át a világ olajkereskedelmének harmada, az így elzáruló olaj pedig óriási kiesést okoz a világpiacon, ami felfelé hatja az árakat.
Árokszállási Zoltán, az MBH Bank Elemzési Centrumának vezetője is úgy látja, a februári inflációs szám fontossága eltörpül az aktuális energiapiaci pánikhelyzet mellett. A közel-keleti háborús helyzet a hét végén ismét sokat romlott. Bár a világpiaci szereplők számára a tartósan és jelentősen dráguló energiaárak nagyon kedvezőtlenek, a folytatódó közel-keleti harcok és az ennek következtében
fokozódó károk és bizonytalanság miatt nő az esélye, hogy nem fognak gyorsan csökkenni az energiaárak, és valamilyen mértékű negatív hatás mindenképpen jelentkezni fog.
Ezzel együtt Virovácz Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy az energiaársokk nélkül is a februári adat biztosította volna az idei év mélypontját. Vagyis a kérdés nem az volt, hogy visszakapaszkodik-e az infláció, mert a bázis márciustól már nem segíti az év per év indexeket.
„Viszont az új kérdés, amit fel kell tennünk, hogy milyen meredek lesz az infláció gyorsulása” – taglalta. Az ING Bank energiapiaci és geopolitikai szakértői egyelőre visszafogott alapforgatókönyvvel számolnak, amely szerint nagyjából egy hónap múlva már visszarendeződnek a piacok. Bár azt is megjegyezte, hogy a hétfői újabb energiaár- és árfolyamsokk érdemi felfelé mutató kockázatot jelent a magyar inflációs pályára, ha nem csak átmeneti megugrásról van szó.
Az év elején még alig volt inflációs nyomás a magyar gazdaságban
- Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint abból a szempontból mindenképpen optimisták lehetünk, hogy az inflációs környezet alacsony, februárban még nem volt olyan tényező, amely az infláció feltámadását indokolta volna: a forint viszonylag erős volt – az euróval szemben 6,1, a dollárral szemben 17,4 százalékkal volt erősebb februárban az egy évvel korábbinál. Ez persze egy ilyen kis, nyitott gazdaságban akár deflációhoz is vezethetne, de a forint erősödése nem jelenik meg olyan gyorsan és nagymértékben az árakban, mint a gyengülése szokott, az árak lefelé merevek. Vannak azonban további tényezők is, amelyek visszafogják az inflációt: az importált infláció alacsony, azaz az eurózóna pénzromlása tartósan a 2 százalékos jegybanki cél körül alakul. Szintén az infláció ellen hat a világpiaci élelmiszerárak alacsony szintje, és az élelmiszerek viszonylag széles körére vonatkozó árrésstop is gátat szab a drágulásnak. Az infláció élénkülése mellett talán csak a viszonylag magas (de mérséklődő) inflációs várakozások és az emelkedő bérköltségek szólnak – de igazából egyiknek sem kellene jelentős inflációs hatással járnia.
- Nyeste Orsolya, az Erste Bank vezető elemzője arra mutatott rá, hogy nem nagyon volt erős felfelé árazás februárban. Az élelmiszerek árait nyomottan tarthatta a tej- és tejtermékek árának esése, ami ellensúlyozta más termékek esetleges drágulását. A járműüzemanyag-árak valamelyest nőttek, míg a ruházati cikkeknél a szezonhatás csökkenő havi árindexet hozott.Összességében a mérsékelt (0,2-0,3 százalék) havi index és az említett rendkívül kedvező bázishatás tavalyról további jelentős lassulást sugall az éves rátában a januári szintén igen alacsony, 2,1 százalékról.
- Molnár Dániel, az MGFÜ Elemzési Osztályának makrogazdasági elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy januárban az élelmiszerek esetében mérsékelt átárazás volt megfigyelhető. Várakozásaik szerint februárban sem történt fordulat, az erősebb forintárfolyam és az árrésstopok továbbra is fékezhetik az áremelkedést. Lassítja továbbá a havi inflációt februárban a ruházkodási cikkek szokásos szezonális árcsökkenése, a tartós fogyasztási cikkek esetében ugyanakkor a január a szokásosnál erősebb havi árnövekedést hozott, amely mögött a chipek árának alakulása húzódott meg az elektronikai termékekben. A szolgáltatások árai pozitív meglepetést hoztak januárban, 2019 óta a legalacsonyabb volt a havi átárazás, a februári adat is hasonló képet mutat majd.
Március után emelkedhet az infláció
A februári adattal viszont – egy ideig legalább – búcsút intünk az extrém alacsony infláció korszakának. Regős szerint ha nem is jelentősen, de a márciusi és az áprilisi infláció némileg magasabb lehet, ugyanis az árrésstopok bevezetése miatti alacsonyabb árszínvonal fokozatosan a bázisba kerül. Emellett
- a választásokhoz kapcsolódó fiskális impulzus hatása,
- az árrésstopok esetleges kivezetése vagy éppen
- a választások után felálló új vagy régi-új kormány fiskális politikája mind-mind hatással lehet az inflációra.
Továbbá felsorakozott az elmúlt hét közel-keleti eseménysorozata: a forint érdemben gyengült, az olaj- és gázárak pedig jelentősen emelkedtek. Amit viszont még nem tudunk, hogy ezek a változások mennyire lesznek tartósak, és hogy hol fog stabilizálódni a piac – ha egyáltalán stabilizálódik.
Molnár Dániel úgy véli, hogy az első fél év során a 3 százalékos jegybanki cél körüli áremelkedést láthatunk majd, és csak a második fél évben emelkedhet a toleranciasáv felső szélének közelébe a pénzromlás üteme. Éves átlagban idén 3,2 százalékot tehet ki az infláció, s ez az átlagos szint jövőre is fennmaradhat, amikor viszont az év elejét magasabb, a második felét pedig cél körüli áremelkedés jellemezheti. Fontos ugyanakkor, hogy az üzemanyag- és energiaárak alakulása jelentős kockázatot rejt a közel-keleti események nyomán, előrejelzésünk során azzal számoltunk, hogy a jelenleg látható megugrás csak átmeneti jelenség.
Nyeste Orsolya hozzátette, ami a kilátásokat illeti, az iráni háború egyértelműen növeli a felfelé mutató inflációs kockázatokat mind az energiaárak emelkedése, mint a forintgyengülés oldaláról. Ennek megfelelően a háború elhúzódásától függően válhat szükségessé a mostani 3,2 százalékos éves átlagos inflációs előrejelzésük korrekciója felfelé.
Szinte biztosan betett az MNB kamatcsökkentésének az iráni háború
Virovácz Péter arra is rámutatott, hogy ha most nem kellene az energiahordozók árának drasztikus megugrásáról beszélnünk, akkor azt mondhatnánk, hogy a várakozásainknak megfelelő februári adat szinte betonbiztossá tenné az MNB márciusi kamatvágását.
De mintha Varga Mihály tudta volna, hogy mi következik, és ha így van, akkor feltétlenül el kell tőle kérni a jósgömbje gyártójának elérhetőségét
– fogalmazott az elemző, aki egyelőre továbbra is kamatvágással számol márciusban, de jelentősen megnőtt a kamat tartásának valószínűsége is. „Viszont látva a hétfő reggeli piaci folyamatokat, egyre inkább sodródunk egy tartósan magasabb energiaár-szcenárió felé, és a piac az EKB esetében már kamatemelést áraz. Ha ez a helyzet fennmarad a következő egy-két hétben, nehezen elképzelhető az MNB kamatvágása” – tette hozzá.
Árokszállási arra mutatott rá, hogy
hétfő reggelre már kamatemelési várakozások is megjelentek idehaza. De mivel nagyon gyorsan változik a piaci helyzet, nehéz megítélni, hogy mennyire tekinthetők tartósnak az aktuális (némi pánikhangulatot is tükröző) piaci árazások.
Két hete azok az instrumentumok, amelyek a piaci szereplők kamatvárakozásait tükrözték, még bőven 6 százalék alatti alapkamatot áraztak idén év végére, ez azonban hétfő délelőttre 6,5-7 százalék közé emelkedett.
Az alapforgatókönyvük szerint, amelyet az iráni konfliktus kirobbanása előtt véglegesítettek, az idei az éves átlagos inflációs rátára 2,9 százalékos előrejelzést tettek. Az iráni háború miatt azonban ebben jelentős kockázatokat látnak felfelé. Száz dollár feletti nyersolaj és annál is jobban dráguló gázolaj, valamint 395-400 körüli euróárfolyam tartós fennmaradása mellett önmagában az üzemanyagok áremelkedése az inflációt 1,5-2,0 százalékkal emelheti meg, amihez még hozzá kell adni az energiaárak termelési költségeket emelő hatását, illetve az árfolyamgyengülés mindenféle importterméket drágító hatását.
