Németország az intő jel: százezer munkahely megszűnését és gyárbezárásokat hozhat, ha Magyarország leválik az olcsó orosz olajról és gázról a Tisza Párt tervei szerint
Minden hónapban 10 ezer munkahely szűnik meg Németországban, ahol csak tavaly 124 ezer embert kellett kirúgniuk az iparvállalatoknak a kedvezőtlen gazdasági feltételek miatt. A gazdaság gerincét adó ipar azonban nem csak a németeknél van bajban, hanem szerte Európában. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt négy évben nagyságrendileg egymillió munkahely szűnhetett meg a kontinensen, és olyan iparágak, mint a vegyipar vagy az acélipar, mentek tönkre. Ami talán nem történik meg, ha nem mond le az unió vezetése az orosz olajról és gázról.
Németország az intő jel: százezer munkahely megszűnését és gyárbezárásokat hozhat, ha Magyarország leválik az olcsó orosz olajról és gázról a Tisza Párt terve szerint
Az iparosodott gazdaságok szenvedésének oka egyértelműen a megdráguló termelés, hiába voltak figyelmeztető jelek már korábban is, hogy az erőltetett zöldpolitikáért órirási árat fog fizetni az EU, a Von Der Leyen vezette Európai Bizottság minderre fittyet hányva az orosz–ukrán háború kitörése után úgy döntött, hogy kizárja az unió területéről az orosz enerigahordozókat.
Az addig jól működő német modell, amely az olcsó orosz energiára és a modern technológiára épült, egy csapásra vesztette el érvényességét.
Míg 2020 előtt a német nagykereskedelmi áramár átlagosan 40 euró körül alakult megawattóránként, 2022-ben már 235 euró volt, ez ugyan korrigált, de még 2025-ben is meghaladta a 120 eurót, azaz háromszoros energiár-növekedés történt pár év alatt. Mindez persze nem független attól, hogy Európában felrobbant a földgáz ára, a 2022-es szankciós politika hatására ugyanis a vezetékes földgáz helyzett a drágább LNG-t választotta a kontinens.
Érdemes összehasonlítani, hogy Amerikában a villamos áram ára 60–80 euró, Kínában pedig 50–70 euró között mozog, a gáz ára pedig harmada a két országban a holland tőzsdei árhoz képest. A német gazdaság mostani hanyatlásában is ennek lenyomatát látjuk, két év recesszió után, tavaly is alig 0,2 százalékos GDP-növekedésre volt képes, ami a 2. világháború óta eltelt időszak egyik legrosszabb teljesítménye. A német gazdaságról azonban nem árt tudni, hogy ugyanúgy exportra termelő gazdaság, mint a magyar, így elemi érdeke lenne, hogy versenyképesen és olcsón tudjon termelni, és egyre több országba exportáljon. Ehhez képest a helyzet ma úgy fest, a német ipar remekei folyamatosan szorulnak ki különböző piacokról, főleg Távol-Keleten:
- a Mercedes eladásai 2025-ben 19 százalékkal csökkentek Kínában,
- a BMW kivitele 13 százalékkal,
- míg a Volkswagené 10 százalékkal esett vissza egy év alatt, szám szerint utóbbi 230 ezer autóval kevesebbet tudott értékesíteni.
A látványos visszaesésben a drága termelés mellett a kínaiak által gerjesztett, fokozódó piaci verseny is szerepet játszik, ami a prémiumgyártók üzleti eredményeiben is megmutatkozik. A Mercedes-Benz 2025-ös nettó nyeresége közel felére, 5,3 milliárd euróra esett vissza az előző évi 10,4 milliárdról, ami 49 százalékos csökkenés; a Volkswagen még ennél is nagyobb kárt szenvedett el, a wolsburgi székhelyű vállalat üzemi nyeresége 54 százalékkal, 8,9 milliárd euróra csökkent; egyedül a BMW tarotta magát a legjobban, amelynek nettó profitja „csak” 3 százalékkal esett vissza.
Az meg csak hab a tortán, hogy éppen az a Kína veszi meg az olcsó orosz energiát, amely eleve versenyképesebben termel, mint az európai cégek, hogy aztán itt Európában eladja a saját termékeit.
Végső soron ezt látjuk akkor, amikor egy ugyanolyan felszereltségű kínai jármű, mint egy német, 2-3 millió forinttal olcsóbb. Mivel a fogyasztók kifejezetten árérzékenyek itt Európában, nem csoda, hogy inkább a kínait választják, tehát végül az európai vállalatok nemcsak a távol-keleti, hanem a saját piacukról is kiszorulnak. Ugyanakkor nemcsak a német járműipar és a fejletlenebb régiók vannak bajban, hanem azok is, amelyek gazdaságilag erősebbek.
Bajorország, amely egykor a német mérnöki és ipari erő ragyogó példája volt, példátlan pusztítással néz szembe. Az IG Metall szakszervezet a tartományban mintegy 30 ezer munkahely elvesztését prognosztizálja a fém- és villamosiparban
– írta Die Zeit még februárban, miután a szakszervezet 547 bajor vállalat körében végzett felmérést, amely azt mutatja, hogy az autóipart és beszállítóit különösen súlyosan érinti a válság. Az IG Metall szakszervezet szerint az ágazatban működő vállalatok mintegy 54 százaléka tervez a létszámleépítést. Olyan nagy nevek, mint a ZF és a Bosch is érintettek, de az igazi dráma a számtalan közepes méretű beszállító körében bontakozik ki. Ezek a vállalatok, amelyek generációk óta a bajor gazdaság gerincét alkotják, ma a túlélésért küzdenek.
Magyarország szemben a szankciós politikával, ezért is jönnek ide a németek
Bár Magyarországot sem kímélte az elmúlt pár év, feltűnő, hogy idehaza sokkal inkább gyárépítésekről és beruházásokról szóltak a hírek, annak ellenére is, hogy éppen a német lokomotív gondjai miatt a gyenge megrendelésállomány következtében jelentős kapacitásfelesleg alakult ki.
Hogy Magyarország mégis megúszta nagyobb sokk nélkül, az annak köszönhető, hogy végig kitartott azon álláspontja mellett, hogy a versenyképesség alapja a megfizethető árú energia, amely nélkül nem lehet ma a világpiacon versenyképesen termelni. Ezért ment szembe a kormány, és vállalt számtalan konfliktust a brüsszeli törekvésekkel, amelyek állandóan az orosz energiahordozók teljes kitiltását akarják elérni.
Jelenleg ez a cél 2027-ről szól, tehát a következő kormánynak erről is döntenie kell majd. Az intő jel azonban ezúttal is Németország, amelyet jól láthatóan az elmúlt években sokkal inkább az ideológia vezérelt, mintsem a gazdasági racionalitás. Talán ez is magyarázza, hogy miért nézett félre, amikor 2022 szeptemberében az Északi Áramlatot felrobbantották az ukránok.
Magyarországon is pont ez a veszély fenyeget, egy esetleges kormányváltás után az orosz energiahordozókról való leválással nagyságrendileg akár százezer munkahely is megszűnhet, és bizonytalanná válhat több ágazat jövője.
A megdráguló termelés hatására a német vállalatok az elmúlt években úgy döntöttek, hogy Magyarországra hozzák a termelésüket. Ilyen volt a Mercedes vagy a BMW, míg előbbi a teljes A osztályt hozza át a kecskeméti gyárába, addig a stuttgarti vállalat minden reménye jelenleg a Debrecenben készülő iX3-ban van. A munkaerőköltség mellett legalább annyit nyom a latba a számukra, hogy mennyibe kerül a gyártás energiaköltsége.
Aki pedig azt gondolná, hogy nincsen Németországban harc ezekért a munkahelyekért, nagyot téved. A ZF tavaly jelentette be, hogy 15 ezer munkahelyet tervez megszüntetni a hazájában, aminek egyik vesztese Saarbrücken lehetett volna, ahonnan Egerbe helyezték volna át a termelést. Az ügy akkora vihart kavart, hogy a város polgármestere összefogásra biztatta az érdekképviseleteket, hogy megakadályozzák a leépítéseket és a termelés áthelyezését Magyarországra.
A Tisza Párt le akar válni az olcsó orosz olajról és gázról
Magyarország a Barátság kőolajvezeték január végi leállása óta élénk vita kezd kibontakozni a hazai nyilvánosságban arról, hogy megéri-e az orosz olaj, a kockázat és az azzal járó minden konfliktus az unióban, vagy érdemes lenne átállni az Európában használt Brent típusú olajra. Nem meglepő módon a kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy nem szabad az orosz olajat kizárni az energiahordozók közül, mivel az jelentős drágulást hozna a hazai üzemanyagárakban, ami akár 1000 forintos benzinárakat is eredményezhetne.
Ezzel szemben a Tisza Párt véleménye messze nem ilyen egyértelmű: ugyan mindig a diverzifikációt hangsúlyozzák, de a sorok között olvasva az látszódik, hogy nem tartanák ördögtől valónak az orosz energiahordozók kivezetését. Ezt a feltételezést erősíti Kapitány István, a Tisza gazdasági miniszterjelöltjének korábbi Facebook-posztja, amelyben a szokásos kliséken túl a cseheket hozta fel pozitív példaként, akik annak ellenére, hogy áttértek a Brentre, mégis olcsóbban tankolnak. De Tarr Zoltán, a Tisza Párt második embere is a Politicónak félreérthetetlenül arról beszélt, hogy a Molt azért akarják átalakítani, hogy leváljanak az orosz enerigahordozókról, mindezt egy olajválság kellős közepén.
Érdemes feltenni a kérdést a Tisza politikusai felé, hogy ki fog felelősséget vállalni azért, ha Magyarországon később több tízezer vagy százezer ember veszíti el az állását csak azért, mert megfelelőségi kényszerükben úgy döntenek, hogy nem kell az orosz energia.
Az igazság az, hogy a Tisza Párt minden igyekezete ellenére ma Magyarországon olcsóbb a benzin és a gázolaj is, mint Csehországban és Lengyelországban, nem beszélve Németországról. Utóbbiban már 200 forinttal drágább mindkét üzemanyagtípus, mint hazánkban.
