Az újságírás Oscarjának számító Pulitzer-díjat nyert a napokban Sheri Fink New Orléans-i riportja. A „The Deadly Choices at Memorial” című cikk a louisianai város egyik kórházának (Memorial Medical Center) tragikus történéseit (legalább négy páciens „kéretlen eutanáziáját”) dolgozza fel a Katrina hurrikán idején. A megtiszteltetés unikumnak számít, soha ezelőtt nem volt ugyanis arra példa, hogy egy, elsőként az interneten megjelentetett anyag Pulitzerben részesüljön.
A 2009 augusztusában publikált, a tényfeltáró újságírás mintapéldájának tartott írás ugyanakkor több ennél – olvasható a német Der Spiegel magazin online kiadásának összefoglalójában. Élő példa ugyanis arra, hogy igenis lehet társadalmi kérdéseket a lehető legalaposabban, maximális szakmai elfogulatlansággal megközelíteni és feldolgozni. Ehhez persze kell egy olyan publikációs felület, amely biztosítani képes az efféle munkához szükséges támogatást, időt, és legfőképp pénzt.
A felület az időközben a minőségi újságírás szimbólumává vált ProPublica. A két éve a tényfeltáró zsurnalizmus és ezen keresztül az újságírás közügyek feletti kontrollfunkciója erősítésének céljával, az 1,3 milliárd dollár felett rendelkező Sandler Foundation, illetve magánszemélyek által gründolt projekt tiszta nonprofit alapon működik, hirdetéseket nem jelentet meg, és cikkeit kizárólag a világhálón publikálja (igaz, a szigorú szabályok betartásával anyagaikat printlapok is átvehetik).
A ProPublica 28 újságíróval indult – hogy az ötlet mennyire népszerű volt már a kezdetekben is újságírói berkekben, jelzi, hogy nem kevesebb, mint 850-en jelentkeztek a meghirdetett állásokra. A státuszok száma időközben 40-re emelkedett, ám még ez is icipici szám a jelentősebb szerkesztőségek több százas, vagy akár ezres nagyságrendű újságírói stábjához képest. A szerveződés éves büdzséje jelenleg mintegy 10 millió dollár, nagyjából 2 milliárd forint.
A kísérlet a szakmai kommentárok szerint bevált. A profitnyomás alól felszabadított, ezáltal független szerkesztőség gyorsan az amerikai zsurnalizmus elitcsapatává vált – anyagaikat országszerte becsülik és félik is. Az elitizmust elkerülendő ugyanakkor szigorú normákat állított fel a szerkesztőség – így csak és kizárólag a köz szempontjából is fontos témákat dolgoznak fel, visszafogott stílusban, kiegyensúlyozottságra és objektivitásra törekedve, és az ítélkezésnek még a látszatát is elkerülve.
Az amerikai média egyéb területein eközben továbbra (sőt egyes ágakban egyre inkább) a válság az úr. Különösen súlyos a helyzet a nyomtatott sajtóban, ahol a hirdetési bevételek lemorzsolódása újabb és újabb elbocsátásokra kényszeríti a kiadókat. A kilátások ráadásul hosszabb távon is rosszak. A helyzetet jellemzi, hogy a Journalism.org friss kutatása szerint a printmédiában tevékenykedő újságírók 54 százaléka vélekedik úgy, hogy újságja 2020-at már nem éli meg.
