A nevével az 1773-as Bostoni teadélutánra, vagyis az USA Függetlenségi Háborújára utaló konzervatív csoportosulás egyik jelöltje, Christine O’Donnell a republikánus vezetés kifejezett óhaja ellenére nyerte meg a deleware-i kongresszusi előválasztásokat. A főleg a középosztálybeli polgárok „haragjából” táplálkozó mozgalom ezzel kicsúszott a bevett politika jobboldal ellenőrzése alól.
A deleware-i republikánus előválasztások eredménye is jól érzékelteti, hogy a jobboldali szavazók jelentős része nem csupán a jelenlegi washingtoni kurzussal, de általában a washingtoni politikai elittel elégedetlen. A republikánus vezetés mindeddig azt hitte, hogy a Tea-Party-mozgalom híveinek haragját a saját szolgálatába állíthatja. Az elégedetlenségi hullámai azonban immár a saját pártelit pozícióit is veszélyeztetheti.
Sokan attól tartanak ugyanakkor, hogy az egyes kérdésekben igen radikálisan fogalmazó O’Donnell győzelme, akárcsak a többi Tea-Party-jelölté, veszélyeztetheti a republikánus képviselői helyeket a törvényhozásban. A radikális hangvétel miatt ugyanis sok ingadozó a végén mégis az amúgy rendkívül népszerűtlen demokratákra fanyalodhat a novemberi kongresszusi választásokon.
Mindenesetre jobboldal megosztottsága feletti öröm még igen korai lenne a demokraták részéről – mutat rá a Der Spiegel. Barack Obama elnöknek ugyanis két év alatt sikerült olyan mélyre süllyedni a népszerűségi felmérésekben, amihez elődjének, George Bushnak két teljes ciklusra volt szüksége.
Obama és tanácsadói olyan benyomást keltenek sok amerikaiban, mint akik egy washingtoni terepasztal magasságából vizsgálják az ország helyzetét, és időközben kiderült róluk, hogy a magabiztos fellépés ellenére sem képesek kézben tartani a gazdasági és egyéb problémákat.
Ehhez képest a szintén súlyos adóságokkal küzdő O’Donnellt maguk közül valónak tekinti sok szavazó, és ezen semmit nem rontanak a magánéletével kapcsolatosan esetleg felmerülő homályos foltok sem. Adóssága és hibái miatt az emberek maguk közül valónak érzik, míg a vezetésükre hivatott washingtoni elit és a nép közötti távolság egyre áthidalhatatlanabbnak tűnik.
A második „Teadélután”
A Tea-Party mozgalom 2009-ben indult a washingtoni vezetés bankmentő- és konjunktúracsomagjai által kiváltott elégedetlenségi hullám következtében. A mozgalom valójában számos csoportosulást fog össze, tagjainak társadalmi háttere ugyanakkor elég koherensnek tekinthető. A Tea-Party híveinek többsége az USA átlagánál magasabb végzettségű, fehér középosztálybeli polgár.
A mozgalom fő követeléseit az adócsökkentés, illetve a költségvetési deficit lefaragása jelenti. Ezen felül összeállítottak egy olyan listát is, amely tíz politikai kérdéssel kapcsolatban tartalmazza álláspontjukat. Azok a politikusok, akik nem felelnek meg e „teszt” legalább nyolc pontjának, nem számíthatnak a mozgalom támogatására. A fent említett követelések mellett az állam hatalmának csökkentése, az iraki és afganisztáni háború folytatása, az Obama-féle egészségügyi reform elutasítása, az abortusz betiltása, a homoszexuális házasság elutasítása és az illegális bevándorlóknak adható amnesztia megtagadása is szerepel programpontjaik között.
