Egyre inkább szélmalomharccá kezd válni a világ jegybankjainak infláció elleni küzdelme. Hiába a monetáris kondíciók folyamatos szigorítása, továbbra sem látszik, hogy mikor és hol tetőznek az áremelkedések. A Magyar Nemzeti Bank mellett az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed is kamatemelésről döntött a héten. Míg Magyarországon 10,75 százalékra emelkedett az alapkamat – 14 év után lépve be ismét a két számjegyű tartományba –, Amerikában az irányadó ráta a 2019-es 2,5 százalékos szintre ugrott.

Az emelés tényénél csak a jegybankárok megszólalása volt árulkodóbb, akik nem rejtették véka alá, hogy mára egyetlen cél lebeg a szemük előtt: az infláció leküzdése, akár azon az áron is, hogy recesszióba lökjék a gazdaságokat.

Virág Barnabás, az MNB alelnöke a monetáris szigorítást követő háttérbeszélgetésen a recessziós kockázatokat firtató újságírói kérdésre válaszul azt mondta, hogy fájdalmas dolog, de szerinte még fájdalmasabb, ha a magas inflációt nem sikerül megállítani, és az a várakozásokon keresztül egy öngerjesztő folyamattá válik. Nála is egyértelműbben fogalmazott Jerome Powell Fed-elnök, aki leszögezte, hogy az infláció ellen folytatott harcot ezúttal nem befolyásolhatják holmi részvényárak, sőt még az sem, hogy akár recesszióba is süllyedhet az amerikai gazdaság.

Recession financial storm concept, tiny business person vector illustration. World economy recession and global market collapse risk. Business bankruptcy loss challenges and stock market crash arrow.
Fotó: Shutterstock

Mindenesetre a gazdaságtörténeti tapasztalatok is azt mutatják, hogy az árrobbanás és az arra adott monetáris válasz szinte kivétel nélkül a gazdaság visszaesését eredményezi, elég csak megnézni a hetvenes és nyolcvanas évek depressziós időszakát, amikor a magas infláció, a magas kamatok és a magas munkanélküliség csapdájában vergődött egész Európa, már a kormányokat is kényszerhelyzetbe hozva. A magyar miniszterelnök szokásos péntek reggeli interjújában az energiaválság kezelése mellett nem véletlenül a recesszió elkerülését nevezte meg a kormányzat egyik legfőbb prioritásának. Hazánk esetében most talán az a legizgalmasabb kérdés, hogy megvalósítható-e mindaz, amiről Orbán Viktor Tusnádfürdőn beszélt, azaz lehetünk-e lokális kivétel akkor, amikor a világgazdaság a recesszió küszöbén táncol.

Márpedig a válság minden jel szerint itt van a nyakunkon, a fejlett gazdaságok közül elsőként az Amerikai Egyesült Államok csúszott technikai recesszióba, miután a második egymást követő negyedévben is csökkent a gazdaság kibocsátása. Bár az éves teljesítmény így is pozitív lehet a tengerentúlon, a lassulás elkerülhetetlen, a Fed a márciusi 2,8 százalékról 1,7 százalékra csökkentette az idei GDP-előrejelzését. A német gazdaság sincs túl jó formában, amely a második negyedévben ugyan stagnált, a második fél évre vonatkozó jóslatok azonban már egyértelműen pesszimisták. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) prognózisa szerint a német GDP idén 1,2 százalékkal, jövőre a korábban jósoltnál 1,9 százalékponttal kisebb mértékben, 0,8 százalékkal bővülhet mindössze.

GDP-növekedés és infláció az Amerikai Egyesült Államokban

Magyarországon is látszódnak már a fékezés jelei, az MNB adatai szerint június óta fokozatosan lassul a kibocsátás, ez július első heteiben is folytatódott. 

A VG-nek korábban nyilatkozó elemzők hazánk esetében sem zárják ki a technikai recessziót, ami igazán furcsán hat akkor, amikor az év első felében kifejezetten jól muzsikált a magyar gazdaság. Technikai recesszió ide vagy oda, az egész éves teljesítmény még így mutatós lehet, az 5 százalék körüli ütem – amely egyébként az elmúlt 40 év egyik legjobb adata lenne – a kormány, az MNB és az elemzők szerint is összejöhet. A nagyobb kérdés sokkal inkább a 2023-as év lesz: a bezuhanó fogyasztás és a beruházási dinamika lassulása nagy fékezőerőt fejthet ki a gazdaság teljesítményére. Egyedül a csiphiányból feltápászkodó magyar ipar adhat lendületet a növekedésnek.