– Vagy a pincébe, vagy a padlásra kell pakolni, ott úgysem zavar senkit – szól a régi, de támadható útmutatás. Jelen helyzetben a padlás, azaz a légkör kiesik, hiszen pontosan a levegőbe jutó mérgezőanyag-mennyiségét igyekszik csökkenteni a civilizált világ. Így aztán marad a pince, azaz az Északi-tenger mélye.
Nagyjából így lehet összefoglalni azt a 2,6 milliárd dolláros projektet, vagy inkább kísérletet, amit Norvégiában végeznek, és aminek célja a mérgező gáz megfelelő tárolásának megoldása. A blomoynai létesítménybe gyűjtik ugyanis a hollandiai és más gyártóközpontokban képződő szén-dioxidot, amit a tengerfenék mélyére pumpálnak majd - írja a Bloomberg.
Az első turbinák már jövőre felpöröghetnek, és akár egy új piacot is teremthetnek az ipari szennyezés nemzetközi kereskedelmének.
A folyamat úgy nézne ki, hogy a kéményekben „megfogják” a szén-dioxidot, egy még nem tesztelt hálózaton, leginkább hajókon Norvégiába szállítják, ahol megbízhatóan tárolható a tenger alatt a mérges gáz. A rendszer egyszerűnek tűnik, pedig korántsem az. Bíztató, hogy Németország akár költeni is hajlandó a fejlesztésre, akkora gondot jelent számára szén-dioxid.
A tengeri tárolás jóval költségesebb a szárazföldinél, és most terítékre került megoldás akár beláthatatlan drága is lehet
– jelentette ki Jens Burchardt a Boston Consulting Group partnere. Az effajta aggodalmakat azonban meg sem hallják a szén-doxid leválasztási-és tárolási rendszert (CCS) támogató országok.
Németország fellélegezne
Németország, a régió legnagyobb szennyezője, önmagában több károsanyagot bocsát ki, mint a következő két ország együttvéve. A legnagyobb európai gazdaság kényszerhelyzetben van, ipara már most is a magas költségektől szenved, de Berlinnek megoldást kell találnia a szennyező anyagok tárolására.
A német kormány azzal a feltétellel támogatja az új kezdeményezést, hogy azt csak néhány ipari ágazat használná. Ilyen lehetne a cementgyártás, a műtrágya-szektor, és az acélgyártás. Berlin szerint így ezek az ágazatok eleve kevesebb olajat és gázt használnának.
Nyitottak vagyunk a nehezen csökkenthető ágazatokban való felhasználásra
– ezt az az Ingrid Nestle mondta, aki zöldpárti képviselő korában tiltakozott az észak-németországi földalatti szén-dioxid-tároló megépítése ellen.
Berlin vs. Brüsszel
Németország csak kivételes esetekben támogatná a technológiát, így igazolná a politikai fordulatot, az a szélesebb körű elterjedésben bízik. A blokk vezetésének javaslata szerint 2050-ig évente 450 millió tonna szén-dioxidot kell megkötni a nettó 0 kibocsátási cél eléréséhez, amiből 100 millió tonna származhatna a fosszilis tüzelőanyaggal működő generátorokból. Persze a mostani intézkedésekkel ezek a mennyiségek meg sem közelíthetőek, így kulcsfontosságú lehet a norvégiai projekt.
A Bloomberg elemzői szerint világszerte körülbelül 30 nagyszabású szén-dioxid-leválasztási csomópont létrehozását tervezik, legtöbbjük a fosszilis tüzelőanyagot gyártó vállalatokhoz kötődik.
Norvégiában a 2,6 milliárd dolláros projekt lesz az első működő CCS-központ. A blomoynai fogadóterminálban összesen 12 tartályban fogják tárolni a szén-dioxidot.
Mindegyik tartály olyan magas, mint egy 10 emeletes épület és együttesen 8000 köbméter befogadására alkalmasak.
A cseppfolyósított gázt innen csővezetéken szállítják az Északi-tenger fenekére, a 2,6 kilométeres mélységben lévő tárolóba.
A technológia nem teljesen ismeretlen Norvégiában, ugyanis a norvég olajóriás, az Equinor 1996-óta fecskendez szén-dioxidot a tengerfenékbe egyik mezőjénél. 2008-ban pedig egy másik tárolót is építettek a Barents-tenger alatt.
Tudjuk, a technológia működik. Az első években azonban lesznek fennakadások
– hangsúlyozta Philip Ringrose , a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem professzora.
Hogy is lesz akkor?
Blomoynában a munka 90 százalékban elkészült. Márciusban még le kell fektetniük a 100 kilométeres szállítóvezeték utolsó szakaszát. A projekt egyébként reflektorfénybe került, ugyanis az elmúlt évben 6400-an tekintették meg az építkezést.
A költségek azonban gondot okozhatnak, ugyanis a belga Lhoist SA számításai szerint a szén-dioxid árának legalább meg kell duplázódnia ahhoz, hogy állami támogatások nélkül, kizárólag üzleti alapon megérje a tárolás.
Azért vannak, akik nyitnak Blomoyna felé. A Yara műtrágyaipari óriás és a dán szélenergia-gyártó Orsted AS nemrégiben hosszú távú szerződést írt alá a Northern Lights-szal. A Heidelberg Materials AG évente mintegy 400 000 tonna szén-dioxidot küld majd Brevikben fekvő cementgyárából Blomoynába. Norvégia optimista, ugyanis arra számítanak, hogy egy évtizeden belül az európai ipar számára mentőövet jelent majd a tenger alatti széndioxid tárolás.
