A nagy AI-sztori: a humor nem letölthető – szükség van még jó műsorvezetőkre
A mesterséges intelligencia körüli vitákban gyakran kerül elő az a kérdés, hogy mely szakmákat váltja le a technológia, és melyeket nem. A média és a szórakoztatóipar esetében azonban legalább ennyire fontos az is, hogy mit kezd az AI azzal, ami nem pusztán információ, hanem jelenlét, ritmus, stílus és emberi reakció. A nagy AI-sztori új adásában Harsányi Leventével beszéltünk arról, hogyan használhatják az AI-t a műsorvezetők, mennyire lehet hasznos, és hogyan helyettesítheti az embert. A podcast állandó szakmai vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora.
A nagy AI-sztori legújabb epizódját itt tekinthetik meg:
Harsányi Levente a saját példáján keresztül is világossá tette, hogy nem elutasítja a technológiát. Elmondása szerint maga is használja a mesterséges intelligenciát, amikor egy nagyobb anyagból gyorsan kell dolgozható szöveget, gyártási segédletet vagy szerkezetet készíteni. Ebben az értelemben az AI valóban időt spórol: nem a munka helyett dolgozik, hanem a munka elvégzéséhez szükséges időt rövidíti le. Ez a különbség azonban nála kulcskérdés:
pontosan ott húzza meg a határt, ahol a rendszer már nem segédeszköz, hanem helyettesítő akar lenni.
Harsányi Levente szerint ma a kereskedelmi logika inkább a variálható, tömegesen újracsomagolható formátumokat részesíti előnyben, miközben egyre kevesebb tér marad a valódi karakterre. A műsorok, a szerepek és a mintázatok ismétlődnek, és ebben a környezetben az AI csak ráerősít a már meglévő problémákra: ha a cél futószalagon gyártott, biztonságos, kiszámítható termékek előállítása, akkor a mesterséges intelligencia valóban jól illeszkedik ebbe a modellbe; ha viszont a cél az eredetiség, ott már sokkal nehezebb a dolga.
Kínos humor, kevesebb erőbefektetés
A műsorvezető több ponton is ugyanarra az alapgondolatra tért vissza: az emberi különbséget szerinte elsősorban a stílus adja. Ezt kapcsolta össze a humorral és a logikai rugalmassággal is. Ezek azok az elemek, amelyekből kiderül, hogy valaki nem csupán funkcionálisan működik, hanem jelen van, érzékel, reagál, ritmust vált, és képes élő kapcsolatot teremteni. Ebből következik az is, hogy
az AI által generált, humorosra hangolt válaszok sokszor kínosnak hatnak.
Többször előkerült, hogy a technológia nemcsak gyorsítja, hanem részben le is építi az erőfeszítéshez való viszonyunkat. Aczél Petra és Harsányi Levente is arról beszéltek, hogy az ember hajlamos a lehető legkevesebb energiával megoldani a dolgokat, miközben éppen mások munkájában az erőfeszítést értékeli a legtöbbre. Ez fontos ellentmondás:
- szeretjük, ha valami gyorsan és könnyen elkészül nekünk,
- de nagyobbra becsüljük azt, amiről tudjuk, hogy emberi munka, idő és figyelem van mögötte.
Ez a logika a dalra, a szövegre, az előadásra és a képernyős jelenlétre is igaz.
Mitől jó egy műsorvezető?
Harsányi Levente szerint ma nem pusztán arról van szó, hogy új eszközök jelennek meg, hanem arról is, hogy közben eltűnőben van az a tudásbázis, amelyre korábban ezek a szakmák épültek. A médiában, a zenében és általában a nyilvános szereplés világában szerinte egyre kevésbé elvárás a tanult, kidolgozott alap. Ha pedig a szakmai mélység már eleve hiányzik, akkor az AI ezt nem kijavítja, hanem elfedi. Vagyis nem az történik, hogy egy magas szintű tudást gyorsít fel, hanem az, hogy a hiányos tudást teszi látszólag teljesnek.
A műsorvezető arról is beszélt, mit gondol arról, ha valaki a saját hangját, arcát vagy karakterét mesterséges intelligenciával hasznosítható „termékké” teszi. Nem mondott kategorikus nemet, de a válaszaiból egyértelműen az derült ki, hogy szerinte
az ember nem redukálható a hangjára, a kinézetére vagy akár a poénjaira sem.
Vagyis hiába másolható le technikailag valaki felszíni működése, attól még nem lesz azonos azzal, amiért az illető valóban hat. Ez a különbség szerinte a gép és az ember között továbbra is megmarad.
Harsányi Levente szerint a gép segíthet, gyorsíthat, szervezhet, utánozhat, de az élő pillanat, a hiba, a humor, a váratlan irányváltás, a kis gyarlóság és a valódi jelenlét még mindig az ember területe. És minél inkább egységesedik a médiatér, annál többet érhet majd az, ami nem tökéletes, csak valódi.
Részletek a beszélgetés tartalmából:
- Stílus és humor vs. AI? (03:51)
- Miért ilyen egyforma a szórakoztatóipar? (05:02)
- Az AI a középszerűséget erősíti? (06:52)
- Miért veszélyes, ha azonnal a telefonunkhoz nyúlunk? (10:00)
- Így tűnik el a szakmai tudás a médiából (17:08)
- Mit tudnak ma jobban a fiatalok, mint a korábbi generációk? (25:44)
A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.
