Dubaji csoki: lehet, hogy búcsút mondhatunk neki – betilthatják a nevét
Robbanásszerűen tett szert hatalmas népszerűségre az elmúlt hónapokban a dubaji csokoládé, nem csoda ha egyre több gyártója akad az Európa-szerte és a Magyarországon is a méregdrágán kínált terméknek. Felmerül azonban a kérdés, a dubaji csokoládé terméknév valóban szabad préda, vagy van tulajdonosa, aki egyszer csak fellép, és azt mondja: nono, ez az enyém. A Lidl vagy az Aldi boltjaiba az édességért siető vásárlóknak pedig kényszerűen azt mondanák, sajnos hiába érkeztetek.
A név alapján arra gondolhatnánk, hogy egy Dubajban hagyományos édességről van szó, és ez tett szert hirtelen hírnévre Európában a vírusszerűen elterjedt TikTok-videók segítségével. Csakhogy nem egészen így van. A dubaji csokinak van feltalálója.
A dubaji csokoládé eredete: nem hagyományos édesség és van köze az áldott állapothoz
Az édesség „feltalálását” Sarah Hamoudának, a dubaji székhelyű Fix Dessert Chocolatier alapítójának tulajdonítják. Ő egyszersmind influenszer is, és a dubaji csokoládé példája megmutatja, mekkora üzleti lehetőségek nyithatók fel a közösségi médián keresztül.
Hamouda az Instagramon emlékeztetett rá, amikor már hódított a dubaji csoki, hogy is kezdődött a történet: áldott állapotban lévén kívánós volt.
A férje Dubajban nem talált rá a neki kívánatos édességre, úgyhogy Sarah maga vette kezébe az ügyet és kitalált egyet. Az eredményt ismerjük. De néhány hónapja még kevesen tudtak róla, csak aztán a TikTokon keresztül villámgyorsan szétterjedt a híre, előbb csak a fiatalabb korosztályok közt, és azóta már szélesebb körben is.
A karácsony előtti időszakra már slágerré vált, és a népszerűségét csak növeli, hogy az igényeket kielégíteni egyelőre nincs elég gyártó. De már vannak, és ami kapható, azt méregdrágán adják. A kérdés: meddig tehetik?
Névhasználat: oltalom alatt álló eredetmegjelölés, mint a tokaji aszú?
A Deutsche Welle járt utána – miután Németországban is akkora népszerűségre tett szert az édesség, hogy már csempészték is –, védett-e a dubaji csokoládé. Arról nem szól a cikk, netán a feltaláló igényt tarthat-e valamilyen jogcímen a névhasználat jogára (mert valószínűleg nem) , az azonban joggal vetődött fel: nem teheti-e ezt Dubaj.
Gondoljunk csak a tokaji aszúra, a champagne-i pezsgőre vagy a portói borra. A közös pont egy kulcskifejezés: oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM vagy latinból DHC, angolul: protected designation of origin). Az ilyen védett termékekről itt nézegethetünk egy listát.
Az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövege egy az Európai Uniót is magába foglaló, 30 tagot számláló nemzetközi egyezmény: ez védi a névhasználatot az ország, régió, vagy település nevén ismert termékek esetében.
Csakhogy az Egyesült Arab Emírségek nem tagja ennek az egyezménynek – magyarázta a DW-nek Rüdiger Bals szabadalmi jogász.
Ennek alapján tehát nem tudják leszedetni a polcokról az Európában készült dubaji csokoládét. Azonban van egy „csakhogy”: létezik másik út is, a kétoldalú egyezményeké.
Az Emírségek elméletileg regisztrálhatják a dubaji csokoládét a joghatósága alá tartozó földrajzi eredetmegjelölésként
– közölte a DW-vel a német szabadalmi hivatal.
Ezután már csak az Európai Unióhoz kell folyamodniuk a védettségért, és várni az eredményt. Beláthatjuk, egy ilyen folyamat – ha elindítják is, amiről nincs hír – aligha zajlik le a következő hetekben. Nyugodtan indulhatunk a boltba a maximum egy-vagy két dubaji csokinkért, ott lesz, ha más már el nem vitte.
