Habár eddig is lehetett sejteni, a Világgazdaság az ügyhöz közeli, bulgáriai forrása immár tényként közölte, hogy a Gazprom nem fizeti ki Bulgáriának a rá is kirótt, november 13-tól hatályos energia-hozzájárulási díjat. A megawattóránként 20 levás (mintegy 10 euró) díjat minden olyan társaságnak ki kell fizetnie, amely orosz eredetű földgázt továbbíttat a Bulgartranszgaz hálózatán.
Rossz és még rosszabb lehetőség fenyeget
A Gazprom Export ezen az útvonalon elsősorban a szerb és a magyar piacra küldi a földgázt, amely a bolgár–török határra a Török Áramlat gázvezetéken át érkezik. A 20 levás díj hatalmas, nagyjából a negyede a szállított gáz árának. Ha a gáz szállíttatója (eladója) kifizeti ezt a díjat, akkor kézenfekvő, hogy tovább is hárítja a vevőjére, jelen esetben a Gazprom Export az MVM CEEnergyre.
Van azonban rosszabb, ráadásul szintén kézenfekvő forgatókönyv is: ha a Gazprom Export (vagy más, oroszt gázt eladó társaság) nem fizet, akkor a Bulgartranszgaz nem engedi be a hálózatába az érintett kereskedő gázát.
Vagyis Magyarország nem jutna hozzá az orosz társaságtól vásárolt gázhoz, ami azt tudva is hatalmas probléma lenne, hogy a hazai föld alatti gáztárolók majdnem tele vannak, ugyanis az ország gázellátása párhuzamosan történik a tárolókból és az importból.
Van saját termelés is, de nem sok. (A pillanatnyilag 92,69 százalékos töltöttség az országos éves gázigény 61,53 százalékának a kielégítésére elég, igaz, a tárolókban lévő, több mint 6 milliárd köbméterből félmilliárd köbméter Szerbiáé.)
Nem szép dolog meglévő szerződésekbe belenyúlni
A helyzet megítélése szempontjából két okból is édeskevés abból kiindulni, hogy az energia-hozzájárulási díj kivetésével Bulgária utólag módosított egy már hatályban lévő szerződést. Részben nem üzleti, hanem politikai indíttatású lépésről van szó – bár egyes helyi vélemények szerint a nagy adósságot felhalmozó Bulgartranszgaznak egyszerűen nagyobb bevételre van szüksége –, az orosz gáz piacra jutásának megnehezítéséről, megsarcolásáról, pedig az ukrajnai háborút kirobbantó Oroszország ilyen jellegű büntetése nem szerepel semmilyen uniós elvárásban.
Mindezek ellenére felróni sem szerencsés Bulgáriának az egyoldalú lépést. Előzőleg ugyanis – szintén az érvényes szerződésekben foglaltakkal ellentétesen – egy oroszországi rendelet írta elő, hogy az orosz gázért rubelben kell fizetni.
Bulgária azóta (tavaly augusztus óta) nem vásárol orosz gázt, viszont nagy lendülettel dolgozik az alternatív forrásokból való beszerzésen. Igaz, piaci vélemények szerint az alternatív, például azeri és török forrásúnak mondott gázt is Oroszországban hozták a felszínre. December 10-én például átadták azt a 170 kilométer hosszú, évi 1,8 milliárd köbméter kapacitású szerb–bolgár gázvezetéket, amely bolgár területen 62 kilométeren halad, és a bulgáriai Novi Iszkar városát köti össze a szerbiai Nisszel. A beruházást a bolgár Novinite című lap stratégiai fontosságúnak nevezi, mert kulcsfontosságú eszközként szolgál Délkelet-Európa földgázellátásának diverzifikálásában.
Nem kerülhet offhshore céghez a Lukoil bulgáriai érdekeltsége
Bulgária – mint a Világgazdaság már megírta – olajügyben is keményet lépett Oroszországgal szemben októberben, az energia-hozzájárulási díjról szóló rendelettel egy csomagban. Előírta egyebek között, hogy a bulgáriai finomítók adott időponttól lépcsőzetesen bevezetve csak orosztól eltérő kőolajat dolgozhatnak fel, kőolajat külföldön nem tárolhatnak, és kötött az az ár is, amelyet az olajért fizethetnek. A rendelet fő érintettje az orosz Lukoil burgaszi finomítója. Ennek kapcsán ma Aszen Vasziljev bolgár pénzügyminiszter megerősítette, hogy ha az orosz társaság el akarná adni a bulgáriai érdekeltségét, a vevőnek átlátható stratégiai befektetőnek kell lennie, offshore cégről szó sem lehet. A bolgár kormány fel fog lépni az esetleges „csalárd” tranzakció ellen. A Lukoil tavaly tetemes, mintegy 200 millió euró adót fizetett.
