Nagy dolog van készülőben, újabb ország hódítaná meg a Holdat

A Csandraján-sorozat harmadik tagja, a Csandraján-3 India második kísérlete a Hold felszínére történő leszállásra. Eddig csak három nemzetnek, az Egyesült Államoknak, Kínának és Oroszországnak sikerült a manőver, így Újdelhi mindent megtesz azért, hogy az egyre nagyobb befolyású ország is csatlakozzon a klubhoz. A misszió egy leszállóegységgel és egy roverrel van felszerelve. A Csandraján-3 először Hold körüli pályára áll, mielőtt megkezdené a leszállást.

A misszió célja, hogy augusztus 23-án, biztonságos landolás után elhelyezze a leszállóegységet és a holdjárót az égitest déli pólusa közelében. Először egy kétméteres, hatkerekű leszállóegységet telepítenek bolygónk égi kísérőjére, amely a tervek szerint két hétig lesz működőképes, és a holdjáró segítségével egy sor kísérletet végez el, adatokat szolgáltatva a holdi talaj és kőzetek tulajdonságairól, kémiai és elemi összetételéről.

A világ legnépesebb országa évtizedek óta érdekelt az űrkutatásban, az első nagyobb hírverést kiváltó missziót 15 éve hajtották végre. A Csandraján-1 (Chandrayaan-1) 2008-ban a Hold körül keringve gyűjtött adatokat bolygónk égi kísérőjéről. Ugyan az űrszondával a tervezettnél hamarabb, 2009 augusztusában szakadt meg a kapcsolat, de a küldetés sikeres volt a rengeteg begyűjtött információ miatt: például igazolta, hogy van víz az égitesten.

A Csandraján-2 2019. július 22-én indult a dél-indiai Madrásztól 80 kilométerre északra fekvő Szriharikóta űrközpontból, majd szeptemberben elérte a Hold körüli pályát és megkezdte a Vikram leszállóegység leszállásához szükséges manővereket. A Vikramnak egy víz nyomait kutató robotot kellett volna a felszínre helyeznie, de percekkel a landolás előtt egy szoftverhiba miatt elvesztették a kapcsolatot a leszállóegységgel, amely az égitesten kemény landolást hajtott végre, így ez a misszió kudarcba fulladt. 

A Nasa indiai megfelelője, az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) elmondása szerint tanultak a Csandraján-2 hibáiból. Ezúttal arra összpontosítottak, hogy mi mehet tönkre, és hogyan lehet biztosítani a sikeres leszállást. Az előző küldetés tapasztalatai alapján bővítették a leszállás területét, és több üzemanyaggal látták el a missziót – így több esélye van egy alternatív leszállóhelyet választani –, és alaposabb tesztelést hajtottak végre. Az ISRO szerint ezúttal nem fordulhatnak elő olyan problémák, mint az előző misszióknál.

Hogyan hódította meg az emberiség a Holdat?

A hidegháború éveiben az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti űrversenyben kezdetben Moszkva ért el sikereket: 1957. október 4-én a Szovjetunióból lőtték fel a kozmoszba az első ember alkotta eszközt, a Szputnyikot. Ugyanebben az évben, november 3-án indították útjára Lajka kutyát a Szputnyik-2 fedélzetén.  Ezzel ő volt az első élőlény az űrben, ám a négylábú visszahozatalára nem készítettek terveket, így a moszkvai kóbor korcsból lett szovjet űrkutya néhány órával az indítás után túlmelegedés vagy fulladás miatt az űrben halt meg.

1959-ben az első ember alkotta tárgyként landolt a Holdon a szovjet Luna 2. Ezt követően Jurij Gagarin 1961. április 12-én első emberként repült az űrben Vosztok-1 hajójával. Őt követte 1963-ban a szintén szovjet Valentyina Tyereskova, az első kozmoszban járó nő, aki napjainkban is jó egészségnek örvend és politikusként tevékenykedik Oroszországban. Ugyanebben az évben a Luna 3. képeket készített a Hold Földről nem látható részéről, 1965-ben pedig Alekszej Leonov mindenkit megelőzve tett űrsétát.

De az amerikaiak sem tétlenkedtek, az Egyesült Államok több sikertelen kísérlet után, 1958 januárjában juttatott az űrbe egy Explorer nevű műholdat. Ezt a küldetést olyan német rakétamérnökök tervezték és hajtották végre, akik a második világháborúban Németországnak fejlesztettek ballisztikus rakétákat. A legendás Wernher von Braun vezetésével a német V2 rakétát egy nagyobb teljesítményű rakétává fejlesztették, amelyet Junónak neveztek el.

Washington az amerikai űrkutatási tevékenységeket egy új kormányzati ügynökségbe, a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalba (NASA) tömörítette 1958-ban. A NASA jó néhány intézményt és kutatási részleget egyesített. Végül Gagarin után három héttel az első amerikai asztronauta, Alan Shepard is tiszteletét tette a világűrben.  Jót tett az amerikai űrkutatásnak John F. Kennedy hatalomra jutása: a később meggyilkolt politikus kijelentette, hogy az amerikai nemzetnek az évtized vége előtt embert kell juttatnia a Holdra, és biztonságban visszahoznia a Földre.

Az 1960-as években fokozódott az a Moszkva és Washington közötti verseny, hogy ki hódítja meg először bolygónk égi kísérőjét. A NASA először a Gemini-projekt keretén belül tesztelte a holdutazáshoz szükséges technológiát, majd következett a legendás Apollo program. 1969. július 20-án az Apollo-11 asztronautákat szállított a Holdra, és Neil Armstrong lett az első ember, aki az égitest felszínére lépett.

A küldetés során az űrhajósok kőzet- és holdpormintákat gyűjtöttek. Később a NASA Mariner szondái tanulmányozták a Marsot, a Merkúrt és a Vénuszt. Az első Föld körüli pályára állított űrállomás a szovjet Szaljut 1. volt, amelyet 1971-ben indítottak. Ezt követte a NASA Skylab bázisa. Az amerikai Artemis program a következő Holdra szálláson dolgozik, ahogy Kína is mindent megtesz azért, hogy 2030-ra embert küldjön az égitestre.