Amit nem töltünk, az előbb-utóbb lemerül. Ezt egy cégvezető, aki a szabadidejében is egész nap a telefonján intézi az e-mailjeit, a tárgyalásait, pontosan tudja. Tehát egy olyan túlterhelt időszak után, mint az év vége, az elsődleges önmaga visszatöltése kéne hogy legyen. A karácsony körüli ünnepnapok esélyt adhatnak a pihenésre, de hogy kell ezt jól csinálni?
A négy alappillérből nem engedhetünk!
„Ha pihenésről van szó, először arra szoktam kérni az ügyfeleimet, hogy határozzák meg, mi tölti fel őket – kezdi Póta-Salgó Réka szervezetfejlesztési coach és HR-tanácsadó. – Írják le pontosan, hány óra alvással működnek tartósan jól, ami alá ugyan egy-két napig becsúszhatnak, de hosszú távon biztosan rontja a munkabírásukat, a koncentrációjukat. Megkeressük, mi az a hobbitevékenység, amit egyszerűen azért csinálnak, mert flow-ba kerülnek – ez lehet a horgászat, a motorozás, az olvasás, a festés, a lényeg, hogy minimum mennyi időt szánnak erre. Külön szoktam venni a mozgást, mert annak komoly stresszlevezető és önbizalomépítő, vitalitásnövelő szerepe is van. A sétát, focit, kerékpározást így legalább heti kétszer be kell építeni a programjukba, mivel egyértelműen kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak és teherbíróbbak lesznek tőle.
Ha elindul a hízás, emelkedik a vérnyomás, csökken az energia, romlik a teljesítmény, és az önbizalom is csorbul.
A negyedik egység, ami a töltekezéshez elengedhetetlen: a kapcsolatok. Félóra esti beszélgetés a házastárssal, meseolvasás a gyerekeknek, egy telefon a szülőknek-testvéreknek, havi egy vacsora a barátokkal – hogy kinek mit jelent az érdemi kapcsolattartás, az változó, de itt is muszáj tartani egy bizonyos szintet. Ugyanis ha a kapcsolatok időhiány miatt felszínessé válnak, vagy konfliktusok sorozatával kell szembenézni, esetleg az elvesztésükkel, azzal megint csak nő a belső feszültség, csökken az erőforrás, fogy az energia. Ezeken a területeken meg kell húzni az időráfordítás minimumát, mert így fog az illető testi és lelki egészsége megfelelően működni.”
A fentiek képzik tulajdonképpen a reziliencia, azaz a rugalmas megküzdési képesség alapját is.
Miután az energiaháztartás egyensúlyáról van szó, ha bármelyik területen billeg a balansz, az húzza magával az egész rendszert, és csökkenti a teljesítőképességet a munkában, amiért elvileg a vezető feláldozta egyik-másik egységet.
Mi az a fordított logika?
Ha megvannak a minimumok, Póta-Salgó Réka a következő taktikát alkalmazza: „Nem azt szorítom keretek közé, hogy maximum mennyit dolgozhat valaki, hanem hogy mi az a minimum, amikor más dolgokkal foglalkozik.
Ha például megvan az egy óra sport, a családi vacsora, a húsz oldal olvasás, a hét óra alvás, akkor (határozottan) átmenetileg, magas kihívást jelentő időszakokban belefolyhat a munka a nap fennmaradó részébe. Nyilván tartósan nem lesz egészséges 12 vagy 14 órát dolgozni, de lehetnek olyan intervallumok, amelyek ezt követelik. Viszont a minimumtöltődést akkor is tartani kell.
Az ünnepek alatt, a szabadság idején sem jó, sőt, feszültséget okoz, amikor egy vezető nem tudja letenni a munkát, a fa alatt is a telefonját nyomkodja, e-mailekre válaszol.” De – szögezi le a coach –
ha valakinek nagyobb stresszfakor, hogy két hétre kiesik a munkából, és ketrecbe zárt tigrisként járkál a családtagjai között, akkor keretek között, de tanácsosabb megengedni a munkát.
Például meg lehet egyezni a családdal abban, hogy a szabadsága alatt reggel egy órát és napközben még egyszer egy órát rászán arra, hogy foglalkozzon a céges ügyekkel. Ez nem ördögtől való, ha utána valóban tud pihenni, szórakozni – ehhez is nagy önfegyelem kell.
Egy vezetőnek sem kell 365 napon át elérhetőnek lennie
„Pszichológiai szempontból nem feledkezhetünk meg arról a szituációról sem – teszi hozzá Póta-Salgó Réka –, ha valaki családi vagy kapcsolati problémák miatt menekül a munkába, és ezért muszáj dolgoznia a szabadsága alatt is. Egy hatékony vezetőnek biztos, hogy nem kell az év minden napján elérhetőnek lennie, mert egy jól felépített szervezetben tudják helyettesíteni. Az ilyen esetekben érdemes a miértekre is őszintén ránézni.”
A vezetők egész élete az egyensúlyozásról szól – a munkahelyükön és a magánéletükben is. Ez a kényes egyensúly tartja fenn a sikerüket. Pont így érdemes egyensúlyozni karácsonykor is a családtagok igényei között – javasolja szakértőnk.
„Fontos tisztázni, ki mit ért a szabadság, a pihenés alatt – mert akkor meg lehet beszélni, hogy ebbe beleférhet a napi két óra munka is. De férjen bele a házastárs és a gyerekek igénye is, egyeztessék a programokat, hogy viszonylag mindenki elégedett lehessen. Varázsütésre ez nem következik be, csak ha tartják is magukat a megbeszéltekhez.”
Lazítás karácsonykor – de hogyan?
Póta-Salgó Réka felveti, hogy létezik az a típusú vezető is, akit az kapcsol ki, hogy tíz napig ki sem nyitja a laptopját a szabadsága alatt, az ünnepek között. Ez a típus tapasztalatai szerint amúgy sem szokta túlstresszelni a munkát, tehát azzal nincs problémája, hogy karácsonykor lazítson.
„A vezetők még a pihenés kényszerével is képesek magukat nyomasztani, és
sokszor amiatt feszülnek be, hogy most aztán muszáj lenne kikapcsolniuk,
de hogyan? Át kell írni magukban ezt az érzést, és arra koncentrálni, hogy ez nem egy kötelezettség, erre szükségük van, ez tölti fel őket. Aki nem tud arra válaszolni, hogy mitől kerül flow-ba, mi az a tevékenység, amit csak önmagáért élvez, az már baj.”
Az ünnepek és a „kötelező” pihenés mindenesetre jó alkalom lehet a számvetésre, a „hogy is vagyok én a munkámmal, a kötelességekkel, a kapcsolatokkal és az egyensúllyal” kérdésekre adott válaszok megtalálására.
