Nemcsak a válaszai döcögnek olykor a mesterséges intelligenciának (MI), de a jogi szabályozás is tisztázatlan, úgyhogy a hazai és külföldi oktatási intézmények is csak tanakodnak, mi tévők legyenek a ChatGPT-vel és társaival.
Fotó: Shutterstock
A felkapott MI-alkalmazásokat a legkülönfélébb aspektusból használták-tesztelték-vizsgálták a közelmúltban, legutóbb a Másfélfok szerkesztősége jelentkezett elemzéssel, amelyben a ChatGPT klímaváltozás-tudását próbálgatták. Ebben arra jutottak, amit akadémiai körökben egyébként is lehet hallani, hogy „hatalmas lehetőségek rejlenek a mesterséges intelligenciában, ha képesek vagyunk kontroll alatt tartani”, viszont „amíg a technológiai világ és a szabályozók kitalálják, milyen irányban folytatódjon ez a történet, azt javasoljuk, továbbra is érdemes inkább emberi szerzőktől tájékozódni”.
A nagy hype közben szaporodnak az aggályok is, főként nyilván a ChatGPT-vel kapcsolatban, amely csak az elmúlt hónapban:
- az Egyesült Államokban kitalált szexuális zaklatással vádolt meg egy professzort,
- Ausztráliában rágalmazás miatt perrel fenyegetik,
- Olaszországban adatvédelmi problémák miatt be is tiltották,
- és ha ez nem lenne elég, a működéséhez szükséges adatközpontok egyébként is rendkívül vízigényesek.
Viaskodnak az MI-vel az oktatási intézmények is, külföldön és itthon egyaránt, mivel hirtelen rabló-pandúr küzdelemben találták magukat.
Azért az ember más
A legtöbb MI-szolgáltatás ugyanis ingyenes vagy olcsón hozzáférhető, és temérdek feladatot végeztetnek el velük a diákok, magyarul íratják vele a beadandókat tonnaszám, a mesterséges intelligencia által készített tartalmakat felfedezni pedig művészet, nem utolsósorban azért, mert meg lehet kérni arra is, hogy úgy alkossa meg a szöveget, hogy az a legkevésbé legyen detektálható.
Persze, ha már van MI, van MI-üldöző MI is: még a ChatGPT-t működtető Open AI is kifejlesztett egyet a „testvér” generálta szövegek felismerésére. De ahogy a tartalomgyártó MI, úgy az utána nyomozó MI sem tökéletes, mert például – a halandó emberekhez hasonlóan –
beletörhet a bicskája a jogi szövegekbe, amelyeket betűhűen kell idézni akár hosszú bekezdéseken át is, ezért plágiumnak tűnnek, pedig nem azok.
Hogy mi a plágium, arról egyébként is vitáztak az ELTE Tudománypolitikai Irodájának online konferenciáján és a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) szakmai tanácskozásán is. Elhangzott, hogy az MI generálta tartalmak használata, például saját név alatti beadása csalásnak és szerzői jogsértésnek is minősülhet, csakhogy a szerzővé válás feltétele az emberi alkotás, ez pedig nem áll meg nyelvi modell esetében, amilyen a ChatGPT is.
Mit is kéne ezzel kezdeni?
Amúgy is változó, hogy az oktatási intézmények miként viszonyulnak a mesterséges intelligencia alkalmazásához. Külföldön több helyütt betiltották már, például a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében, a New York-i közoktatásban vagy az indiai RV Egyetemen. Az Eduline oktatási szakhonlap gyűjtése szerint itthon az SZTE bölcsészkarán februárban módosították a plágiumszabályzatot, amelyben immár „a plágiummal azonos elbírálás alá esik a mesterséges intelligencia bármely formájával – részben vagy egészben – készült munka”. Emellett többször felvetődött már a gyanú, hogy ChatGPT-hozzájárulással készültek hallgatói munkák, ami azonban a fent részletezett okokból nehezen bizonyítható.
Fotó: Pusztai Sándor / Kelet-Magyarország
Hasonló állásponton van a Budapesti Gazdasági Egyetem, amelynél még csak keresik a szűrési módszereket, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pedig saját kutatószoftveren is dolgozik. A Budapesti Corvinus Egyetemen óvatosan bánnak a kérdéssel, egyelőre sem plágiumszabály-változás, sem MI-detektálás nincs, sokkal inkább kutatják a témát, és beszélgetnek arról, hogy mit is kéne kezdeni az MI-vel – például hogyan alkalmazzák az oktatásban?
Ez lehet ugyanis a kiút a problémák és kérdések erdejéből, az úgynevezett etikus használat.
Teljesen új megközelítés
Az említett szakmai tanácskozásoknak is az volt a végkicsengése, hogy mivel nincs tisztázott jogi helyzet, sem egyértelmű bizonyíthatóság, alighanem véget nem érővé és értelmetlenné válna a kialakulóban lévő rabló-pandúr küzdelem.
Okosabb lenne újragondolni az egész helyzetet, és akár kicsit az MI-hez igazítani az oktatási és vizsgarendszert.
„Fontos ezen eszközök használata mellett a számonkérés módjainak áttekintése, hogy az egyrészt a mesterséges intelligencia-alkalmazásoknak kevésbé kitett elemeket is tartalmazzon, másrészt több lépcsőben, több megközelítésből, keresztlogikával ellenőrizze, hogy a számon kért tudástartalomnak a hallgató az egyszerű tudásreprodukción túlmenően birtokában van-e” – írta az SZTE az Eduline körképében, amelyben a Corvinus megjegyezte, hogy akár nyíltan és átláthatóan is be lehet emelni a szakdolgozatba. Ugyanitt az oktatáskutató Radó Péter úgy fogalmazott, hogy hirtelen védekezőmechanizmusként ő például visszatért a szóbeli vizsgáztatáshoz, ám a lexikális tudásra koncentráló oktatást egyébként is kikezdte az idő, az új technológiák elől pedig nincs menekvés.
A Magyar Tudományos Akadémia Digitális Pedagógia Albizottságának készített, alább látható előadásában Horváth László, az ELTE Pedagógia és Pszichológiai Karának egyetemi adjunktusa emlékeztetett, hogy az MI és az oktatás viszonyrendszerének kérdései nem most vetődtek fel, legfeljebb most kaptak új lendületet, hiszen már a kilencvenes évekből is vannak források. Ő maga a szakirodalom elemzése után a University College London munkatársa, Michael J. Reiss álláspontjára helyezkedett, miszerint:
A mesterséges intelligencia potenciálisan gazdagíthatja a tanulók tanulását és kiegészítheti a tanárok munkáját – anélkül, hogy helyettesítené őket.
A legnagyobb buktatókat a technológiai kompetencia, illetve az érdeklődés hiányában és a bizalmatlanságban látja – szépen keretbe foglalva, hol is tartunk ma.
