Pontosan huszonnyolc éve, azaz 1991. június 19-én délután három után Záhonyon keresztül hagyta el Viktor Jegorovics Silov altábornagy Magyarország területét. A Déli Hadseregcsoport 1990 és 1991 közötti parancsnokának távozásával az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot, és ezzel visszaállt az ország szuverenitása.
Negyvenévnyi „ideiglenes”állomásozás
A Vörös Hadsereg 1944. szeptember 23-án érte el Magyarország területét, az 1945. április közepéig tartó harcok során szállta meg az ország egészét. A párizsi békeszerződés 1947. szeptember 15-ei hatályba lépésével – a nemzetközi jog szerint – Magyarország visszanyerte teljes szuverenitását,
a valóságban azonban továbbra is jelentős volt a szovjet csapatok jelenléte.
Fotó: Sputnik / AFP
A békeszerződés 22. cikkelye szerint ugyanis a Szovjetunió annyi katonát, amennyit az ausztriai szovjet megszállási övezettel való kapcsolattartáshoz szükségesnek látott,
ideiglenesen továbbra is magyar területen állomásoztathatott. Az 1955. május 15-én megkötött osztrák államszerződés értelmében az év végéig nem csak Ausztria, hanem Magyarország területét is el kellett volna hagyniuk a szovjet egységeknek.
Az egy nappal korábban, május 14-én aláírt Varsói Szerződés kiegészítő egyezménye azonban lehetővé tette további magyarországi tartózkodásukat. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően az 1957. május 27-ei magyar–szovjet egyezmény szabályozta a szovjet csapatok magyarországi jelenlétét.
A Németh-kormány 1990. januárjában csapatai kivonására szólította fel a Szovjetuniót, majd Somogyi Ferenc külügyi államtitkár és Ivan Aboimov külügyminiszter-helyettes között megkezdődtek a tárgyalások, melyeket már az ellenzék is felügyelt. Március 10-én Moszkvában Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter írta alá az erről szóló egyezményt, amely magába foglalta, hogy
a csapatok kivonására 1991. június 30-ig van határidő.
Márciusban elsőként a Veszprém megyei Hajmáskérről meg is kezdődtek országszerte a Déli Hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek kivonása. Összesen
45 ezer szovjet katona hagyta el Magyarországot, a mintegy 560 ezer tonnányi felszerelésből 60 ezret szállítottak el, a hadsereg kivonulását követően hatvan laktanyát, tíz légiforgalmi bázist és összesen 5750 épületet hagytak maguk mögött,
a teljes kivonulásához 1352 vasúti szerelvényre volt szükség.
Fotó: Sputnik / AFP
- A Németországból (az NSZK és NDK egyesülése után) 390 ezer,
- Lengyelországból 56 ezer,
- Csehszlovákiából 70 ezer állomásozó szovjet katonát rendeltek vissza a Szovjetunióba.
A magyarországi csapakivonásokat a Magyar Televízió, amatőr filmesek, Mihályi László dokumentumfilmes és a Fekete Doboz Alapítvány stábja is rögzítette.
A hajmáskéri laktanya kiürítést megörökítő felvételen a község polgármestere így búcsúzott a szovjet katonák előtt:
Hajmáskér utolsó évszázadának három nevezetes dátuma volt: az első 1945 virágvasárnapja, amikor a szovjet csapatok a németekkel való vívott kemény ütközetetek után községünkbe bevonultak. A második nevezetes dátum 1956. október 23-a, a második magyar szabadságharc napja. A harmadik ez a nap, amikor búcsúzunk tőletek.
Drága mulatság is lehetett volna
A rendszerváltozás hajnalán a kártérítésről is megkezdődtek a tárgyalások a szovjet és a magyar fél között:
a Szovjetunió összesen 800 millió dollárt kért Magyarországtól a „szovjet beruházások” kárpótlásáért cserébe.
Matvej Burlakov tábornok, a Déli Hadseregcsoport 1988 és 1990 közötti parancsnoka azt mondta,
amennyiben Magyarország nem fogadja el a szovjet fél követeléseit, akkor a csapatkivonást felfüggeszthetik
– emlékezett vissza Cserepes Tibor nyugállományú dandártábornok korábban az M1-en. A szovjet fél azt is közölte, hogy részben ebből az összegből akarták a csapatkivonás anyagi háttért biztosítani – tette hozzá a dandártábornok, aki részt vett a kárpótlásról szóló tárgyalásokban. A szovjet delegáció azzal is érvelt, hogy több mint 50 milliárd forintnyi beruházást hajtott végre Magyarországon, azonban a magyar fél közölte, hogy amelyre nem volt magyar engedélyezés, azért nem hajlandó fizetni.
Cserepes elmondta, hogy a magyar fél ugyancsak jelentős kárpótlási igényt nyújtott be:
a mintegy 80 milliárd forintnyi összeg többek között a környezeti károkból (60 milliárd), az ingatlanok állagának megóvásának hiányából (14 milliárd), a fennmaradó összegek pedig egyéb károkozásokból tevődtek össze, melyet a Szovjetuniónak akartak megfizetni.
A felek a kölcsönös igények rendezésére több tízezer oldalnyi dokumentumot nyújtottak be, melynek rendezésére már a kommunizmus bukása után kerülhetett sor, a magyar delegációnak is köszönhetően azonban sikerült az irreális szovjet követeléseknek gátat szabni.
A rendszerváltást követően Borisz Jelcin orosz elnök 1992 novemberében Budapestre látogatott és tárgyalt Antal József miniszterelnökkel: először szóban megszületett egy megállapodás arról, hogy
a kölcsönös igényekről lemondanak.
Később ezt jegyzőkönyvben is rögzítették, azonban a Kreml később ennek ellenére igyekezett a követeléseit érvényesíteni, azonban a kárigényeket végül teljesen elengedte.
A Déli hadseregcsoport Magyarországon állomásozó egységeinek hazaszállítása a tervek szerint zajlott, sőt Viktor Silov határátlépésére hamarabb került sor, mint ahogyan azt várni lehetett. Az altábornagy végül a Záhony-csapi határállomáson, civilben hagyta el az országot.
Az 1991-es kivonulás emlékére az Országgyűlés 2001-ben június 19-ét nemzeti emléknappá nyilvánította. Ehhez kötődően június utolsó szombatja lett a magyar szabadság napja.
A szovjet hadsereg kivonásával 1944. március 19-e után először fordult elő, hogy Magyarország határain belül csak hazai hadsereg állomásozott.
