A legtöbb európainak valószínűleg fogalma sincs arról, mi történik a műanyag palackkal, amelyet környezettudatos vásárlóként a szelektív hulladékgyűjtőbe dob. Azt hiszi, hogy jót cselekszik, pedig az akaratán kívül egy olyan iparágat támogat, amely a világ másik végén komoly környezeti és egészségügyi kockázatokat okoz. Ez a szemétkolonializmus.
Fotó: Deloche
A Deutsche Welle összeállításában az Eurostatra hivatkozott, amelynek adatai szerint az 2021-ben 1,1 millió tonna műanyaghulladékot exportált a blokkon kívüli országokba, Az Európai Parlament szerint pedig a tagállamokban újrahasznosítás céljából összegyűjtött plasztiknak körülbelül a felét szállítják máshová, elsősorban Törökországba.
A Human Rights Watch (HRW) megvizsgálta, milyen hatással van a szemétexport a helyi közösségekre és munkaerőre ez az igen veszélyes iparág. Kiderült, hogy az emberek mindenféle védőfelszerelés nélkül dolgozzák fel az európai szemetet, gyakran mérgező levegőt szívnak be, és a legtöbben bevallásuk szerint gyerekkoruk óta végzik ezt a munkát olyan országokban, ahol kevés gondot fordítanak a környezetvédelmi szabályok betartására, ha vannak egyáltalán ilyenek.
Szigorúbb törvények jönnek
Ezek alapján megnyugvással fogadhatják a lelkiismeretes európaiak, hogy szigorodnak az EU hulladékkezelési szabályai. A héten az EP megszavazott egy jelentést arról, hogy tiltsák be az újrahasznosítható műanyag exportját a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeten (OECD) kívüli államokba. Így kiesik az eddig legnagyobb szemétimportőr Malajzia, Vietnam és Indonézia, valamint a korábbi európai gyarmatok. A képviselők tovább mentek, mint az Európai Bizottság, amely 2021 végén csak azt javasolta, hogy az előzetes beleegyezés nélküli ilyen exportot tiltsák be.
A nem újrahasznosítható, nem szétválogatott műanyagot már 2021 eleje óta tilos az EU-n kívülre szállítani.
Fotó: AFP
Az évtized második felében pedig már az OECD-tagállamokba, így Törökországba is tilos lenne újrahasznosítható műanyagot exportálni „Erőforrássá kell alakítanunk a hulladékot az egységes uniós piacon, ezáltal jobban gondoskodni a környezetünkről és versenyképességünkről" – foglalta össze a cél Pernille Weiss, az EP dán jobbközép képviselője, a megszavazott jelentés szerzője. Az EU-nak nagyobb felelősséget kell vállalnia saját hulladékáért, és törekednie annak csökkentésére.
Csak idő kérdése a teljes műanyagtilalom
A honlap szerint most, hogy az uniós képviselők világossá tették az álláspontjukat, a labda átkerült a tagállamok térfelére, amelyeknek állást kell foglalniuk, mielőtt megkezdődik a tárgyalás a végső törvénycsomagról. Katharina Rall, a HRW környezetvédelmi kutatója szerint egyelőre nem lehet tudni, melyik tagállam kész a teljes műanyagexport-tilalomra, de számára csak idő kérdése, hogy megszülessen ez a döntés, méghozzá elsősorban az emberi jogok dokumentált megsértése miatt.
Egy ponton már csak nagyon kevés opciónk lesz arra, hová exportáljuk a szemetünket
– fogalmazott.
Emlékeztetett, hogy Kína 2017-ben megtiltotta a hulladékimportot, és ideiglenesen így tett Törökország is 2021-ben, de közben jelentkeztek új célországok, így most Nyugat- és Kelet-Afrikába áramlik az európai, amerikai és kanadai szemét. Az uniós műanyaghulladék-kivitel a 2014-es csúcs óta csökken az Eurostat adatai szerint, a fő befogadó szerepét a 2017-es tilalom után vette át Törökország Kínától.
Fotó: AFP
Nagyobb a felelősségünk
Bármilyen törvényt fogadjanak is el, az exportszabályok mindenképp szigorodni fognak, így a figyelemnek a hazai feldolgozókapacitás növelésére és a hulladék mennyiségének csökkentésére kell irányulnia. Az EU műanyag-újrafeldolgozó iparának bevétele 2020-ban 7,6 milliárd euróra emelkedett a Plastic Recyclers Europe ágazati szervezet szerint, és a válogatókapacitás jelentősen nőtt az elmúlt két évtizedben.
Korábban mindenki attól tartott, hogy a környezetvédelmi szabályok szigorodása miatt több műanyagot égetnek el, vagy kerül hulladéktárolóba. Az EP szerint jelenleg az EU-ban a műanyag mintegy 40 százalékát energiahasznosításra használják fel, 33 százalékát újrahasznosítják, 25 százalékát pedig hulladéklerakóba helyezik. Ha azonban nem lehet külföldre vinni, és az EU-n belül kell csinálni vele valamit, az arra kényszerítheti a tagállamokat, hogy többet hasznosítsanak belőle újra, és olyan törvényeket hozzanak, amelyek megkövetelik a jobb újrahasznosíthatóságot. Most ugyanis rengeteg újra nem hasznosítható műanyagot égetnek el, vagy exportálnak illegális csatornákon keresztül.
