A rabszolgaság és annak következményei máig fontos részét képezik az amerikai kultúrának, az utóbbi években pedig egyre többen követelik, hogy az Egyesült Államok fizessen jóvátételt a múlt bűneiért. Hogy mennyit, arról egy kaliforniai testület adott ki jelentést, és a végösszeg akár több százmilliárd dollárra rúghatna az adófizetők terhére – írta a Bloomberg.

George Floyd Solidarity Protest In London
Activists gathered in protest at the killing of George Floyd demonstrate in Trafalgar Square in London, England, on May 31, 2020. Thousands came together for the protest, despite ongoing concerns over the possible spread of coronavirus and continuing calls by authorities for social distancing guidelines to be adhered to. Floyd, a black man, died as a white police officer, Derek Chauvin, knelt on his neck during an arrest in the US city of Minneapolis on May 25. Floyd's death, reminiscent of the chokehold death of Eric Garner at the hands of police officers in New York in 2014, has reignited the 'Black Lives Matter' movement against police brutality in the US, and left Minneapolis and major cities from coast to coast reeling from nights of rioting. (Photo by David Cliff/NurPhoto) (Photo by David Cliff / NurPhoto / NurPhoto via AFP)
Fotó: David Cliff / AFP

2020-ban a George Floyd halálát követő tüntetéssorozat árnyékában Kalifornia állam kormánya összeállított egy munkacsoportot, amely egy az elmúlt években újra népszerűvé vált kérdésre próbált választ találni:

Mennyi kártérítést kellene fizetnie az Egyesült Államoknak a rabszolgák leszármazottainak?

A gondolatmenet a következő módon vezethető le – nagyjából 250 év rabszolgaság, 90 év Jim Crow-féle apartheid és 35 év rasszista lakáspolitika után a modern afroamerikaiak, azaz feketék súlyos hátrányba kerültek más rasszok képviselőivel, elsősorban a fehérekkel szemben. S bár az utóbbi évtizedekben az amerikai kormány tetemes beruházásokat hajtott végre, amelyek a feketék taníttatását, életkörülményeit és munkaerőpiaci helyzetét támogatta, a különbség továbbra is szembetűnő.

A jóvátétel támogatói ezért nemcsak ezeknek a programoknak a kibővítését és a feketék szociális megsegítését akarják elérni, hanem egy pénzbeli kártérítést követelnek, amelyet az USA a rabszolgák leszármazottainak fizetne ki egy összegben. A munkacsoport pedig arra a következtetésre jutott, hogy 

az államnak személyenként akár 1,2 millió dollárt is ki kellene fizetnie jóvátételként.

Számításaik során több tényezőt is figyelembe vettek, az eredmény pedig nagyjából ezekből állna össze:

  • Az emberi élet minden egyes évének statisztikai értéke, figyelembe véve a várható élettartam faji különbségeit: 13 619 dollár.
  • Az afroamerikaiak alacsonyabb arányú lakás- és földtulajdona miatt hiányzó 148 099 dollár.
  • A feketék tulajdonában lévő vállalkozások átlagos értékvesztése: 77 000 dollár.
  • Az aránytalan bebörtönzés minden egyes éve faji alapon számítva, az elvesztett bérek és szabadság kombinálásával: 159 792 dollár.

Tekintettel arra, hogy az átlag amerikai állampolgár összes megtakarítása mindössze ötezer dollár, egy ilyen mértékű program egy csettintésre milliomossá tehetné a feketéket, legalábbis Kaliforniában.

A javaslattal azonban több probléma is van, például az, hogy ezt ki fizetné ki. 

A munkacsoport számításai szerint a végösszeg elérheti a 800 milliárd dollárt – ez közel háromszorosa az állam éves büdzséjének.

Ráadásul Kalifornia a következő pénzügyi évben várhatóan 32 milliárdos deficitbe fog kerülni, tovább csökkentve a jóvátételi terv esélyeit.

A másik nagy probléma, hogy ki számít a rabszolgák utódjának. Bár az amerikaiak szeretnek azon szörnyülködni, hogy milyen rasszista az országuk, az Egyesült Államok nemcsak egy kulturális olvasztótégely, hanem genetikai is – alig lehet olyan embert találni, akinek ne lenne legalább egy-két fekete felmenője, aki rabszolgaként érkezett az USA-ba. Ez akkor sem működik, ha csak a feketéket számoljuk, hiszen pontosan ki számít annak?

Még ha az óriási pénzügyi és jogosultsági kérdésekre választ is találnának Kaliforniában, az továbbra is fenn fog maradni, hogy ez mennyire igazságos.

Mi a helyzet az amerikai őslakosokkal, akik már jóval a feketék előtt súlyos sérelmeket szenvedtek el? A kínai bevándorlókkal, akik a vadnyugaton éhbérért építették fel a vasutat, amely később az amerikai gazdaságot hajtotta? Az ír, olasz vagy zsidó menekültekkel, akiket mi fehérnek gondolnánk, de a 20. század elején még rosszabb előítéletekkel kellett szembenézniük, mint a feketéknek?

A kaliforniai „megoldás” valójában megvalósíthatatlan, de még ha meg is próbálnák, az csak további feszültséget keltene az Egyesült Államokban, ahol a faji kérdés már most is magas lángon forr.

A rasszizmusra nem lehet dollárjelet tenni, de be kell nyújtanunk a számlát, és annak csillagászati összegnek kell lennie. Mi a lelkiismeret, a józan ész és a jóakarat emberei vagyunk. Nem azt mondjuk, hogy fizessék ki egyben az egészet, de az igazságos társadalom érdekében szükség lesz erre

– jelentette ki Amos C. Brown tiszteletes, a jóvátételi munkacsoport alelnöke.