A palesztin–izraeli háború teljesen keresztülhúzza Biden közel-keleti külpolitikáját
Egészen a múlt hét végéig a Biden-kormányzat arra számított, hogy a Közel-Kelet viszonylag nyugodt marad. Washington csendesen és kitartóan követte fő politikai céljait: az izraeli–szaúdi enyhülés elősegítését és Irán nukleáris ambícióinak megfékezését. Ezek a remények azonban percek alatt foszlottak szerte, amikor a palesztin Hamász fegyveresei szombaton a Gázai övezetből indított támadás keretében több száz embert öltek meg és raboltak el. Izrael megtorlásul a tengerparti enklávét bombázta, teljes blokádot vezetett be, és háborút hirdetett.
Fotó: NurPhoto via AFP
Joe Biden elnök ezidáig viszonylag sikeresen tartotta magát távol a megoldhatatlan izraeli–palesztin konfliktustól, viszont most egy olyan válságba sodródott, amelynek nyomán kénytelen teljesen átformálni közel-keleti politikáját – számára kényelmetlen szövetséget kényszerül kötni Benjámin Netanjahu szélsőjobboldali izraeli miniszterelnökkel. Támogatása jeléül a héten Antony Blinken amerikai külügyminisztert küldi Izraelbe.
Biden kudarca
Biden számára jelentős kockázatokat hordoz a helyzet; 2024-ben elnökválasztásokat tartanak az Egyesült Államokban. A palesztin–izraeli háború viszont jelentős hatással lehet a világpiaci olajárakra, és elvonhatja az amerikai forrásokat és figyelmet attól, ami eddig Washington külpolitikájának meghatározó eleme volt: az orosz–ukrán háborútól. Washington a Közel-Keleten arra törekedett, hogy elősegítse a történelmi léptékű megbékélést a régió két meghatározó hatalma, Szaúd-Arábia és Izrael között, egyesítse őket mindhármuk közös ellensége, a Hamászt támogató Irán ellen.
Washington egyelőre optimista – nem nagyon van más választása –, és továbbra is bízik abban, hogy az Izrael és a szaúdiak közötti megbékélési folyamatot nem akasztja meg a háború. A Reutersnek nyilatkozó szakértők azonban másképp értelmezik a folyamatokat.
A helyzet normalizálásra irányuló minden erőfeszítést felfüggesztenek
– mondta Jon Alterman, a Center for Strategic and International Studies közel-keleti programjának vezetője. Washington számára stratégiai jelentőségű (lett volna) a zsidó állam és a szaúdiak megbékélése. Tágabb összefüggésrendszerben nézve egy ilyen közeledés gyengítette volna a térségben, az Arab-öbölben is egyre jobban megerősödő kínai befolyást, egyben stabilizálta volna az olajpiacot.
John Kirby, a Fehér Ház szóvivője egyelőre óvakodott attól, hogy a közeledési tárgyalások szüneteltetéséről vagy háttérbe szorulásáról beszéljen, csupán annyit közölt, hogy
Washington egyelőre Izrael önvédelmére összpontosít.
Ugyanakkor Jonathan Panikoff, az amerikai kormány korábbi közel-keleti nemzeti hírszerzési megbízottja szerint
az arab világ nem fogja támogatni a normalizációt egy olyan elhúzódó háború során, amelyben az izraeli csapások elpusztítják Gáza nagy részét.
Biden külpolitikáját bírálatok érik abból a szempontból is, hogy az izraeli–szaúdi diplomáciai erőfeszítésekre helyezte a prioritásokat, s elhanyagolta az önálló palesztin állam létrehozásának kérdését. Olyan normalizációt képzelt el, amely megkerüli a palesztin problémát. A szombati támadás soha nem látott erővel közvetítette azt az üzenetet, hogy
ha Izrael biztonságot akar, akkor nem lehet megkerülni a palesztinokat.
A Reutersnek nyilatkozó amerikai diplomaták szerint azért voltak kénytelenek egy ilyen megoldással próbálkozni, mert az izraeliek és a palesztinok is hajthatatlannak mutatkoztak a tárgyalásokra. Panikoff szerint Rijád hosszabb távon visszatérhet a tárgyalóasztalhoz, ugyanis szüksége van az Iránnal szembeni amerikai biztonsági garanciákra.
Az amerikai támogatások megosztása volt a cél
Washingon azonban mégiscsak kénytelen szembesülni közel-keleti politikája kudarcával, így még ha segít is Izraelnek a Hamász elleni harcban és a túszok, köztük amerikaiak kiszabadításában, kénytelen lesz olyan hosszú távú stratégiát kidolgozni, amely életben tartja a palesztin államiság lehetőségét. Ennek azonban egyik legnagyobb akadálya maga Netanjahu, aki már eddig is ellenállt a Washington és Rijád által keresett kompromisszumoknak a palesztinokkal. A jelenlegi helyzetben még ha akarná, se tehetné meg, hogy bármilyen szinten is támogassa az önálló palesztin állam létrejöttét. Olyan patthelyzet jött tehát létre, amely valójában Teheránnak és – talán nem is olyan nagyon a háttérben – Moszkvának kedvez.
A közel-keleti régió ma csendesebb, mint két évtizede volt
– mondta Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó alig több mint egy hete egy konferencián, jelezve, hogy a kormányzat jobban összpontosíthat az orosz–ukrán háborúra, illetve Kína növekvő befolyására a csendes-óceáni térségben. A helyzet most gyökeresen megváltozott. Bident korábban a kongresszusban is bírálták – emberi jogi szempontok miatt –, hogy védelmi paktum kialakítására törekedett Rijáddal. Ha a szaúdiak visszaülnek is a tárgyalóasztalhoz, az elnökválasztás előtti amerikai belpolitika kiélezettsége még jobban megnehezíti majd egy ilyen paktum létrejöttét. Washington kénytelen lesz megosztani erőit Ukrajna és Izrael között; Biden az utóbbinak is katonai segítséget ígért.
Fotó: AFP
Izrael mellett állunk
– jelentette ki az elnök. Washingon legfontosabb feladata jelenleg az, hogy megakadályozza a háború kiszélesedését, főleg azt, hogy a szintén Irán által támogatott Hezbollah csoport ne nyisson egy másik frontot Izrael északi határán. Ebbéli igyekezetében viszont nagyon úgy néz ki, hogy nem számíthat a szaúdiakra.
Rijád nem ítélte el a Hamász támadását.
Hírügynökségi értesülések szerint Fejszál bin-Farhan szaúdi és Antony Blinken amerikai külügyminiszter telefonbeszélgetése során az utóbbi erősen szorgalmazta ezt, ám a szaúdiak egyelőre kivárnak.
Szaúd-Arábia nem áll közel a Hamászhoz, de nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy Izrael évek óta blokád alatt tartja a Gázai övezetet, és hogy mit tesznek Ciszjordániában
– mondta egy forrás a Reutersnek. Ezzel szemben az Egyesült Arab Emírségek, amely az Öböl menti szomszédos Bahreinnel együtt 2020-ban elismerte Izraelt a Trump-kormányzat által közvetített, Ábrahám-megállapodásnak nevezett egyezmény keretében, súlyos eszkalációnak minősítette a Hamász támadását.
Iráni aduászok
A washingtoni diplomácia a szombati támadás után kénytelen lehet keményebb álláspontot képviselni Iránnal szemben is. Teherán támogatólag nyilatkozott a palesztin akcióról, ugyanakkor tagadta, hogy közvetlen szerepet játszott volna benne. Biden eddig nem volt képes kikényszeríteni, hogy Irán visszatérjena a nukleáris megállapodáshoz, elkerülendő, hogy az iszlám köztársaság atomfegyvert fejlesszen ki.
Washington ugyan meg van győződve arról, hogy Irán bűnrészes a palesztinok terrorakciójában, de erre nincs bizonyítéka.
Ennek hiányában viszont nagyon nehéz lesz Teherán ellen új szankciókat bevezetni, ráadásul ezek még tovább éleznék a feszültséget a térségben.
Irán viszont felbátorodhat, még nagyobb erőket vethet be az Izraellel folytatott árnyékháborúban, ugyanis a palesztinok katonai akciója szertefoszlatta az izraeli hadsereg legyőzhetetlenségének nimbuszát. A továbbiakban így szisztematikusan állhat neki az amerikai érdek rombolásának a régióban. Biden ezzel sarokba szorult – belpolitikai szempontból is, főleg azt követően, hogy a múlt hónapban fogolycserét hajtott végre Iránnal, valamint feloldotta 6 milliárd dollár iráni pénzeszköz befagyasztását, hogy azt humanitárius célokra fordíthassák.
